Ez nem vicc, ez, sajnos, valóság.

Elfuserált vezérek

Vicces rendszer a demokrácia. Nálunk mostanában kiváltképp az.

A politikai események bármelyikét húzzuk elő, komikus, pontosabban tragikomikus jelenetekre találunk. A magyar demokráciában, amelyet a törvényes választásokon győztes többség irányít, a vesztes kisebbség képtelen tudomásul venni helyzetét. Véleményalkotási lázban ég. Minden szavuk gyűlölettel átitatott tagadás. Diktatúrát sikoltoznak, a magyar miniszterelnököt, ahol lehet, démonizálják, és feljelentik. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az úgynevezett baloldal folytatja vagyis folytatni akarja azt a pusztítást, amit alig kétszáz éves történelme alatt sokszor, nagy hatásfokkal gyakorolt. A felvilágosult balosok nálunk sem tesznek mást, mint mindenhol: rombolnak. A parlamentben ott díszeleg egy-egy kicsiny csoportjuk, van egyszemélyes pártjuk is, a Fodor Gábor például, és miközben a magyar kormány nagy erőfeszítésekkel igyekszik rendet tenni abban a gazdasági, politikai és erkölcsi disznóólban, amit éppen a baloldal kormányzása idézett elő, ezek a kedves ellenzékiek lépten-nyomon nyilatkoznak. A tavalyi választásokon háromszor is nagyot bukott szocialisták elnöke például mindenre, amit a kormány tesz, határozott nemet mond. Tóbiás úr arca elszánt, szeme résnyire szűkült, kézmozdulatai erőteljesek és okosít: útdíj? Akármi is van vagy lesz ebben az ügyben, az MSZP útelzárásokat rendelt el. Törpepárti kollégái hasonló konoksággal csatlakoznak minden sanda maszatolgatáshoz és hazaáruláshoz, álldogálnak az általuk dekoratívnak kigondolt sajtótájékoztatós helyszíneken, és mindenre azt mondják: nem. Rombolnak. Bizonyos részsikereket elértek, például beindultak az álcivil, kormányellenes tüntetések. Az ő utcáik népében – baloldali sugallatra – villámgyorsan gyökeret vert a legújabb liberális tétel: Magyarországon nem is volt rendszerváltás huszonöt évvel ezelőtt. A főleg fővárosi entellektüel körökben felkapott gondolat aztán kellő indokot ad arra, hogy a kutyaszaros mellékutcákban, a marihuána szagú romkocsmákban elbúsongjanak egy-egy tüntetésbe belefáradván, milyen rossz is ez a világ. Milyen igazságtalan, kirekesztő, rasszista, antidemokratikus ez az orbáni diktatúra. Ez nem vicc, ez, sajnos, valóság. Az át sem fut a szuperdemokratikus agyukon, hogy ha itt valóban diktatúra lenne, akkor ostoba vádjaik és tudálékos véleményük nem kaphatna teret. Sehol.

Dippold Pál – 2015.01.28.

Advertisements

Egy hozzászólás to “Ez nem vicc, ez, sajnos, valóság.”

  1. Che Guevara Says:

    Ekkora szennyet mint ez a portál! Hogy engedhet meg magának ilyen firkálmányokat egy olyan szervezet akik azt írják a portál neveként, hogy Gondolat!? Egy rakás szar az amit ti itt összegányoltok úgy általában. Kizártnak tartom, hogy bármi köze lenne Kanadához. Retek Fideszesek vagytok ti vazze :DDDDD


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: