Vendégváró – Tolcsvay Bélával beszélget Torontóban: Bede Fazekas Zsolt

Tegnap a Torontói Magyar Kultúrközpont korona alakú csillárja alatt régen látott taps-orkánnak lehettek részesei mindazok, akik eljöttek, hogy találkozzanak Tolcsvay Bélával, a világjáró énekmondóval.

 

Szép szerelmem Magyarország - A Tolcsvay Klub bejárata napjainkban, Budapesten - 2010 augusztus (Fotó: Bokodi György)

***

Tolcsvay Klub – Tolcsvay Béla és barátai hetente érdekes témákkal és koncertekkel várják az érdeklődőket.

Helyszín: Budapest, VI. kerület, Bajcsy Zsilinszky út 59. Tel: +36 20 560 8352

Budapest, 2010 augusztus

****

Megmondom őszíntén: szomorú lettem volna, ha a bakancsáról egyedül Torontó lenyomata hiányzik, mikor majd szegre akasztja a gitárt, ezért aztán néhány éve rendkívül intenzíven dolgozom azon, hogy kijusson ide.  Az eredmény pedig: óriási siker.

Tolcsvay Béla Előadói Estje Torontóban – (videó)

Bede Fazekas Zsolt: Kedves Béla, nagyon-nagyon sok szeretettel köszöntelek a stúdióban. Hogy érzed magad Torontóban?

Tolcsvay Béla: Szépjónapot kívánok mindenkinek és nagyon jól érzem magam. Sikerült átállni – ez a bizonyos biológiai különbség és ez tegnap este – annak ellenére, hogy nagyon lámpalázas vagyok, nagyon-nagyon jól éreztem magam ott az előadáson, abban a teremben. Különleges atmoszférájával, ami segítette az én hangomat, muzsikámat és nagyon … -nagyon szép emlékem marad meg, egy életre.

– Ennek nagyon örülök, mert nagyon nagy lelkesedéssel és izgalommal, ugyanakkor kíváncsisággal készültünk erre az esetre. És igazából nekünk az a jó, hogyha aki innen visszamegy Magyarországra, szép emlékeket visz magával rólunk, az emigrációról.

Mielőtt elkezdünk beszélgetni, szeretném elmondani a hallgatóknak telefonszámunkat 416 233 7368 itt a stúdióban és ha valaki esetleg szeretne betelefonálni, mert valamit kérdezne Tolcsvay Bélától – vagy valamit elmesélne szívesen – esetleg valami közös emlékük lehet, ezt megtehetik. Hívhatják a rádiót, állunk kedves hallgatóink rendelkezésére.

Én úgy gondoltam, hogy kronológiai sorrendben haladnánk innentől kezdve, Béla, mert én összegyűjtöttem nagyon sokmindent rólad – ugye a hírdetés kapcsán kellett ezt megtennem – és hát te nagyon szépen feldolgoztál itt mindent a honlapodon. Időrendi sorrendben minden fel van tüntetve, hogy mikor mit csináltál.
Van egy önéletrajzod – na most … a kronológiai sorrendből, ami 1967-nél kezdődik a Tolcsvay Trió megalakulásánál – kimarad két apróság, tehát azt még majd betehetnéd a kronológiába.  Itt van, hogy 1946-ban születtél és hat éves korodtól zenéltél, csellózni tanultál.

– Így vagyon.

– Erre hogy emlékszel vissza, hogy jött a cselló? Meg egyáltalán …

– … hát édesapám muzsikus ember, énektanár volt és így aztán kezdettől fogva a Budai Várban a zongora alatt volt a gyerekszobánk abban a pici lakásban testvéremmel, Lászlóval együtt, és ő zongorázni kezdett tanulni,  és az én ujjaim azok a szolfézs-tanárnő jóvoltával alkalmasak lettek. Az ő rátekintése révén – hogy énnekem vonós hangszeren kell játszani. Így került aztán a cselló a kezembe.

