---

---

---

---

---

---

---

---

---

 

 

Anomália

Sugárveszély

Nehéz felidézni, hogy az utóbbi hetek képernyős élményei közül melyik is vitte be a legerősebb gyomrost. Az Éden Hotel című stratégiai véglénymustra például egy nyilvánosan a szállodateraszra pipilő nemzet csalogányával és némi zugpornóval kaparta magát a prosztóság magmatikus mélységeibe, miközben a nemrég indult közhírtévé végtelenített bakiparádéval száll alá és bünteti azóta is dadaista közszolgálattal az adófizetőket.

Folytatva a sort, a közelmúlt, ha nem is a legfájdalmasabb, mindenképpen a legtanulságosabb eseményeként mégis inkább két megosztó médiaszemélyiség, Hajdú Péter és Puzsér Róbert csörtéjének legutóbbi felvonását nevezhetjük meg.

A kritikust a napokban egy év próbára bocsátásra ítélte a bíróság, mert szarkupacnak nevezte a bulvárlényt. Pontosabban azt írta, hogy „Orbán Viktor idén karácsonykor már nem ült le a szarkupaccal egy asztalhoz”. Hajdú eddig egy rakás jogi eljárást indított az időközben komoly rajongótáborra szert tett Puzsér ellen, aki internetes játszóterén korábban egyéves háborút hirdetett, és súlyos kritikai csapásokat mért a fő ellenségnek kikiáltott tévés producerre és műsoraira. Hajdúnak persze még akkor sem muszáj eltűrnie, hogy gőzölgő trutyihoz hasonlítsák, ha maga is érzékelné, hogy ő a médiapokolban hömpölygő sötét anyag, a rágalmazási perben kimondott ítélet azonban újból felveti a kérdést: mennyit kell elviselnie egy közszereplőnek, ezúttal annak a tükrében, hogy a Puzsért elmarasztaló bíróság szerint a „klinikai pszichopata” meg a „takonygerincű” jelző még belefér a szabad véleménynyilvánításba.

 

A bukott miniszterelnök újfent lenácizta lapunkat – írja a Magyar Hírlap

 

Gyurcsány Ferenc erősen bírálta a szocialista Molnár Zsolt lapunknak adott nyilatkozatát, amely szerint ha a köztársaság érdeke úgy kívánná, nagykoalícióra lépnének a Fidesszel. A bukott kormányfő felvetette, az MSZP mutyipárt, s nem mellesleg újnáci hangütésű napilapnak titulálta a Magyar Hírlapot.

Ide kattintva olvashatja a teljes cikket

 

Látleletek a pénzvilágról

Pilhál Tamás: Kérdés, hogy ha a világ nyugati felén annyira tombol a demokrácia (népuralom), akkor ki szavazott a fejünkre nőtt pénzvilágra? Ki adott nekik mandátumot a lassanként korlátlannak tűnő hatalmukhoz?

(Magyar Nemzet – 2012. július 26.)

… meg akarták védeni a köztársaságot és a demokráciát, ez is nyilvánvaló.

Sarkosan fogalmazva

A schengeni határok védelmére uniós pénzből beszerzett izraeli vízágyúk már 2007-ben is némi feltűnést keltettek, most viszont vissza kell fizetni három és fél milliárdocskát, mert öt év után kiderült Brüsszelben is, a vízágyúk aligha bevethetők a pályázati kiírásban megjelölt célra. Voltaképpen szerencsések vagyunk, mert az őszödi rém akár sokkal drágább atomfegyvereket is beszerezhetett volna határrendészeti bevetésre, bár mint mindenki tudja, Izrael nem rendelkezik ilyenekkel. Az MSZP–SZDSZ-kormánynak 2006 után sürgőssé vált a beszerzés, leginkább fővárosi használatra gondoltak, meg akarták védeni a köztársaságot és a demokráciát, ez is nyilvánvaló. Bizonyára felvetődött, hogy esetleg a hazai vízágyúgyártást is lehetne támogatni, de kézenfekvőbbnek látszott egy tapasztalt, jól bevált, sokszor eredményt produkált cégtől megvásárolni a legfejlettebb technikát. Ez a három és fél milliárd olyan apró tétel, hogy kár is ügyet csinálni belőle, különösen nem érdemes lélegeztetőgépekre vagy kisnyugdíjakra átszámolni, mert az ebben az esetben különösen populista, demagóg, sőt bizonyos értelemben antiszemita propaganda volna. Az idő igazolhatja még, hogy ezek a vízágyúk némi átalakítással jól használhatók a tűzoltásnál vagy az öntözésnél, és kiválóan alkalmasak locsolókocsinak is kánikulában. Ha a hitelben autópályáknál csupán a „rendelkezésre állási díjként” kifizetett százmilliárdokat vesszük figyelembe, ezek a vízágyúk kifejezetten olcsók voltak, ráadásul elmélyítették két nép barátságát. Különben is a szocialisták mindig hosszú távra terveznek. Ha minden úgy megy, ahogyan szeretnék, két év múlva ismét főszerepet kaphatnak a vízágyúk és a Parlament körüli kordonok, utóbbiak külföldi megrendelése is nélkülözhetetlen lesz, mert a jelenlegi kormány kizárólag a Meleg Büszkeség felvonulóinak védelmében alkalmazta őket, állaguk romlott, és ez megbocsáthatatlan. A Negyedik Köztársaság új kordonokat és vízágyúkat kíván a gyülekezési és sajtószabadság védelmében.

