Sarkosan fogalmazva
Miniszterelnökünk tusnádfürdői beszéde alighanem jó ideig témát szolgáltat majd a hazai és a külföldi ellenzéki, illetve ellenséges sajtómunkások számára, mert sokak nevében fogalmazott meg nagyon fontos gondolatokat Európa jelenéről és lehetséges jövőjéről. Amint Orbán Viktor maga is utalt rá, ezt a beszédet is populistának fogják nevezni, márpedig a populizmus a balliberális szóhasználatban rettenetes bűn, ha nem balliberálisok követik el. A „nép” nevében és a néphez szólni rettenetes dolog, ennél szörnyűbb csak az lehet, ha a nemzethez szól bárki is, mert az már nemcsak nacionalizmus, hanem a demokráciát lábbal tipró náci beszéd. Ám a legnagyobb baj az lesz, hogy a miniszterelnök igazat mondott, és százmilliók titkos gondolatát mondta ki: az Európai Unió vezetése akkor is felelős a válságért, ha a sajátos intézményrendszer egyszerűen nem ismeri a felelősség fogalmát sem jogi, sem erkölcsi értelemben. A nemzeti kormányok belebukhatnak egy-egy rossz vagy népszerűtlen döntésbe, az unió vezetése azonban szent és sérthetetlen, minden törvényen felül áll, persze ezt már én teszem hozzá, a képviselők nem hívhatók vissza, még ha az őket delegáló pártok el is fogytak mögöttük, a bürokrácia pedig bevehetetlen, és labirintusokkal, kazamatákkal biztosítja saját védelmét, ahová vész esetén visszahúzódik, megfoghatatlanul, elérhetetlenül, vitára alkalmatlanul és képtelenül. Egészen biztos, hogy a sajtó ezt a beszédet Brüsszel és Európa elleni támadásnak fogja bélyegezni, pedig éppen az egyesült Európa féltése olvasható ki belőle, korrekcióra van sürgősen szükség, különben újra szétszakad apró darabokra a kontinens, amit igazán nem szeretnének mindazok, akik útlevél és vámhatárok nélkül utazhatnak. Nem hangzott el a beszédben, csak én teszem hozzá: ugyanezt az Európát akarjuk, csak gazdasági-pénzügyi gyámság és liberális „alapelvek” kényszere nélkül, vagyis keresztény Európát. Tisztességes, munkára alapozott fejlődést, nem elsősorban a baromfik, hanem az emberek jólétét Közép-Európában is.
Szentmihályi Szabó Péter, Magyar Hírlap