Nyomuló magyarellenesség – két színész szemével. Látlelet az éterből

Egy többszörösen is tanulságos beszélgetést volt szerencsém hallgatni a Torontói Független Magyar Rádió műsorából. Megkértem Bede Fazekas Zsolt főszerkesztőt és producert, hogy ha módja van rá, készíttessen egy írásos változatot a gondola olvasói számára, hadd okuljunk itthon is belőle… (- vdgy)

A Vendégváróba – két nappal március 15. után, kerek egy órára – ezúttal Dánielfy Zsolt és Kelemen Csaba színművész kapott meghívót; az előbbi a Debreceni Csokonai Színház tagja, az utóbbi pedig az Egri Gárdonyi Színházé. Nem kívánom az Igen Tisztelt Olvasó helyett leszűrni a tanulságokat a látszólag szerteágazó, valójában nagyon is egy téma körül forgó beszélgetésből. Csupán annyit jelzek, hogy akár a nyilas (ld. Árpád-sávos zászlók), akár a náci eszmék terjedése elleni védekezés ürügyén, a „modern“, „haladó“ gyurcsányizmus jegyében minden elképzelhető fronton nyomulásba kezdtek a magyarellenes, nemzetellenes erők. Nagy erőkkel folyik a mesterséges antiszemitázás, a nacionalizmussal, nácizmussal való módszeres riogatás – sokkalta nagyobb hévvel és lendülettel, amint ezt a valójában pangó – ám a széleken kétségkívül létező – antiszemitizmus (zsidóellenesség) indokolná. Ennek a politika diktálta „trendinek“ az ég adta világon minden tisztességes magyar (legyen zsidó vagy nem zsidó) könnyen kárvallottja lehet – kivéve az uralkodó kiváltságosokat. Ezek ugyanis éppen azért fogtak fülsértő károgásba, hogy elhitessék: a Vásárhelyi Mária által leírt módon valóban kibékíthetetlen ellentét van a két törzs, a két meghatározó „középosztály“ – a „jobboldali“, „keresztény“, „konzervatív“, valamint a „baloldali“, „liberális“, „haladó“ – között. Azt sulykolják, hogy nincs átjárási, nincs együttműködési lehetőség, s mivel pedig – szent őrületük, rögeszméjük szerint – az előbbi a múltba, a pusztulásba vinné az országot, az utóbbi pedig a modern, egyetemes világba emelné, ezért a mostani harc a végső: minden eszközzel el kell pusztítani az Orbán-vezette országrontókat, mielőtt azok pusztítanák el az ország egyedül igaz megváltóit.

Ezt kell tehát éjjel és nappal, minden balliberális médiumban, minden hullámhosszon hinteni. Az se baj, ha egy kis valódi antiszemitizmus is gerjed a nyomában – annál hitelesebb. Annál kevésbé veszi észre a hiszékeny, jólelkű magyarja vagy a nyomorult rettegője, hogy az elszabadult korrupciót és közvagyon-lenyúlást, a nemzeti vagyon eltékozlását, az adósságba verést, az állami kizsigerelést, a kormányzati kapkodást, a tehetetlen látszattevékenységet, az önkényes népveréseket kell feledtetni, no meg az egyetlen igazi, demokratikus ellenzéki erőt kell régi, jól bevált receptekkel s újabb, haladó kommunikációs technikákkal ellehetetleníteni.

Ám éppen a szóban forgó interjú a legjobb példa arra, mennyire kilóg a lóláb. És hogy mennyire nem akaródzik a nemzetért valóban felelősséget érzőknek besétálni a gyurcsányizmus ócska csapdájába. Nem tévesztjük szem elől, kik az igazi országrontók, nem fogunk, áldozatok, egymás torkának ugrani. Akármekkora is a fizetségünk, most már kivárjuk, amíg elegen lesznek – leszünk – felvilágosultak. Nem ölbe tett kézzel, hanem mi is mondjuk a magunkét. Ha kell, itthon. Ha kell, Kanadában. Bele az éterbe, országnak, világnak.

Amíg meg nem fordul a „trendi“. Amíg a meghatározó többség számára kristálytisztává nem válik: ma már nem az antiszemitizmus, nem az antiszemiták a legfőbb veszedelem. Hanem az antiszemitázók. Akik nem átallják ártatlanok nevét szájukra venni a maguk politikai hasznáért, a maguk kiváltságainak megőrzéséért. Ekkor is nagy kérdés marad azonban: az ellenzéki pártok, politikusok közül ki lehet képes élére állni a 180 fokos, mostmár valóban rendszerváltoztató fordulatnak? Nem véletlen, hogy a beszélgetés erre is irányt vet. (- vdgy)

Vendégváró

A Torontói Független Magyar Rádió 2007. március 17-én elhangzott adásának szerkesztett változata.
Műsorvezető: Bede Fazekas Zsolt

A beszélgetés meghallgatható és letölthető a Torontói Független Magyar Rádió archívumából: http://www.parameter.elosoft.com/adas.html.
(A hanganyagot lejegyezte: Bokodi György, a Gondolat című kanadai, internetes hírportál készítője, külön köszönet érte -vdgy.)


B. F. ZS.: Ami rögtön feltűnik szerintem mindenkinek, hogy mindketten színészek vagytok, és mindketten hangsúlyozzátok, hogy nemzeti elkötelezettségű emberek vagytok és szerepet vállaltatok a politikában is. Zsolt, te a Fidesz képviselőjeként, Csaba, te pedig a Független Kisgazda Pártban működsz. Talán kezdjük ott, hogy egy színművész hogy tud ilyen mélyen bele… belesüllyedni a politikába. Ugye, azt szokták mondani, hogy Magyarországon a politika, az egy elég piszkos foglalkozás… Hogy kerültetek kapcsolatba vele?