– Húros hangszer …  és aztán itt van még egy dátum, ami a kronológiai sorrendből kimaradt: először 1961-ben egy tánciskolában, majd egy saját együttesben, mint gitáros-énekes muzsikáltál, de erről több szó nem esik … Mi volt ez?

– …hát első együttesem a Strangers nevezetű volt, természetesen angol neve volt. A második együttesem pedig a Wanderers volt, az volt, akit a … nem az én együttesem, hanem abban játszottun testvéremmel együtt a Lenin körúton, a Horizont tánciskolában és ebből kerültünk aztán ki és alakítottuk meg a Tolcsvay triót.

– Tehát az, hogy tánciskolában muzsikáltok, az azt jelentette akkor, hogy ti … arra táncoltak a fiatalok, amit ti …?

– Teljesen, természetes volt. Én ezt úgy hívom, hogy az volt az alapkiképzésem annak idején, hiszen minden beat-zenésznek, hiszen kötelező volt megtanulni a Beatles nótákat, Rolling nótákat, mindent, amit éppen a slágerlista ajánlott – és mindenféle stílusban otthon kellett lenni. Mi nagyon szerettünk több szólamban énekelni és a dallamos muzsikát szerettük.

– 1967-ben megalakult a Tolcsvay trió, és tegnap – én jöttem-mentem a közönség közt – és többen megszólítottak és nagyon sokan voltak ott tegnap, akik ebből az időszakból, illetve az ezt követő évekbol emlékeznek rád és mondták: hogy milyen jól esett ezeket a régi kedves slágereket újra hallani … te hogy emlékszel vissza a Tolcsvay trióra, ami még ma is létezik, de ezekre a bizonyos  hatvanas vagy hetvenes évekre?

– A kezdet az mindíg nagyon szép, hiszen nagyon nagy örömmel fogja meg az ember a hangszert és ha nagyon gyorsan kerül az emberek szívébe az a dal amit ír, akkor … ha megfordulnak utána az utcán és kedves szóval illetik, még szebb visszaemlékezni. Én nagyon örültem, hogy például –  tegna este itt egy várbeli régi gyerekkori barátom is itt volt, aki itt él Torontóban – de … mindenféle muzsikára, ami annak idején szólt … én ugyanúgy mint a torontóiak, nagyon szívesen emlékeznek … én örülök, ha ezt fel tudtam idézni.

– 1968-ban volt egy Ki-Mit-Tud és erről te ott, a tegnapi előadáson szóltál néhány szót, mert ezek a Ki-Mit-Tud -ok nem voltak akármilyen rendezvények …

– Hát igen, a Ki-Mit-Tud -ok … egy kicsit az más volt, mint a Megasztár. Nagyon sok tehetség kapott akkor szárnyra, abban a Ki-Mit Tud -ban vettünk részt a Tolcsvay trió-val, amiben például Gálvölgyi János – hogy ismert embert mondjak. Vagy akár … ma Vámos Miklósnak hívják, de akkor Vámos Tibor volt. Most pedig még Berki Tamás is, aki ismerős, ők a Gerilla együttest alkották és másodikok lettek.  Mi lettünk az elsők annak idején, a Tolcsvay Trió.

– A Gerilla együttes az politikai, pol-beat volt …

– Pol-beat! Igen, ez annak idején egy ilyen furcsa, mondvacsinált dolog volt, inkább az volt az érdekes, amit a protest-song jelentett annak idején. Ez egy amerikai műfaj volt, Joan Baez, Bob Dylan és a többiek csináltak.

– De nem volt ebből probléma, hogy nem egy pol-beates zenekar vitte el az első helyet?

– Igen, ez egy kicsit furcsa volt annak idején … kaptunk ilyen jelzőket, hogy “apolitikusok” vagyunk… és túlságosan pacifista, humanista gondolkozásúak vagyunk … hát ezt nem tartom a mai napig is – nem tartom rossznak.

– De akkor milyen kategóriába soroltak benneteket, folk-beat ..?

