Sarkosan fogamazva
Egyszerre fárasztó és nevetséges, amit velünk, hazai magyarokkal művelnek. A felháborodáson már régen túl vagyok, olyan ez, mintha a sarkon ledöfnének, és utolsó erőmmel elrebegném, hogy kikérem magamnak. A Kanadai Magyar Demokratikus Charta aláírásgyűjtésbe kezdett, a deklaráció aláírói „a Bayer Zsolt, Bencsik András, Kerényi Imre és vitéz Széles Gábor által szervezett békemeneteket nem békemenetnek, hanem gyűlöletmenetnek tekintik”, továbbá „százezrek menetelnek hírhedt antiszemiták, nácik mögött a fővárosban” március 15-én is, vagyis a megnevezettek után. Kertész Ákos nevét (még) nem találtam az aláírók között, azonban elgondolkodtató, mennyi aláíró, magyar nevű ember dolgozik kanadai egyetemeken, egész nagy kolónia, és mind tudják, hogy akik nemzeti ünnepünkön egybegyűltek, azok egytől egyig ostobák és gazemberek, mert képesek voltak hitet tenni a magyar szabadság, függetlenség 1848-as eszméje mellett. De hagyjuk is szerencsétleneket magukra, ne is elemezzük a külhoni sajtót, amely a nagy hírügynökségek csúsztatásait visszhangozza, máskor meg elhallgat fontos információkat. Könyvet lehetne írni a Magyarország elleni propagandáról és a valódi gyűlöletkeltés „demokratikus” módszereiről. A trianoni döntést is ilyen hazai és külföldi demokraták készítették elő nagyrészt idegen pénzen, de az itthon ragadtak sem voltak lusták. A demokratikusan és baloldalian gyűlölködő Népszavában, Várkonyi Tibor Kísértetjelszó című sikolyában felfedezte, hogy a miniszterelnök igazságot kívánt Magyarországnak, ami a Horthy-korszak „jelszóselejtje”, irredenta szellemidézés, akár a „buzgó lengyelkedés”. Már nemcsak magyarkodunk, lengyelkedünk is. A nem túl higiénikus lapból Szász Istvántól csak egyetlen mondat: „Rovásírásul sem fogok megtanulni, mert mocskos dolognak tartom ezt a nem létező rovásírást mindenhova odadisznólkodni.” Még szerencse, hogy Kanada ilyen befogadó, még be tud fogadni néhány ezer született demokratát, akiből egyetemi tanár lesz. A többi megél segélyből is. Erről könyvet kell írni, fehér vagy fekete könyvet. Csak nehogy ezt is Kanadában írják meg! Persze nem rovásírással, hanem a saját betűikkel.
Szentmihályi Szabó Péter, Magyar Hírlap