Dánielfy Zsolt: Én magam úgy, hogy annak idején, amikor még az átkos rendszer volt Magyarországon – egy előző, korábbi átkos rendszer – akkor …

B. F. ZS.: Értem a célzást …

Dánielfy Zsolt: …nagyon erős igazságérzettel rendelkező ember lévén, mindig mondtam a magamét és nagyon keményen megnyilvánultam akkor, amikor bántották a magyarságot, amikor az oroszokat kellett ünnepelni. Nagyon a szívemen viseltem március 15.–ét és a márciusi ifjak gondolatait, és mivel folyamatosan konfrontálódtam az akkori hatalommal, ezért amikor jött a váltás, megkerestek a Fideszesek. Azt mondták, hogy Zsolt, te annyira jól tudod interpretálni azokat a dolgokat, amikről tulajdonképpen ez a változás szól, annyira meg tudod mondani az igazat, látszik rajtad, hogy kiállsz azért, amit mi akarunk, szeretnénk ha a műsorainkban tudhatnánk téged. Személyesen Kósa Lajos volt, aki megkeresett annak idején. És én örömmel elvállaltam ezt, mivel lett egy másik alternatíva, mint az akkori MSZMP-ből alakuló MSZP. Hozzáteszem, hogy már MDF is volt akkor, természetesen, és az MDF felé is elindultam, csak a Fideszesek az én korosztályomat jelentették, ezért a Fidesz mellé csatlakoztam.

B. F. ZS.: Aztán bejött ez a dolog, mert úgy tudom, Debrecen városában a Fidesz mellett az MSZP nem tud labdába rúgni…

Dánielfy Zsolt: Olyannyira nem, hogy már nyolcadik éve egyetlen egy mandátumot sem tudnak egyéniben szerezni a szocialisták. Mindig 30-0-ra nyeri a Fidesz a választásokat, tehát egyetlen egyet sem.

B. F. ZS.: Nyilván van erre magyarázat. És erről majd fogunk is beszélgetni, hogy szerinted mitől sikeres Debrecen városa. De most Csabát szeretném megkérdezni: gazdálkodó vagy? Hogy kerülsz a Kisgazda Párthoz? Mert én feltételezem, hogy aki a Kisgazda Párthoz közeledik, valami köze kell, hogy legyen a földhöz…

Kelemen Csaba: Először is nagyon nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm a kedves magyar hallgatókat, akiket 1986-ban köszönthettem itt. Zsibró Margit lakásában volt egy fellépés 1986-ban, amit ezúton is nagyon nagy tisztelettel és hálával köszönök. Hogy miért a Magyar vagyok című verset mondtam el, két oka van. Ezzel jártunk Amerikában, Kanadában és Ausztráliában, és akkor még nagyon-nagyon reménykedtünk a pozitív magyarországi változásokban. Véleményünk szerint ez sajnos nem következett be.

A másik ok, hogy ezt a verset választottam, mert talán most az a része még aktuálisabb, amelyik így szól, idézem:

“S saját testvérünk, kik reánk készítik a
A gyász s gyalázat fekete mezét …”

Sajnos ez most aktuálisabb. mint akkor volt…

Hogy mi közöm a Független Kisgazda Párthoz? A következőt hadd meséljem el, nagyon röviden: 1994-ig sok barátom hívott, hogy csatlakozzam a Magyar Demokrata Fórumhoz – és én azt mondtam, hogy színművész vagyok, nem tisztem a politikával foglalkozni. Foglalkozzanak vele azok, akik értenek hozzá. 1994-ben olyan csalódás ért a választások okán, őszintén megvallom, hogy két hétig nem tértem teljesen magamhoz. Utána azt gondoltam, hogy – már mint Egerben lévő színművész – meg kell néznem, meg kell vizsgálnom, hogy hogyan működik Heves megyében a jobboldali gondolkozás, kik képviselik a jobboldali pártokat. És akkor úgy találtam, hogy a Független Kisgazda Párt az egyetlen. Az Isten – Haza – Család nem csak a pártnak a jelmondata, az enyém is. Másrészt pedig úgy gondolom – és ez nagyon fontos! –, hogy Magyarország mezőgazdasági ország. Amíg Magyarországon a mezőgazdaságot nem segítik talpra állni, amíg a gazdálkodók nyomorognak és éheznek – kevesen tudják, milyen sokan akasztják föl évente magukat a mostani helyzet miatt –, addig Magyarországon gazdasági fellendülésről igazából nem beszélhetünk.

B. F. ZS.: Valószínűleg nem árulok el titkot itt Kanadában sem, ha azt mondom, hogy Magyarországon a színházak vezetése balliberális kézben van. Ti nagyon mélyen részt vesztek a nemzeti, a jobboldali politikában – a színházigazgatók hogyan viszonyulnak hozzátok? Meg a kollégák? Hiszen egy ugyanígy nemzeti elkötelezettségű színművész mondta nekem Győrből, hogy Zsolt, én nagyon ritkán találkozom a színház folyosóján jobboldali színművésszel…Hát akkor lássuk, nálatok ez hogy van?

