Sarkosan fogalmazva
A schengeni határok védelmére uniós pénzből beszerzett izraeli vízágyúk már 2007-ben is némi feltűnést keltettek, most viszont vissza kell fizetni három és fél milliárdocskát, mert öt év után kiderült Brüsszelben is, a vízágyúk aligha bevethetők a pályázati kiírásban megjelölt célra. Voltaképpen szerencsések vagyunk, mert az őszödi rém akár sokkal drágább atomfegyvereket is beszerezhetett volna határrendészeti bevetésre, bár mint mindenki tudja, Izrael nem rendelkezik ilyenekkel. Az MSZP–SZDSZ-kormánynak 2006 után sürgőssé vált a beszerzés, leginkább fővárosi használatra gondoltak, meg akarták védeni a köztársaságot és a demokráciát, ez is nyilvánvaló. Bizonyára felvetődött, hogy esetleg a hazai vízágyúgyártást is lehetne támogatni, de kézenfekvőbbnek látszott egy tapasztalt, jól bevált, sokszor eredményt produkált cégtől megvásárolni a legfejlettebb technikát. Ez a három és fél milliárd olyan apró tétel, hogy kár is ügyet csinálni belőle, különösen nem érdemes lélegeztetőgépekre vagy kisnyugdíjakra átszámolni, mert az ebben az esetben különösen populista, demagóg, sőt bizonyos értelemben antiszemita propaganda volna. Az idő igazolhatja még, hogy ezek a vízágyúk némi átalakítással jól használhatók a tűzoltásnál vagy az öntözésnél, és kiválóan alkalmasak locsolókocsinak is kánikulában. Ha a hitelben autópályáknál csupán a „rendelkezésre állási díjként” kifizetett százmilliárdokat vesszük figyelembe, ezek a vízágyúk kifejezetten olcsók voltak, ráadásul elmélyítették két nép barátságát. Különben is a szocialisták mindig hosszú távra terveznek. Ha minden úgy megy, ahogyan szeretnék, két év múlva ismét főszerepet kaphatnak a vízágyúk és a Parlament körüli kordonok, utóbbiak külföldi megrendelése is nélkülözhetetlen lesz, mert a jelenlegi kormány kizárólag a Meleg Büszkeség felvonulóinak védelmében alkalmazta őket, állaguk romlott, és ez megbocsáthatatlan. A Negyedik Köztársaság új kordonokat és vízágyúkat kíván a gyülekezési és sajtószabadság védelmében.
Szentmihályi Szabó Péter, Magyar Hírlap