Jobbikos lázálmok
A Jobbik az elégedetlen, rosszkedvű, hitetlen Magyarország pártja. Azoké az embereké, akik örökké álmodoznak, de nem cselekednek.
A Jobbik kiváló szereplése az újabb időközi választáson még azokat is gondolkodásra készteti, akik eddig csak legyintettek, ha Vonáék előretöréséről esett szó. Ezúttal nem Borsodban, nem Hevesben, hanem a Dunántúl szívében tört előre a Jobbik. Ennek persze oka van, nem a semmiből keletkezett a protesztmozgalom.
„Nem hogy egy államot, de egy kisebb sertéshizlaldát sem tudnának menedzselni. Nevetséges nemzetképükről és kirekesztő alaptéziseikről már nem is beszélve.” Ezt az eredeti meglátást Jávor Pál a nyilasokra értette. Érthette volna a Jobbikra is, ha ma élne. Hiszen — bármennyire tiltakozzanak is Vona pártjának hívei — a Jobbik csak egy újracsomagolt hungarista párt, némileg kipofozva, korszerűsítve, de hajszálpontosan azokkal a képességekkel és képtelenségekkel, amelyeket Jávor oly pontosan összefoglalt két mondatban.
A Jobbik-jelenségről sokan, sokfélét írtak, de semmiféle rejtély nem lappang itt. A Jobbik az elégedetlen, rosszkedvű, hitetlen Magyarország pártja. Azoké az embereké, akik örökké álmodoznak, de nem cselekednek. Aki azt hiszik, az eredményes politizálás erkölcsi kérdés, és kizárólag a politikusi osztály akarathiánya miatt nem állunk osztrák életszínvonalon. Akik azt hiszik, hogy tudás és munka nélkül csak le kell hajolnunk, kapirgálni egy kicsit a földön, majd felemelnünk a jólét nevű szelencét. Azok hisznek a Jobbikban, akik azt hiszik, hogy a leghangosabb párt a legjobb, akiknek a képzelet a fontos, nem a valóság.
Ez a párt, mozgalom, életérzés, korszellem, nevezzük bárminek, tulajdonképpen mindig köztünk volt. A tehetségesebb és tehetősebb iránti gyűlölet, a kisebbségi érzés, az irigység mindenkoron politikaformáló tényező. S persze az örök prolira, a lehetséges szavazóra gondolva mi sem könnyebb, mint kijelenteni, hogy mindenki romlott, bezzeg, mi tiszták vagyunk, hiszen „őszintén” és „keményen” megmondjuk a frankót, míg a többiek gyáván lapítanak.
Csak az a sertéshizlalda ne lenne. Annak a kínzó sejtelme. Hogy ezek nemhogy az országot, hanem ólból emelt tákolmányokat sem tudnának menedzselni.
Gondolat - Kanadai Magyar Magazin 