Szentmihályi Szabó Péter, Magyar Hírlap

Gyurcsány megteszi…

Szentmihályi Szabó Péter: Akárhogyan is nézzük, a balliberális ellenzék nagyon rákapcsolt. Felbátorodott, úgy is mondhatnám: elszemtelenedett. Az őszödi rém már fenyegetőzik is, azt mondja, nem lesz bocsánat. Ő majd elszámoltat minket, mindenkit, aki megtámadta a Harmadik Köztársaságot és annak tökéletes, csodálatos rendszerét. El is hiszem neki, hogy megteszi, ha módja lesz rá.

Értjük, hogy ez fájdalmas. De hazudozni nem kellene.

Sarkosan fogalmazva

 

A parlamentben Varju László (MSZP) nekiesett a miniszterelnöknek, utalva egy régebbi beszédére, és kijelentette: „Az én hazám nem disznóól.” Orbán Viktor felolvasta egykori megjegyzésének teljes szövegét, amelyből kiderült, egy bizonyos pályázati rendszert nevezett disznóólnak, vagyis a szocialista képviselő hazudott. Viszonválaszában Varju Lászlót cseppet sem zavarta a helyreigazítás, megismételte a sértett hazafi mondatát. Mármost a helyzet az, hogy az MSZP – az SZDSZ-szel karöltve – mindent elkövetett, hogy hazánkat disznóóllá tegye, Orwell Állatfarmjának megvalósítását tűzve ki célul, de mindegy: hiába próbálkozik a jelenlegi baloldal, szájukból a „haza” és a „nemzet” szavak hamisan csengenek nem csak történelmi és ideológiai okokból, hanem mert 1990 óta minden kormányzati lépésük arra irányult, hogy nagy disznóságokat kövessenek el a nép és a köztársaság nevében. Álszent dolog ez, mint TGM kifakadása, miszerint „Magyarországon szellemi rabszolgaság van”, bár a megállapításnak van értelme: igen, a keresztény, nemzeti szellem még mindig rabszolgaságban van, az új alaptörvény Nemzeti Hitvallása ezért tűnik a liberálisok számára rabszolgalázadásnak. Ezért sír B. Iván újságíró, mondván: „Idegen országban élek (…) Nincsen közöm az új alkotmányhoz, az államfőhöz, kormányfőhöz, pártokhoz, igazságszolgáltatáshoz. Nekem ez a hottentották Magyarországa. (…) Én maradok a magam hazájában. A saját, egyszemélyes hazámban.” Végül is mindenkinek joga van az egyszemélyes disznóólhoz, de hagyjuk békén a szegény sertéseket, úgyis egyre kevesebben vannak. Maradjunk annyiban, hogy a többség megunta a „törpe minoritás” (Antall József) garázdálkodását. Értjük, hogy ez fájdalmas. De hazudozni nem kellene.