Dánielfy Zsolt: Hadd mondjam el, hogy először is gyalázatosnak, valóban gyalázatosnak érzem azt, hogy egy olyan szakmában, ahol a nemzeti gyökerekből kellene táplálkozni, liberális hatalom van. A mi szakmánkat igenis nemzeti érzelmekből kellene táplálni! Én szerencsés helyzetben vagyok abból a szempontból, hogy debreceni színészként, debreceni polgármesteri vezetés alatt egy olyan művészeti vezetőnk van, aki kifejezetten nemzeti elkötelezettségű ember. Vidnyánszky Attilának hívják.

B. F. ZS.: Kárpátaljai.

Dánielfy Zsolt: Kárpátaljai, így van, és egy komoly, komoly, felkészült szakember. Érdemes Művész fiatal kora ellenére – és Csányi János az igazgatója a színháznak, aki szintén egy társulatteremtő ember. (Csányi János azóta – 2007. március 23-án – bejelentette legmondását az igazgatói posztról – vdgy megj.) Úgyhogy Vidnyánszky Attila kifejezetten a másik oldalhoz tartozik, azaz a mi oldalunkhoz…

B. F. ZS.: Miért mondod azt, hogy másik oldal?

Dánielfy Zsolt: Hát a másik oldalhoz, mint akik vezetik ezt a mi szakmánkat, sajnos. Azóta, hogy a szocialisták hatalomra kerültek, egyetlen egy pályázatot nem nyertünk. Egyetlen egyet! Hihetetlen, hogy mi megy az országban! Legalábbis a mi szakmánkban. A mi vezetésünk, a mi városunk azért kiáll a saját értékeink mellett, a nemzeti értékek mellett – de elég kevés az a város, amelyik ezt megteheti.

Kelemen Csaba: Én 1989-ben abba a helyzetbe kerültem a Radnóti Színpadon, hogy olyan jellegű darabokban kellett szerepeket játszanom, amelyek hát, finoman fogalmazva, a magyarság kicsúfolásáról szóltak. Ezt nem tudtam fölvállalni. Ezért mentem Egerbe, ahol akkor egy nemzetben gondolkozó igazgató volt – és ott meg is találtam hosszú évekre a helyemet. Mostanra viszont itt is utolért a balliberális gondolkozás. Csizmadia Tibor, a színház liberálisan gondolkodó igazgatója… Eger városvezetése az elmúlt nyolc évben balliberális – MSZP-SZDSZ-es – volt. Ugye, ők fogalmazták folyamatosan, hogy ők nem vesznek részt a kultúra irányításában. Nos, az elmúlt két évben a saját színházamban nem kaptam szerepet. Előtte, ugye, játszottam a Nem félünk a farkastól című darabban George nagy szerepét, azelőtt Márai Sándor Kaland című darabjában szintén főszerepet – több, mint száz oldalas szerepet. Nos, úgy gondolták, hogy jobb, ha nem játszom. Így aztánt Kassára hívtak vendégszerepelni. Kassán játszom már két éve, ott rendezek is egyébként, és most (2007. március – a szerk.) 22-én lesz annak a darabnak a bemutatója, amelyet – most már csak úgy mondhatom, hogy részben – én rendezek, mivel átadtam egyik kollégámnak, hogy el tudjak ide jutni.

B. F. ZS.: Csaba! Kassa…A március 15-i megmozdulások kapcsán hallgattam, ahogy Demszky Gábor próbálta túlkiabálni a fütyülő, zajongó közönséget – és hát szóba került ez a bizonyos Árpád-sávos zászló. Én azt a változatát tartottam becsben, amelyen nem szerepel nyilaskereszt. De hát történt valami Szlovákiában. Volt egy bemutató, Örkény István: Tóték. Múlt héten, ha figyeltek a kedves hallgatók, akkor hallhatták, hogy Vas Zoltán Iván egy – egyesek szerint provokációnak mondható, mások szerint zseniális – rendezői húzással az előadás végére Árpád-sávos zászlóval hadonászó fiatalokat rendezett be … és ezt az előadást, ugye, te is láttad?

Kelemen Csaba: Igen, igen, a bemutatón láttam. De ha megengeded, hadd menjek egy picit messzebbre. Ugyanis fontos, hogy megemlítsem itt: habár negyvennyolcat ünnepeljük most, és nagyon fontos ez a magyar történelem szempontjából, hiszen végül is akkor állt talpra a nemzet, és erre büszkék vagyunk; nagyon keveset beszélünk azonban Rákócziról. 1703-ban indult a Rákóczi-felkelés – 1711-ben lett vége –, s szinte egyáltalán nem ünnepelték meg Magyarországon. Csak azért mondom el, mert az elmúlt nyáron Kassán szabad téren játszottuk a Rákóczi életéről szóló darabot, s ezt a magyar kormány, a Nemzeti Kulturális Alap program egyetlen forinttal sem támogatta, csupán a Szlovák Minisztérium adott hozzá támogatást! Úgy érzem, ezen el kell gondolkozni. Egy zárójeles megjegyzés: gyalázat!

