Pozsonyi Ádám: Kezdjük az alapoknál

 

Nagy nép a magyar. Nemcsak a múltjától rettegnek, hamisítják, jelentéktelenítik el, kultúráját is igyekeznek ignorálni. Nyirő Józsefet eltemetni sem lehet, egy bizonyos „Magyartanárok Egyesülete” — nem tudom, ez a szervezet konkrétan mit takar, de tartok tőle, olyan, mintha én három ismerősömmel egy sörözőben kijelentenénk, hogy márpedig mi vagyunk a „magyar írók szövetsége” vagy a „nemzet publicistái” — pedig elfogadhatatlannak tartja, hogy az új Nemzeti alaptantervbe (NAT) „politikai nyomásra olyan szerzők kerültek bele, akiknek az értékelésében viszonylagos tudományos konszenzus sincs”. Majd miután ezt leszögezik, következik az aduász, az utolsó, a védhetetlen kártyalap, mint gyermekkorunk autóskártyáiban a Lola-T: „A három írót — erdélyiségükön kívül — csak műveikben is erőteljesen megnyilvánuló antiszemitizmusuk kapcsolja össze.”

Miután azon túljutottunk, hogy Kossuth Lajos, Károlyi Mihály, Horthy Miklós, Nagy Imre vagy Kádár János megítélésében sincs konszenzus, és ilyen alapon tanítani sem lehetne a nevükkel fémjelzett korszakot, térjünk a lényegre.

Kedves Magyartanárok Egyesülete! Kezdjük az alapoknál. Ott kell kezdeni, mert jól láthatóan a lényeget nem értik. Nem tudják, mi az irodalom, mi a művészet, és főleg azzal nincsenek tisztában, mik a szempontok egy magyar író megítélésénél.

Nos, vegyük legelőször a művészetet. A művészet nem a világszabadság elősegítője. Nem egy haladó szellemű, korlátozásoktól, elnyomástól, lila utópiáktól hemzsegő világnak kovásza. Főleg azt felejtsék el sürgősen, hogy a művészet forradalmi, haladó, baloldali. Nem, kérem. A művészet „pótcselekvés”. Azt adja vissza a világnak, ami már kiveszett, leromlott, pusztult. Egy harmonikus árkádiai társadalomban nincs Madách, Bartók, pláne szürrealizmus. A művészet túlérzékeny emberek válságterméke, és nem reá­lis elvárni egy költőtől, hogy lázban égve írjon meg egy balladát, majd a nap hátralévő óráiban higgadt, kiszámítható, problémamentes polgár legyen. Ha megkapargatjuk, mindegyiknél megvan, hogy vagy egoista, vagy kötekedő személyiség, vagy iszik, vagy nőket hajt, szorongásai vannak, vagy a tavalyi újságokat gyűjti a zoknik közt, és fél, hogy ellopja valaki.

Épp ezért egy művész magánéle­tét kapargatni egyrészt aljasság, ostobaság, ráadásul felesleges is. Valami biztos van. (Ideológiai felhangokba most nem mennék bele részletesen, de megfigyelhető, hogy azok a művek időtállóak, izgalmasak, amelyek a nagybetűs haladás kártevéseit ostorozzák, a forradalmi utópiák unalmasak és nevetségesek.)

Az értékítéletekről. A művészet szempontjából az egyetlen mérce a tehetség. Az elért hatás káros vagy üdvös volta, a szerző etikai alapállása, származása, világnézete még kétségkívül tényező lehet – de kizárólag a legelső után.

Az antiszemitizmus vádjával kapcsolatban.

Tisztelt Magyartanárok Egyesülete! Gondolom, mélységesen fel lennének háborodva, ha egy szerzőt egy tantestület önhatalmúlag kilökne a tantervből, mert az illető zsidó. Vagy tiltaná olvasásukat, mert jóban volt zsidókkal, szerette őket. A vádlottak padján ülő magyar írók nem gyűlölték a zsidókat, nem voltak antiszemiták — ennek igazolására számos példával és idézettel lehetne szolgálni —, de ha azt tették volna, akkor is ugyanaz a helyzet, mintha egy költőt azért nem oktatnának, mert dicsérte a zsidókat. Nem tudom, hallottak-e róla, de egy alkotó megítélésénél első szempont a tehetség — lásd, fentebb -, második a nemzethez való hűség. E kettő vitán felül áll. Az egyéb etnikumokhoz való viszony egész egyszerűen nem szempont egy magyar író megítélésénél. Lényegtelen. Közömbös. A magyar nemzethez való viszony az egyedüli szempont – ez mondjuk sok mai modern szerző oktatását megkérdőjelezi. Mégis, mit képzelnek, önök kik? Honnan veszik a bátorságot, hogy magyar írókat ültessenek a vádlottak padjára? Hogy a nemzet szellemi nagyságainak megítéléséről döntsenek? Ki hatalmazta fel önöket? Nem túl nagy merészség a következő generáció szellemi fejlődésével kapcsolatban eldönteni, hogy ez mehet, ez meg nem, ha ennyire nincsenek képben bizonyos elvárható alapokkal?

Felszólítom önöket, hogy sürgősen állítsák le gyűlöletkeltő kampányukat.

Pozsonyi Ádám

Egy hozzászólás to “Pozsonyi Ádám: Kezdjük az alapoknál”

  1. szél Says:

    Az egész Nyírő hisztériát az mszp keltette ,érdekes előző években Romániában Nyírő iskola utca volt ,addig még az mszp elkezdte Nyírőt nácizni.Aljas komcsi banda az mszp ,ebben az esetben is kárt igyekezett okozni ,lejáratni a hazánkat ,,,ezek után semmi jóra nem számíthatunk a baloldal részéről mint a multban sem.


Hozzászólás