Fotó: Hegedűs Márta / Magyar Nemzet
Késik, de ezt senki sem veszi zokon. Nyílik az ajtó, belép rajta a tanár, kiköpött Trockijnak tűnik fel első látásra, hegyes kis szakáll, villogó, apró szemüveg, kutató, fürge szemek, előrebukó haj – csak épp a jégcsákány hiányzik a fejéből. Valami könyv van nála, azt hanyagul ledobja az asztalra, leül, egy darabig szórakozottan bámulja a vele szemben ülőket. Nem tűnik úgy, hogy rájuk figyel, nem az ismerkedés nézése van a tekintetében, sokkal inkább úgy tűnik, a háta közepére sem kívánja ezt a késő délutáni szemináriumot. Nem mutatkozik be, és nem akarja, hogy mi bemutatkozzunk. Tudják, hol van Egyházashetye, teszi fel minden bevezető nélkül az első kérdést. Egymásra sem merünk nézni rémületünkben. Talán még az őszi légy is, amelyik az ablak üvegénél kóricál, megáll egy pillanatra bágyadt röptében. Mély csönd.Az idő talán hetvennégy ősze. A hely a szegedi egyetem magyarszemináriuma, a könyvtár mellett rögtön. Szorongunk ott néhányan, várjuk az első órát, amikor valami Szörényi nevű ember, aki nem azonos Szörényi Leventével, az általunk ismert egyetlen Szörényivel, be fog jönni, és mondani fog nekünk valamit.
Egyházashetye az isten háta mögött van, valahol Vas megyében, adja meg magának a választ. És tudják, milyen hely az, kérdez tovább, de már meg sem várja a válaszunkat. Egy tehénszarszagú kis falu. Megdermedünk. Ilyen közvetlenséghez nem vagyunk hozzászokva ezen az egyetemen, de a dermedésben tetszés és várakozás van. Nos, ebben az isten háta mögötti, tehénszarszagú kis faluban született Berzsenyi Dániel. Kezébe veszi a könyvet, és Berzsenyi-verseket kezd el olvasni. És ezzel – és így – elkezdődik egyetemi életünk egyik legnagyobb, legnagyszerűbb utazása Szörényi Lászlóval Horáctól Nagy Lászlóig, az antik költészettől a világirodalom legfrissebb alkotásaiig. Olyan utazás, amelyért érdemes volt egyetemre jelentkezni.
Olvass tovább »