Tovább menvén, eljutunk akkor most a Tótékhoz. A rendezőt személyesen ismertem, és meghívtak, hogy mint a színház egyik dolgozója, rendezője, színésze legyek jelen a bemutatón. Mikor előtte a rendező beszélgetett a művészeti vezetővel, akkor elmondta, hogy bizony itt egy holokauszt-kép lesz. Mondtam neki, hogy nem értem, ugye, itt a Tóték bemutatója lesz ma este? Azt mondta, hogy igen, természetesen. De hiszen én – mondom neki – sokszor olvastam a darabot, több mint tíz előadásban láttam, ám nem találkoztam benne holokauszt-képpel sosem. Azt felelte: bocsáss meg, te rosszul olvastad…

Jó. Az előadást megnéztem, benne volt a holokauszt-kép. A rendezőnek utána muszáj volt megmondanom, hogy gyalázatos volt. És szeretnék azzal az emberrel csak egy mondatot, vagy pár percet személyesen beszélgetni, aki azt mondta, hogy ez remek volt, és nagyon nagyra értékelte. Szeretném tudni, hogy miért? Ugyanis: a Kassai Színház helyszínétől nincs kétszáz méterre a Kassai Dóm, ahol Rákóczi hamvai nyugszanak. Rákóczi-ruhában bejönni a Tóték végén, magyar ruhában bejönni a Tóték végén, ilyen mai, kommandós, fekete ruhákban bejönni a végén, és ilyen csőcseléknek öltözve bejönni a végén Árpád-sávos zászlókkal… És pattogatott kukoricát, popcornt úgy enni, hogy közben többet köpnek ki, mint lenyelnek – ez a magyarság megcsúfolása! Ez az én szerény véleményem.

Elmondtam a rendezőnek, természetesen nem értett velem egyet. De a legnagyobb baj az, hogy ez Magyarországon is gyalázat lenne ebben a helyzetben, ám kint, azok között a magyarok között, akiknek naponta kell megszenvedniük – igen, igaz, tudom, láttam, hallottam. Mai napig félnek a magyarok, sok a verekedés. Megverik őket. Meg kell naponta küzdeniük a magyarságukért. Ott bemutatni nekik, hogy magyarnak lenni szégyen, nem helyénvaló dolog. Nem oda való dolog! Nem a Tótékba való dolog! Gyalázat!

Még egy mondat az Árpád-sávos zászlóról. Az előadás előtt a rendező elmondta, hogy az előadás végén be fogja hozni az Árpád-sávos zászlót. Megkérdeztem: tudod-e, hogy mit jelképez? Egy színpadon egy zászló jelképként kell, hogy szerepeljen. Azt mondta: nem tudja. Mondom: az nagyon nagy baj, mert ha színpadon alkalmazod, muszáj tudnod! A négy fehér csík az Árpád-sávos zászlón: Duna, Tisza, Dráva, Száva. Magyarország négy nagy folyója. A vörös csíkok pedig a vérszerződésre utalnak. Nem tudta, de használta…

B. F. ZS.: A Tótékat szerintem nagyon sokan csak a filmváltozata alapján ismerik, és hogy be tudják azonosítani: az Isten hozta, őrnagy úr! című filmről van szó, amelyben Latinovits Zoltán kitűnőt alakított. Egyébként a holokauszt-kép sem szerepel az eredeti Örkény-műben. De hát, úgy látszik, ilyen időket élünk ma!

Kelemen Csaba: Ha szabad még hozzátenni valamit: színház közönség nélkül semmit sem ér. Kassán a színháznak mindenképp legfontosabb ügye kell, hogy legyen: a nézőket megtartani. Már csak azért is, mert ezelőtt nyolc-tíz évvel Verebes Károly megrendezte a Bánk bán című előadást Kassán…

B. F. ZS.: Verebes Károly?

Kelemen Csaba: Verebes István. Károly az édesapja volt, ismertem, bocsásson meg. Verebes István rendezte az előadást. Csak annyit tudok róla – én nem láttam az akkori előadást -, hogy az akkori magyar közönség nagy része azóta nem jár színházba. A színészek jelezték nekem, hogy sokan leköpték őket az előadás végén. A Bánk bán után, Kassán. Na most, ha nem tudjuk a közösséget megtartani a kohéziós erőt képviselő színházainkban, akkor nagyon-nagyon nagy hibát követünk el.

B. F. ZS.: Ez a holokauszt-jelenetet hogyan kell elképzelni? És vajon miért építette bele a rendező Örkény István darabjába?

Kelemen Csaba: A miértre egy kicsit nehezebb lesz válaszolni. Hogy hogyan néz ki? A Cipriáni professzor-kép után a Tóték összes szereplője – egy díszletátváltás, átváltozás alatt – zsidó jelmezt ölt, zsidó parókát ölt, a színpad közepén megjelennek egy elég sötét, sejtelmes homályban, egymáshoz egészen szorosan állnak, fölfelé néznek és dülöngélnek, és föntről a fejükre szárazjeget, vagyis gázt árasztanak, ők a színpadon elterülnek – ezután behúzzák az előfüggönyt és megy tovább a produkció. Így hermetikusan leválik az előadásról…

B. F. ZS.: És miért? Mert igazából ez érdekel engem – ugye, megint visszautalnék a múlt heti hírekre, amikor arról hallhattunk, hogy Gyurcsány Ferenc miniszter úr egy angol – a legnagyobb angol – lapnak nyilatkozott, és hát bizony leantiszemitázta a jobboldalt. Ahova ti is tartoztok, főleg te, Zsolt.

Dánielfy Zsolt: Igen. Hát ez igen-igen szomorú, ami ma történik ebben az országban. Én azt gondolom, hogy amikor mi gyerekek voltunk, akkor még a kommunizmus ellenére élt az a vágy az emberekben, hogy legyenek olyasfajta példaképei – a gyerekeknek, például nekem is –, mint Petőfi. Nekünk Petőfi, Ady, Arany János, Kossuth Lajos, Széchenyi – ők voltak a példaképeink. Ma olyan példaképek vannak, mint Dodó, Dudu, magyar nevük nincsen. Percemberkék, akik holnapután el fognak tűnni. Biztosan itt is volt Big Brother, vagy valami hasonló televízióműsor…

B.F.ZS.: Mi tudjuk, hogy mi ez …

Dánielfy Zsolt: Őrültek műsora! Nincsenek igazi nemzeti értékek, és folyamatosan hazudik mindenki az országban jelen pillanatban – hazudnak a vezetők, és hazudnak, akik az iskolákban oktatják az embereket. Nagyon-nagyon komoly probléma ez.