– Folk-beat – ezt kitalálta a … kedves … kritikus társadalom, és ez a szó ugyan a népzenéből … feldolgozni a beat-zene felé, de ezt mindenki így csinálta, mert a Beatles dalokban ugyanúgy fel lehet fedezni a régi angol, skót dallamokat, motívumokat, de mi ezt aztán következetesen felvállaltuk és valóban, aztán a magyar népzenében …

– De ezután, vagy már előtte ti tudatosan nyúltatok a magyar népzenéhez …

– Tudatosan tettük, .. az első dalban, véletlenül ami népszerű lett, de akkor amikor elhatároztuk, hogy a Tolcsvay Trió …

– Melyik volt ez a dal …

– A “Ne menj el” című nótánk volt.

– És ez volt, ami véletlenül …

–  Ami véletlenül volt népdal, mert hát ugye egy bányász dal volt annak idején az általános iskolai énekeskönyvben – onnan vettük a dallamot ki, és én vettem a bátorságot, mint fiatal ember átírtam az engem érdeklő problémára. Hát ez semmi más nem volt, mint a lányok és a szerelem … az embert fiatal korában nem a politika érdekli, hanem a természetes világ.

– Itt van nálam egy CD a Tolcsvay Klub-ból: 2002-es koncert, és ezen a Ne menj el is szerepel …

– Ott van …

– Ha jól számolom … nincsenek megszámozva a dalok – akkor ez egy, kettő, … a nyolcadik szám … úgyhogy egy nagyon picit hallgassunk bele ebbe a nótába, jó?

– Rajta! …

– Hogy mi volt ez a bányász-dalból született zeneszám …

– Rajta, próbáld …

… zene …

– Kíváncsi lennék, hogy hányan emlékeznek a hallgatók közül erre a dalra.  Tegnap jónéhányan voltak, akik beindultak akkor, amikor ezt eljátszottad – hol találtad ezt a bányász dalt?

– Negyedik általános iskolai énekeskönyvben, a “fá” hang megtanítására szolgált annak idején …

– És akkor elmeséltél egy történetet ennek kapcsán .. hogy … Kodály? … vagy mi volt ezzel … ?

– Volt egy rádiós műsor, amikor megkérdezték: “Szereti ön Bartókot?”

– Ja, Bartók, bocsánat …

– És akkor szabadkoztam, hogy mi muzsikusok, nem tudunk ehhez hozzászólni, van amit szeretünk, van amit nem értünk, .. fogalmunk sincs, hogy mi az … “Dehát hogy-hogy, maga így beszél Bartók Béláról, amikor maga ugyanazt a népdalt dolgozta fel, amit Bartók Béla az egyik vonósnégyesében … “
Csodálkoztam, és még a hangnem is megegyezett, viszont a Ne menj el című számot – annak idején a népdalokdól csináltak bányászdalt, én meg a bányászdalból átírtam Ne menj el -nek – így kiderült, hogy a dallam azonos.

– Akkor úgy látszik, hogy a bányászok körülnéztek, hogy honnan lett  …

– Nem tudom hogy történt, de minden esetre nekünk ez a dal hozta meg a sikert.

– Akkor 1972-ben megjelent az első – … és tegnap mintha azt mondtad volna: hogy egyetlen Tolcsvay lemez …?

– Hát, ha a régi rendszert nézzük … ezerkilencszáz …

– Igen

– Abban az időszakban valóban az egyetlen egy nagylemezünk volt – aztán, ami vegyes szereplőkkel … tehát a Koncert, az Illés kocerten – … voltak dalaink azon a lemezen, aztán a Magyar mise volt  az, ami megjelent a nyolcvanas években, amit testvéremmel írtunk annak idején – és aztán a rendszerváltás után mint szerző, megjelentettem a szerzeményeimet. Nem is tudom, … nyolc vagy tíz lemez idáig …

– De hát, persze te nem álltál le a dalszerzéssel, mi volt az oka, hogy Tolcsvay Bélát kicsit félretolták  … ?

– Hmm … nem akart beengedni a lemezgyár fura ura …
Ha úgy veszem, a bizottságokat nem tudtam bevenni – ezeket a sanzonbizottságokat, meg mindenféle ilyen válogató bizottságokat. Néha-néha egymás ellen megpróbáltam kijátszaniőket, sikerrel.
Azt mondtam a rádióban: ha felveszitek, a lemezgyár kiadja, a lemezgyárnak azt mondtam, hogy a Rádió felveszi, ha te kiadod. Na most így aztán egy óra leforgása alatt átrohantam a Váci utcán keresztül fél óra alatt a Rádióba, és aztán ezt a két mondatot elmondtam – és így fölvettek általában évente egy darab kislemezt – két nap.

– Mi történt, ugye volt egy indulás, amikor téged együtt emlegetnek egyéb nevekkel:  Szörényi Levente, Illésék … Koncz Zsuzsa …

-Igen.

– És aztán szétváltatok. Ennek például mi volt az oka? – Ha erre rá szabad kérdezni … Másfelé indultál el …
Tudom, hogy annak idején a Fonográfban majdnem összeállt az egész csapat …

– Igen …

– … és aztán mégsem. Te másfelé mentél.

– Engem is hívtak a Fonográfba annak idején, amikor az Illésből és a Tolcsvayék és a trióból – az öt tagú Tolcsvay együttesből – létrejött a Fonográf, de én úgy éreztem, hogy az a munka, amit én addig elképzeltem és megvalósítottam, az nem az a … nem az volt a célom, hogy country zenét játsszak, amit a fiúk annak idején elkezdtek, hanem én megpróbáltam … amit … elhittem, hogy megnyertem a Ki-Mit-Tud -ot.
Tehát hogy azt a népzenei alapot, amit annak idején elkezdtünk, én ugyanerre szerettem volna visszakanyarodni.

– Béla, azt mondtad az előbb, hogy kitalálták ezt a rossz kifejezést, hogy folk-beat …

– Igen

– … de akkor mivel lehet jellemezni leginkább azt a fajta zenét, ami te csinálsz – mert ugye ez valahol beat-zene, pop-zene, vagy én nem tudom, minek nevezzem …

– Nehéz …

– És aztán népzenei alapokra épül, illetve sok népzenei elemet lehet felfedezni benne …

– Talán … talán megpróbáltunk egy olyan sajátos hangot kialakítani, ami ránk jellemző. Én azt hiszem, hogy ez magyar zene. Egy olyan muzsika, amiben benne van az: a szülőföld, annak a hangja, annak a lelke, ahol én is, meg annyian sokan mások élnek – és megpróbálunk ott a tűz köré együtt leülni, hogy énekeljünk, a saját nyelvünkön, saját gondolatainkat. Én nem tudom ezt behatárolni stílusba – majd a kritikusok megteszik. Nem tudom, én szeretek muzsikálni, és szeretem, ha az emberek örülnek.

– Azt mondtad, hogy ez az a tűz már nemigazán létezik, úgyhogy beszéltél egy másik tűzről, ami előtt melegednek az emberek, és amit te nagyon szívesen … – ha egy kívánságod lehetne, elpusztítanál …

– Jaj, Istenem!
Hát ülnek a vízió előtt, igen. Ülnek, de azzal a képernyővel meg lehetne váltani a világot, hogyha olyan program jön rajta keresztül, ami a lelkeket nemesíti. Én hiszek benne, hogy ez megváltozik, és nem csak a silányabb termékek, a könnyebb fajsúlyú termékek jönnek rajta keresztül …

– A televízión …

– A televízión …, hanem én szeretem azt, hogyha élő találkozás van a muzsikus és a hallgatója között. Én hiszek abban, hogy az emberek eljönnek majd még a koncertekre és klub-okba, ahol lehet beszélgetni, és az ottani hangulat inspirálja a zenészt arra, hogy újabb dalokat írjon.

– Hát igen, azt megállapíthatjuk – azt hiszem, hogy az elektronikus világ, a televízió és a computer … hiszen ahhoz is egy televízió van kötve – az megöli ezt a fajta kommunikációt, azt, mikor személyes kapcsolatod van az emberekkel …

– Nem fogalmaznék így, hogy megöli, hanem behatárolja. Na most ebből, a korlátok közül ki kell törni az embernek, saját magának. Az aránnyal van a baj. Nem vagyok televízió ellenes, meg computer ellenes. Én is használom a felvételeknél – hanem az arányt, hogy mennyire használom azt – és nem engedem, hogy eluralkodjon azon a hangzásvilágon, ami a természetes.