Szentmihályi Szabó Péter

Önrendelkezés

Kulcsár Anna: Jól körvonalazható, kik és miért nem szeretnék, ha a kétharmados alkotmányozó többség teljesítené kötelezettségét és megszavazná az új alaptörvényt. Először is nem szeretné az MSZP. Az utódpárt a Horn-kormány idején nem tudott közös nevezőre jutni koalíciós partnerével, az SZDSZ-szel: a 72 százalékos többség a több évig tartó előkészület ellenére sem volt képes az alkotmányozásra. Ha mi nem tudtunk alkotmányozni, ez másnak se sikerülhessen – ennyi az MSZP válaszának lényege.

Sajtószabadság? „Leventét” kergeti a szocialista gondolatrendőrség

MNO – NL
Miközben a szocialisták Brüsszelben elítéltetik Magyarországot a médiatörvény miatt, idehaza más szemmel nézik a sajtószabadságot. Az egyik MSZP-s politikus újra a rendőrséggel nyomoztat egy kommentelő után, mert nem tetszett neki, amit az egyelőre ismeretlen netező írt.

 

Csakhogy a bíróságnak egyetlen feladata van – a visszadumálás helyett …

A pártkatona

Baka András

Kimutatta a foga fehérjét Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, amikor két MSZP-s képviselő felszólításának eleget téve, a semmiségi törvény apropóján nekirontott az egész Magyar Országgyűlésnek. Ráadásul olyan gagyi érvelési technikát alkalmazva, mintha annak idején az SZDSZ kovácspistis kampánycsapatába szeretett volna kisegítőnek jelentkezni.

Baka – közjogi méltóság ide vagy oda – ezzel elvesztette a jogosítványát arra, hogy a közvélemény akárcsak a legcsekélyebb tisztelettel viseltessen iránta.

 

Kapcsolódó anyag:

Baka András mostantól nem nevezheti magát független személynek

„Gyurcsányt az ájulás kerülgette”

 

 

Az alábbiakban olvasható beszámoló még soha sehol nem látott napvilágot, bár egyes részleteit egykét beavatott talán ismerhette. A szerző, aki éveket töltött el az Európai Unió fővárosában, személyes tapasztalatait, oknyomozó munkájának eredményeit foglalta össze e rendkívül értékes dokumentumban.

Akik ismerik Gyurcsány Ferenc egykori magyar miniszterelnök politikai pályafutásának igaz történetét, azok számára meghökkentő, hogy az MSZP és a balliberális oldal még mindig tőle várja a „megújulást”. A baloldal számára Gyurcsány Ferenc ma is hiteles politikus, akinek megvan a képessége és ereje, hogy maga köré gyűjtse az MSZP megmaradt híveit és az egykori állampártot ezzel, vagy más névvel sikerre vigye. Maga Gyurcsány Ferenc is hisz ebben, olyannyira, hogy próbálja önmagát Orbán Viktorhoz mérni. Demokratikus Koalíciós platformot szervez, blogját a magukat mérvadónak tartó balliberális médiumok, mint a Messiás megnyilatkozásait idézik.

Gyurcsány Ferenc

 

Kapcsolódó anyag:

Új baloldali pártot csinálna Gyurcsány

Az ország romba döntője Orbán egyeduralmáról, dúlásról, a harmadik köztársaság lerombolásáról vizionált az évértékelőjén

Gyurcsány utólag roppant demokratikus

Tótágas

Forró Péter: Néha úgy érzem, feje tetejére állt mifelénk a világ. Balról teli tüdővel fújják a passzát szelet, így ha az ember jó figyel, megtudhatja, hogy olyan országban él, ahol sárba tiporják a demokráciát, kemény a cenzúra, elköltözött a szólásszabadság. S mindezt a kordonmentes Kossuth téren, öt ásítozó rendőr mellett a mikrofonba is beleüvöltötték – éhséglázadás réme fenyeget, a “kormány gyűlöli az értelmiséget, mert az liberális” (ez Tarr Béla filmrendező meglátása egy vele készített interjúban), és egyébként is szemenszedett hazugság az az állítás, hogy 2006-ban bárkit is meglőttek volna gumilövedékkel a rendőrök (Heller Ágnes filozófus kijelentése egy brüsszeli konferencián).