Kelemen Csaba: Akkor hagy térjek vissza az előző gondolathoz és megpróbálok válaszolni rá. Magyarországon van-e jelenleg antiszemitizmus és van-e zsidózás?
Azt kell, hogy mondjam, véleményem szerint a magyarok részéről – nincs. Egyáltalán nincs. És elég nehéz kérdés ez, mert muszáj hozzátennem, hogy azt gondolom, vannak olyan tisztességes, becsületes zsidó emberek, hogy ez a fogalom, hogy zsidó – innentől kezdve nem lehet negtív fogalom. Mert azért akárhová nézünk, a kultúránk tele van remek, nagyszerű Kosztolányi Dezsővel, Karinthy Frigyessel, aki – azért hadd jegyezzem meg, hogy amikor megkérdezték, mi az a magyar, mi a Magyar … ma ezt többször fölteszik ezt a kérdést és ő így fogalmazott: “az a magyar, akinek fáj Trianon.”
Hát ezek után azt mondani, hogy zsidózunk, nem lehet. Viszont: amire utalt a miniszterelnök – nekem ugyan nem az …

B.F.ZS.: Bár …

Kelemen Csaba: nekem … a miniszterelnök nekem nem miniszterelnök. És sosem fogadom el, demokráciában élünk. De engedjék meg nekem, hogy ne fogadjam el. Én az elsők között voltam, aki annak idején a balatonőszödi beszéde után a televízióban elmondtam, hogy minél később mond le, minden órával, minden perccel többet okoz – kárt az országnak – tehát most azonnal kell, ha van egy kicsi tisztesség benne. De hadd menjek evvel a kérdéssel egy kicsit vissza. Azt gondolom, hogy ezek a fajta jelenségek, amiről beszélünk a Tóték-ban – ezek szítják az antiszemitizmust. Ezeket nem magyar emberek csinálják. Van a zsidóság körében egy olyan szűk réteg, akik azt gondolják, hogy ezt megtehetik. Azt gondolják, hogy ez jó. Azt gondolják, hogy ezt ébren kell tartani, és ez nagyon-nagyon veszélyes. Ezt mondtam ennek a fiúnak is a bemutató után, hogy: fogalmad sincs, hogy mit csináltál. Sajnos nem tudsz kettőig számolni, ez provokáció. Provokációra – az embernek hogyha megsértik a hitében, a múltjában, megsértik az emberségében, akkor nem tud jól reagálni. Ezt át kéne gondolni és – innen felhasználva a mikrofon lehetőségét – szeretnék tisztelettel kérni mindenkit, vigyázzanak. Tiszteljük egymás hitét, egymás múltját. Csak így lehet élni ebben az országban, ráadásul én nagyon régóta hírdetem a következőt: nem vagyok híve az ország kettéosztottságának. Itt egy az érdek: úgy, mint Petőfiéknél annak idején. Egy az érdek: Magyarország boldog ország legyen. Gazdag ország kegyen. Fejlődő ország legyen. Itt teljesen mindegy, hogy most MSZP szavazó vagy Fidesz szavazó, az érdekünk ugyanaz. Ha ezt be tudjuk látni, akkor visszük valamire. Egység – nagyon-nagyon fontos. A megosztottság, az oszd meg és uralkodj elv, az mindíg veszélyes volt, az mindíg a hatalmat szolgálta. Én azt gondolom, hogy ez nem jó.

B.F.ZS.: De most az a furcsa helyzet állt elő Magyarországon – legalábbis nekem úgy tűnik egy kicsit, hogy egy olyanfajta rettegés üli meg a baloldalt attól, hogy Orbán Viktor véletlenül visszajön – és nem tudok mást mondani, csak őt tudom, mert ugye mindenki tudja azt, hogy békésen lezajlott Március 15.-én a Fidesz gyűlés, ahol legalább százezer ember volt – egyesek szerint kétszázötvenezer. Befejezték, hazamentek és aztán utána, miután egyesek szerint ez egyfajta provokáció volt – megint Budaházit letartóztatták, akkor kitört a zendülés sőt még többen vettek részt a zendülésben, mint október 23.-án. És ahogy ez megtörtént, illetve hát másnap már azt lehetett hallani az MSZP soraiból, hogy Orbán Viktor az oka mindennek. Úgyhogy én csak … csak azért jutott az eszembe Csaba, mert te azt mondod, te nem vagy híve az ország kettéosztottságának. Na most ahol ez történik, akkor hogy lehet egyáltalán közös nevezőre jutni valaha?

Kelemen Csaba: Egy kicsi párhuzamot hadd vonjak meg ’48 és a mai helyzet között egyébként, ’48-ban egy idegen hatalom ellen kellett a magyarságnak összefognia és fellázadnia. Most nincs idegen hatalom – hála Istennek – az országban. Nézzétek meg, sokkal nehezebb. A saját testvéreinkel kínlódni és igazságunkat szerezni és érvényt szerezni mint az idegen hatalomnak. Azt gondolom, hogy Orbán Viktor sok jót tett ennek az országnak. Én azt gondolom, hogy az ő politikája tisztességes, becsületes, de azt gondolom, hogy ebben a helyzetben mostmár az idő őt túlhaladta. Akkor, amikor tudomásul kell venni, kettő választás, 2002-ben, 2006-ban Orbán Viktor sajnos, mint egyedüli jobboldali párt nem győzött. 2006-ban sajnos, Heves megyében különösen, de más megyékben is Orbán Viktor személyével – nem érdemli meg, jól tudjuk, de riogattak. Tehát nem lehet mostmár azt a több mint ötven százalék szavazópolgárt meggyőzni arról – akik eddig az MSZP-SZDSZ-re szavaztak, hogy most tessék Orbán Viktor mellé állni. Új erőnek, új embernek, új hitnek kell eljönnie.