– 1973-ban volt egy pop-fesztivál Miskolcon, ami első pop-fesztivál néven szerepel, és itt te fő szervező voltál. Mit kell tudnunk erről a pop-fesztiválról? Egyébként akkor annak akkor óriási híre volt …

– Így van …

– Tehát … én olvastam erről elég sokat …

– Olyan történt, hogy én elhatároztam, hogy Magyarországon mindenféle helyeken, városban is lesznek klubjaink – vidéki klubjaink. Sikerült is egy pár helyen létrehozni, és be akartam bizonyítani, hogy a hosszú hajjal felnövekedett nemzedék nem fog szétverni semmit, nem lesz semmi attrocitás, hanem a zene ürügyén összejön egy napra, egész napon keresztül. Az emberek boldogan fogják hallgatni a muzsikát, és örülni fognak,  és nem pofoszkodni. Ez volt az indítás, ezért kezdtem el csinálni – és a DVTK stadionnak a vezetősége és a miskolci Molnár Béla Ifjúsági és Úttőrőház – ez volt a cég – megrendeztük ezt a nagy pop-koncertet.

– Hány fellépő volt ezen körülberül … ?

– Ha én azt fejből tudnám … tíz -tizenöt körül volt a fellépők száma. Mindenki, furcsa módon három disc-jockey – egyszerre ott voltak … a … Dévényi Tibi, Cintula, pluszban még a B.Tóth. Egyszerre voltak ott …

– Nem is volt akkor több, azt hiszem … az a három volt…

– Pontosan azt akartam bemutatni, hogy itt nincs veszekedés az együttesek között – hogy a táborok esetleg megmérkőznek a kocsmaasztalnál, az előfordulhat – de a zenészek, azok nagyon jóban vannak.

– 1976 mellett az áll, hogy Latinovits esteken közreműködtél. Latinovits Zoltán idén lenne 75 éves, úgyhogy egyébként is esedékes lenne, hogy egy pár szót róla is ejtsünk. Számomra is a csúcsot jelenti Latinovits Zoltán – és hát mi már az elmúlt napokban beszélgettünk róla, úgyhogy most itt, a mikrofon előtt is néhány szót szólj erről a kapcsolatról – hiszen nem csak, hogy egy helyen laktatok, hanem még szinte az utolsó napjait is veletek töltötte.

– Igen, megtisztelt bennünket, hogy a Tolcsvay triót választotta – hogy önálló estjein mi legyünk a partnerei. Amikor muzsikusról van szó, a Sebő és a Kaláka együttessel is járta az országot – így aztán mi is belekerültünk ebbe a sorozatba. Csodálatos élmény volt, és nagyon sokmindent tanultam tőle. Mégpedig színpadi magatartást, művészi hozzáállást és azt, hogy ne adjuk fel. Sohase adjuk fel az elképzeléseinket, és csakazért is hitelesen, tisztességgel próbáljuk szolgálni a magyar kultúrát.

– Azért arról, legalább arról egy mondatot szóljunk, hogy Latinovits Zoltánról az a hír terjedt el, vagyis hát később is lehetett róla ilyen kritikát olvasni róla, hogy egy összeférhetetlen ember volt, akivel nem igazán lehetett jól együtt dolgozni. Én már tudom, – mert te elmondtad – hogy ez nem egészen így van.

– Én azt tapasztaltam – és a saját szubjektív véleményemet tudom – de sok művésszel megbeszéltük ezt azóta: maximalista volt. Nem tűrt egyszerűen lazítást. És ha valami hibát talált, azt valóban: nem éppen a legfinomabb szavakkal fejezte ki nemtetszését, de nagyon határozottan. Nem tűrte azt, hogyha valami hiba van. És ezt megpróbálta helyreigazítani. Ebből voltak ezek a nézeteltérések, ahogyan ezt tudom, de ugyanakkor emberileg és tehetségbelileg valami … valami olyan magasságot mutatott nékem, amit én egész életemben csak, éppen hogy csak megpróbálok tisztelni ott fönn a magasban.