(…)

Ha mindez nem lenne elég, jött a hír, amely szerint Mesterházy Attila, az MSZP elnöke felkérte Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Kovács László párttársakat – akik korábban fűhöz-fához rohantak hazánk elmarasztalása érdekében -, hogy keltsék jó hírét Magyarországnak szerte a világban. Mondom, furcsa világot élünk…

Lajos a vártán

Bokros Lajos

Forró Péter: Nagyot tévedtek, akik azt hitték, eltűnik a politikai közbeszédből a szép bajuszú Bokros Lajos, aki az MDF százötvenezer választójának akaratából éppen hogy kijutott Brüsszelbe, míg szeretett pártja – az elnök asszonnyal az élen – látványosan elvérzett a parlamenti választásokon. Most így fest a helyzet: amíg a párt a politikai életben maradásért küzd, Bokros külhonban eszi a kiküldött képviselők keserű kenyerét. Üzentek is neki, nem kell több áldozatot vállalnia pártjáért – egyébként is úgy látják, hűtlen lett a fórumos eszmékhez, inkább a saját politikai-pénzügyi karrierjének építésén munkálkodik lelkesen -, adja vissza mandátumát, amelyet szavai szerint a tisztességes, vidéki MDF-esekért visel.

Sarkosan fogalmazva – az üldözött elvtársak és elvtársnők rejtélyei

Szentmihályi Szabó Péter:

Ezek a szegény, ártatlan, üldözött elvtársak és elvtársnők valami rejtélyes módon saját pénzügyeikben sosem döntöttek rosszul, kastélyaik, birtokaik, cégbirodalmuk építése és gyarapítása válságos időkben sem szünetelt. Mindegyik szocialista-szabad demokrata miniszternek és államtitkárnak lett szép, új, százmilliós házacskája és nyaralócskája, aki meg nem volt elég takarékos, annak felajánlották megvételre apró szolgálati lakását, és a minisztérium felújított, de teljesen értéktelen terepjáróját és személygépkocsiját.

Lovas István: Képeslap Belgiumból

Ne higgyünk sem a térképnek, sem a szemünknek. Belgium nem északnyugat-európai ország. Ezek csak a földhöz ragadt tények, semmi közük a valósághoz. Ízig-vérig lusta, mediterrán ország ez az elviselhetetlenül puritán-liberális (ne zavarjon bennünket a jelzőpár belső ellentéte) Hollandia és a kiheverhetetlenül unalmas Luxemburg között. Itt a szieszta uralkodik a munka ethosza fölött. Ebben az országban öröm látni a másfél órán át hangulatos vendéglőkben ebédelő, nevetgélve beszélgető alkalmazottakat, munkásokat, nyugdíjasokat.

Ebédidőben itt bezár a bank, a patika s nem egy újságoskioszk. Mert az élet van a munkáért, nem megfordítva. Ha van dekadens Európa, akkor az Belgiumban van, ahol több mint 250 napja nincs kormány, de ez csak keveseket izgat. És ők is leginkább nevetnek rajta. Lassú mederben folyik itt az élet, és vele az észjárás is. Vagy háromszor lassabban, mint nálunk. A belgák és különösen a brüsszeliek rajonganak a „dolce far niente” (édes semmittevés) életmódjáért. Hacsak tehetik, semmit nem csinálnak. A januári ritka nap első sugarára már kiülnek a „brasserie”-k teraszára, akár plusz 5-6 fokban, hogy kávéjukat kavarva vagy sörüket, borukat kortyolgatva bámulják az előttük elvonuló lassú forgalmat.

Ember, érti?

Magyar Nemzet
Megreformálunk titeket, ha belerokkantok, akkor is – így jellemezte tegnapi beszédében az elmúlt években reformként eladott megszorításokat a miniszterelnök. A szinte hetente váltakozó gazdasági programokba, a stratégia nélküli, fűnyíróelvszerű elvonásokba valóban egy társadalom rokkant bele.

A teljesség igénye nélkül: volt itt száz lépés program, ötéves adócsökkentés (tudják, ez jelentette az ezermilliárdos adóemelést), Erős köztársaság, Sikeres Magyarország (vagyis: „minket irigyel fél Európa”), Új egyensúly, Őszödi elvek, Szabadság és szolidaritás, 48 pont, 23 pont, a kormányfő kilenc pontja, Köztisztasági program hét pontban, zászlóshajók, Új polgárosodás és Új tulajdonosi program. Ha esetleg nem emlékeznének rájuk, vagy kimaradt valami a felsorolásból, az csakis annak köszönhető, hogy a teátrális bejelentéseken túl egyikből sem valósult meg semmi.