Dánielfy Zsolt: Hát ebben a dologban külömbözik a véleményünk, abszolút külömbözik, mert én úgy gondolom, Orbán Viktor egy hihetetlen karizmatikus fickó, aki mellé jelen pillanatban nem tudott és nem is tud jóideig felsorakozni senki úgy, hogy helyére lépjen. Az igaz, hogy nagyon-nagyon sokan elvetik az ő személyét. De most, jelen pillanatban amit művel ez a kormány, saját magát végzi ki. Remélem, hogy minél előbb, mert akkor annál jobban megússza az ország ezt a helyzetet. Orbán Viktor személye eleve hozza a társadalom felét. Ők pedig a saját táborukat – már az MSZP-sek- a szocialisták a saját táborukat vadították el saját maguktól. Nem véletlen, hogy most az egyész önkormányzati választást úgy ahogy van, elvitte a Fidesz – illetőleg a jobboldal.

B.F.ZS.: Igen …

Kelemen Csaba: Ahhoz, hogy az ország, a nemzet egyesülni tudjon, ahhoz mindenképpen új vezető személye szükséges szerintem. Orbán Viktor most ugye most azt feltételezi és a Fidesz nagy része, hogy az a többség, ami most leszakadt az MSZP-SZDSZ-re szavazó táborról, az most mind a Fidesz mögött áll – meggyőződésem, hogy ez tévedés. Nem. Nemzetben gondolkozó emberek többségéről ban szó, akik egy új embernek, egy új egységnek szívesen állnának a nyomába és követnék.

B.F.ZS.: Szemem sarkából láttam Zsolt, hogy ingattad a fejed. Most jó helyen vagyunk, mert ugye pontosan a te kedves polgármestered az, akit a napokban is az Indexen faggattak – többször nekiszegezték a kérdést – hogy készül-e Orbán Viktorral szemben a miniszterelnöki pozícióra. De .. ez lenne az egyik dolog, amivel kapcsolatban szeretném megkérdezni a véleményed – viszont még egy dolog: szeretnék felolvasni egy röved hírt. Ez is most jött le Március 15.-e után:

A kormányt a jelenlegi bíráló ünnepi beszédet tartott Március 15.-e alkalmából Debrecenben a város fideszes polgármestere. Kósa Lajos a Kossuth téren ezerötszáz – kétezer ember előtt kijelentette: “Ez a kormány katasztrófába viszi az országot anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Ez nem a jobboldal és a baloldal hatalmáról szól, hanem arról, hogy olyan kormányunk van, amely ellen a márciusi ifjak is fellázadtak volna.”

Kósa szerint összefogásra van szükség, ahol az embereknek joguk és kötelességük ellenállni és elmondani a véleményüket. Az eltiport nemzet újjászületik, de az öngyilkos nemzetnek nincs feltámadás – idézte Debrecenben vissza-visszatérően Kossuth Lajos szavait ünnepi beszédében Kósa Lakos.

Tehát, szerinted Kósa Lajosban egy esetleg alkalmas jövőbeni miniszterelnököt tisztelhetünk? – ez az egyik kérdés, és a másik kérdés pedig az, hogy te milyennek tartod városod polgármesterét?

Dánielfy Zsolt: Az alkalmasságáról azt mondhatom, hogy abszolút alkalmas arra, hogy Magyarország miniszterelnöke legyen. Egy közel ugyanolyan átütő erejű ember mint Orbán Viltor. Nincs még annyira felépítve, mint Orbán. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ugyanazokkal a jegyekkel rendelkezik, mint Orbán Viktor – rendkívül jól kommunikáló, hihetetlen tehetséges politikai zseni. Ezért tudja ilyen ellenszélben is nagyon jól kormányozni annak a városnak, Debrecennek a vitorláit,ahol én is lakom. Soha sehol nem mondja egyetlen sajtóorgánumban sem, hogy ő miniszterelnök jelölt szeretne lenni. Mindíg azt mondja, hogy ez most nem téma, nem időszerű, térjünk át másra.

B.F.ZS.: Dehát honnan jött ez a dolog? Azt mondják …

Dánielfy Zsolt: Hát nagyon tehetséges. A mi frakciónkban is nagyon sokszor fölvetjük neki, hogyha nem megy a Viktorral – mert azért ugye nem szokták mondani, de néha lehet közöttük olyan feszültség, amit vélnek felfedezni az emberek. Lajos néha másképpen nyilatkozik meg bizonyos dolgokban, mint Orbán Viktor – például inkább kezet nyújt, vagy inkább leül tárgyalni a baloldallal, próbálja őket integrálni –

B.F.ZS.: Én nem ezt hallottam …

Dánielfy Zsolt: …próbálja őket integrálni …

B.F.ZS.: Akkor Gyurcsány Ferencet …

Dánielfy Zsolt: Gyurcsány Ferencet teljesen elveti. Gyurcsány Ferenc egy hiteltelen senkiházi a szemében – ez egyébként így is van – a magyarság többségének a szemében az. Próbáld meg azt, hogy a DunaTV-n, vagy valahol nézed őt, leveszed a hangot és pontosan látod a testbeszédből, hogy egy beteg ember. Egy olyan ember, aki életveszélybe viszi ezt az országot. Ha leveszed a hangot, a testbeszédből látni, hogy paranoiás tünetei vannak. Nem veszi észre – van egy ilyen betegség – boldog attól, hogy szerepelhet, mert olyan mint egy kisgyerek.