– Van itt jónéhány olyan színpadi mű, olyan színdarab, amiben ti közreműködtetek – hát ezeket most természetesen nem fogom egyenként végig venni – de hogy kerültetek kapcsolatba a színházzal?

– Tulajdonképpen a ’76-os év, az volt az az idő, igazi választó, hiszen ha Radnóti színpad – az volt az,  amely az irodalommal foglalkozott, és így aztán előadói estekben meg Ady emlékműsorokban, más művészekkel együtt: Kútvölgyi  Erzsivel, Kovács Istvánnal – jártuk az országot különféle programokkal, aztán megtaláltak bennünket amiatt is, hogy próbáljunk meg muzsikával színezett darabokat írni. Így Eger, a Magyar Színkör, akkor a Lúdas Matyi, Fazekas Mihály: Lúdas Matyiját zenésítette meg testvérem és Bródy János és mi, a Tolcsvay együttes játszottuk élőben a produkciót. Jó magas ára volt feketén a jegyeknek: Bodrogi Gyula, Agárdi Gábor, Pécsi Ildikó … szóval: veretes …

– … veretes …

– Nagyon jó nevek voltak. Nyár-este fönn, az Egri Várban  – tíz, tizenöt előadást megért.

– Dehát itt látok olyan darabot is, mint’ 88-ban: A kőszívű ember fiai – ahol kísérőzenét írtatok az Arany János színháznak.

– Igen. Korcsmáros György az, aki elhatározta, hogy ilyen leporelló szerű műveket hoz létre – mármit olyat, ami a gimnáziumi kötelező olvasmányokat emberek számára, tehát a fiatalok számára közérthető formában fogalmazza meg – és így aztán a rock-zene került bele. Mi megpróbáltunk megfelelni neki. Ebből a darabból jött ki aztán az a dal, amivel tegnap este befejeztem.

– Egyébként pedig lassan elérkezünk a hosszú felsorolás után a Hunyady Klub-hoz. A Hunyady Klub alapítása 1994-ben volt – és te már ezt a történetet egyszer elmesélted nekem. Hadd hallják a hallgatók is, hogy – hogy volt ez a bizonyos történet annak idején? Az MDF-el ugye, ha jól emlékszem?

– Az MDF-ben dolgozott a mostani feleségem, de akkor még nem volt így közünk egymáshoz, csak régen ismertük egymást. Én akkor, az én életem nagyon megbicsaklott volt és akkor tulajdonképpen az ő javaslatára próbáltunk újraszerveződni a Tolcsvay trióval. Azzal, amivel a mai napig is együtt muzsikálunk: Czipó Tiborral, Egri Lászlóval – és egy kis klub-ot, a Budai Vár oldalában megkaptunk, amelyik az MDF felügyelete alatt volt, de tulajdonképpen szabad kezünk volt, és semmi közünk nem volt a párthoz, hanem egyszerűen muzsikáltunk ott. Minden hónapban egy alkalommal, szombaton. Más-más programokat is aztán próbáltunk csinálni, mert én nagyon komolyan veszem azt a szót, hogy közművelodés. S megpróbáltunk ismeretterjesztő programokat csinálni. Semmiféle anyagi szolgáltatás nélkül, teljesmérvűen ön … magánszorgalomból. Ez ott kezdődött, és kinőtte magát úgy, hogy aztán amikor el kellett onnan jönnünk, akkor a Thököly útra költöztünk. Az is tulajdonképpen egy MDF klub, de … de nem funkcionált, és mi megpróbáltuk élettel megtölteni – és ez lett aztán úgy, hogy a kedves közönség elnevezte Thököly klub-nak, utána pedig Tolcsvay klub-nak. Sokszor még akkor, amikor még más program volt, amikor nem muzsikálunk, akkor is Tolcsvay klub-ról beszélnek. A mai napig is van természetgyógyászattól kezdve az aktuálpolitikán át a földrajzon és a néprajzon keresztül – mindenféle előadásokkal.