B.F.ZS.: Ha már Kósa Lajos szóba került: mitől sikeres Debrecen városa és mitől sikeres az a politika, amit ti ott végeztek?

Dánielfy Zsolt: Én úgy látom, hogy Kósa Lajos öt lépéssel előrrébb lát, mint más ember. Én magam is próbálom követni az ő tempóját és az ő ritmusát és a gondolatait – és azokat a terveit is, amikben azt látom, hogy ez .. ez hülyeség, ez nem lesz jó. Elmondjuk, hogy miért nem jó. Mégis, azt el tudja nekünk mondani, hogy … hogy … mit tudom én … hogy Krisztus keresztben fekszik a .. a kereszeten – és látom, hogy nem így van … és olyan elhihető erővel tudja mondani, hogy még ezt is megennénk neki. Tehát egyszerűen olyan .. olyan ez az ember…. Kósa Lajos tényleg egy fantasztikus fickó. Ugyanakkor van egy nagyon jó képessége – nagyon jó ráérzése van azokra a dolgokra, amelyek előre viszik a várost és előre viszik a mi ügyünket. Tehát öt lépésre előrrébb lát, mint bármelyikünk. Borzasztó elhitető ereje van és keresztül tudja vinni a saját egyszemélyes akaratát – a huszonkilenc frakciótagon még akkor is, ha nem ez az eredeti véleményünk. Én nagyon sokszor azt mondom, hogy ebben nincs igaza, abban nincs igaza, amabban nincs igaza – és a végén mégis kiderül, hogy neki volt igaza. Tehát egy olyan erőteljes vezető, aki pontosan tudja, hogy mit akar.

B.F.ZS.: Csaba, mielőtt elpilledsz …

Kelemen Csaba: Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget. Egyébként Zsolttal nagyon régóta ismerjük egymást. Főiskolás korunk előtti időszakban már jóbarátok voltunk, és végül is azt el kell mondanom, hogy mindenben … mindenben … ezt a pici kis dolgot kivéve egyetértünk és egyirányba megyünk. Nagyon fontosnak tartjuk azt – és ezt hivatásunknak érezzük mindketten – ezért vagyunk itt, hogy a magyarságba a mi szakmánkon keresztül egy kis hitet, egy kis erőt öntsünk. És ez minket nagyon-nagyon boldoggá tesz. Hadd mondjak el egy kis történetet arról, hogy az elmúlt évben sikerült egy olyan álmunkat megvalósítani, miután a dec. 5.-i népszavazás – azért néhány gondolatot engedj meg, hogy ejtsünk …

Borzalmas fájdalom volt bennünk a dec. 5.-i népszavazást követően és elhatároztuk, hogy kimegyünk Csíksomlyóra és jelezzük az ottani magyaroknak azt, hogy azért még Magyarországon még vannak sokan olyanok, akik nem úgy gondolkoznak … aki elmentek szavazni és igennel szavaztak. Ezért az elmúlt nyáron a csíksomlyói színpadra kivittük az Egri csillagok című produkciónkat, ahol több, mint kétszázhúszan voltunk színpadon – azért, mert 167 embert utaztattunk mi magunk ki, saját szervezői tevékenységünk árán – és ott hozzánk csatlakozott a Hargitta Néptánc Együttes és a Csíksomlyói Lovas Vitézek csapatra – és mintegy háromszázötvenezer néző előtt tudtuk az előadást eljátszani. És érezni azt, hogy össze kell tartoznunk és még vagyunk még – és ne szomorkodjanak akkor sem, ha ez a dolog változni fog.

B.F.ZS.: Egyébként úgy működik az interjú, mint egy óramű – azon gondolkoztam az imént, hogy .. ugye rövid az időnk – hogy fogok rátérni erre a témára? Mert tudom, hogy neked is meg a Zsoltnak is nagyon sokat jelent a határon túli magyarság. Hiszen az imént mondtad, hogy Kassán rendezel, azt pedig a Zsolt már mondta nekem, hogy mennyire fontos … illetve hát milyen szomorú esemény volt az a bizonyos december ötödike. És ha jól tudom, hoztál egy verset is ….

Dánielfy Zsolt: Igen. Azt kell hogy mondjam, hogy December ötödike előtt nagyon nagy … nagyon sok embert megkerestünk – én személyesen is. Az összes segítőm, aki segített a választásban, járta az embereket, hogy szavazzanak kettős igennel. Szavazzanak arra, hogy igen, lehessenek a határon túli magyarok magyar állampolgárságúak. És sajnos, kevesen maradtunk. Sajnos, a magyar nép többsége otthon maradtazért, mert az akkori hitelesnek tűnő miniszterelnök és az egész kormány, ugye azt állította, hogy az a jobb nekünk magyaroknak, hogy kevesebben vagyunk. Ezt a képtelenséget sikerült keresztülvinni a népben, hogy majd jön a huszonhárommillió román, kikkel lehet riogatni a népet . Borzasztó volt! Borzasztó volt! És akkor, amikor az első döbbeneteken túl voltunk, akkor én nagyon sokszor egy-egy fellépésemen ennek hangot adtam, hogy ez mekkora katasztrófába viheti az országot. És odajött hozzám az egyik fellépésem után egy fiú és azt mondta, hogy : hoztam neked egy verset. Egy erdélyi költőnek a versét – Kotzián Rudolf: Ahogyan szavaztál. Nagyon szépen kérlek, hogy mondd el itt mindenkinek, aki itt van. És elmondtam azoknak az embereknek. Döbbedten hallgatták. És azóta elhatároztam, hogy ahol csak lehet, ezt a verset én elmondom.