– Köszönöm, hogy a Hunyady klub-ból szépen átvezetted a beszélgetést a Thököly klub-ra, mert nagyon szalad az időnk, úgyhogy befejezésül még azt szeretném kérni – tervezgettem, hogy bejátszok dalokat – dehát annyi minden történt veled, és nem is jut majd idő arra, hogy  fölsoroljam az elismeréseidet: bár tudom, hogy szerény ember vagy. Tehát most itt lehetne olvasgatni hosszan a Magyar Köztársaság Kiskeresztjétől kezdve a … hol vagy díszpolgár?

– Lepsényben vagyok …

– Lepsényben díszpolgár, a Szellemi Védegylet díjazottja, és így tovább. Ezt most nem soroljuk fel, viszont nagyon röviden a Thököly klub-ról, mert az ma is működik – tehát ha valaki oda ellátogat, akkor mit kap, mi a szellemisége annak, amit …

– A Thököly út 76 alatt minden utolsó szombaton  a Tolcsvay trió muzsikál – ugyanúgy, mint régen: kockás asztaloknál, sör és zsíroskenyér társaságában négy órán keresztül. Elmondjuk, hogy merre jártunk. Ott fogunk erről is beszámolni, hogy itt voltam Torontóban, de ugyanakkor határon túli programok vannak, ahol a határon túliakkal foglalkozunk, azonkívül természetgyógyász program, amikor Őri Ajándok tart előadásokat, Molnárné József, aki név-lélekrajz kutató … sorolhatnám tovább. Mindig alkalmazkodunk a pillanatnyi igényekhez, és megpróbáljuk ismeretségen keresztül megszerezni az előadókat.

– Van egy honlapod, ugye, és ott megtalálható mindíg a program.

– Igen. A http://www.tolcsvaybela.hu

– Egyszerű megjegyezni, és elmondunk egy internetes címet – ugyanis tegnap készült egy felvétel erről a koncertről, önálló estről, ami fölkerül majd remélhetőleg a  … hova is?

– Alakult egy televízió: ÁrpádHír –  http://www.arpadhir.hu
Ha felmennek az internetre, s ott beütik, hogy http://www.arpadhir.hu, akkor egy új, fiatal televízió – ami azért alakult, hogy a világ magyarságát összekösse. Hogy bárhonnan küldjenek oda tudósítást, és azzal foglalkozzunk, ami a mienk. A kultúránkal, a nyelvünkel és azzal, ami bennünket összeköt és nem azzal, ami szétválaszt. Ebben a televízióban én benne vagyok mint szerkesztő, és ezt a felvételt viszem haza és egyből feltesszük a NET-re. Hogy mint első külföldi, hosszabb külföldi utamról azonnal friss tudósítást tudjak adni a világ számára.

– Tehát, aki nem láthatott tegnap, az megnézheti majd a televízió honlapján.

Köszönöm szépen, hogy eljöttél a stúdióba, és mielőtt elbúcsúzol a hallgatóktól, szeretném elmondani, hogy egy Thököly klub-os felvétellel fogjuk lezárni majd a beszélgetés: mégpedig a Nem kérdem én című dalból egy rövid részletet hallgatunk meg, mert nagyon elszaladt az időnk.

Nagyon köszönöm, hogy eljöttél Torontóba, külön köszönöm, hogy eljöttél ide a rádióba. És kívánok neked nagyon-nagyon sok sikert – és boldog születésnapot kívánok, hiszen az idén vagy hatvan éves.

– Köszönöm szépen, és köszönöm, hogy ennyit tettél értem, és a magyar kulúrát ennyire terjesztitek és fenntartjátok itt, Torontóban.

*

Ezt a beszélgetést a Torontói Független Magyar Rádió adásában hallhatta a kedves közönség – 2006-ban

A hanganyagot lejegyezte: Bokodi György