Kotzián Rudolf:
Ahogyan szavaztál

Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled,
úgy mondjanak neked IGEN-t, avagy NEM-et.
Úgy nyújtsanak feléd, majd segítő kezet,
ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled.

Úgy mentsenek ki a lángban álló házból,
úgy húzzanak ki a vad, dübörgő árból.
Éhhalál küszöbén, úgy kapj majd kenyeret,
ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled.

Épp olyan hű legyen hozzád feleséged,
fiad úgy tiszteljen, vagy tagadjon meg téged.
A szerint áldják, vagy átkozzák majd neved,
ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled.

Hogyha igent mondtál az Úr, legyen veled,
hogyha nemet ő sem bocsássa meg neked.
Ne lásd meg a mennyet, pokolban a helyed,
ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled.

Mert ki elfeledi, megtagadja népét,
aki elveszejti, vérszerint testvérét.
Nincsen rongyabb annál, mentsége nem lehet
ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled.

Kelemen Csaba: Én nagyon bízom benne, hogy a Szent Korona nevében egyesülni tud ez a nemzet. Engedjék meg, hogy elmondjak egy imát a Magyar Szabadságért, most 2007-ben:

Mindenható Isten, örökkévalóság ura
Álld meg a magyar népet és segítsd meg most,
amikor az igazság harcát vívja.
Áldd meg erkölcsi forradalmunkat és vezesd győzelemre.
Addj nekünk erőt, megvilágosodást és kitartást,
hogy szent ügyünkért áldozatot hozni,
s azért küzdeni mindíg készek legyünk.
Növeld bennünk a szeretet egységét,
Add meg, hogy megszűnjék közöttünk minden pártoskodás
és egy akarattal össze tudjunk fogni győzelmünkért.
Erősítsd hitünket abban, hogy az igazságért küzdünk,
hogy a hazugság és gyűlölet erőit
az igazság és szeretet győzelmével
örökre eltiporjuk Szent Magyar földünkön.
Boldog Asszony Anyánk, Magyarország királynéja,
pártfogója minden magyarnak!
Erősíts meg minket anyai szereteteddel
hogy hűek legyünk Hozzád
és a Neked felajánlott Szent Koronához.
Így legyen!

Dánielfy Zsolt: Búcsúzóul egy eskü a márciusi ifjakhoz:

Soha, senki hozzám hűséges ne legyen,
Ha kínjaitokat valaha feledem.
Világtalan legyek és süket, mint a Föld,
ha valaha visszakívánom azt ami titeket ölt.
Ne legyen soha többé egy derűs pillanatom,
ha azt, amit akartunk, valaha megtagadom.

B.F.ZS.: … azt hiszem, hogy búcsúzásként szívesen meghallgatnánk azt az Ady verset, amit Csaba ajánlottál az imént …

Kelemen Csaba: 1986-ban úgy búcsúztam Toromtótól, hogy nagyon-nagyon-nagyon szépem köszönjük azt, hogy itt őrzik a magyarságot. Áldja meg az Isten az összes magyart, akik itt, a tengerentúlon őrzik, vigyázzák a magyar kultúrát.

“Őrzők, vigyázzatok a strázsán … “

Engedjék meg, hogy miután tényleg gyönyörűen kék az ég – ha most nem is, de különben mindíg – Ady Endre soraival búcsúzzam és köszjül meg barátommal Dámielfi Zsolttal, hogy itt lehettünk.

Adjon Isten békét, kedvet
Asszonyoknak, embereknek,
Sok örömet mindenkinek,
Pénzt, szerelmet, vágyat, hitet.
Gyönyörű-kék itt az Ég.
Úgy szeretném megtalálni,
Úgy szeretnék azzá válni,
Kinek az élet teher:
Az ember könnyen megy el.
Gyönyörű-kék Itt az Ég.
Által-adni úgy szeretném
Sok hirtelen vágyam, eszmém,
Sok drága kincset, nagyot,
Amihez már vén vagyok.
Gyönyörű-kék itt az Ég.
Néha-néha szerelemmel
Telik meg az ilyen ember.
Néha-néha úgy megsajog,
Más bánat, bú és más bajok.
Gyönyörű-kék itt az Ég.
Adjon Isten ifjuságot,
Szabadságot, boldogságot,
Egészséget, pénzt és hitet,
Szerelmet, hírt mindenkinek.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

B.F.ZS: Köszönöm, hogy eljöttetek ide a stúdióba

– Igazán köszönjük mi is – Nagyon köszönjük!


Dánielfy Zsolt színművész (49 éves)

1981-ben végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán, azóta Debrecenben él és dolgozik. Nemzeti elkötelezettségű. Szívügyének tekinti a magyar kultúra terjesztését úgy Magyarországon, mint az elszakított területeken; Erdélyben a Felvidéken, Kárpátalján, de az idegenbe szakadt magyarok között is; Franciaországban, Norvégiában, Svédországban, Amerikában és Kanadában, ahol első alkalommal tartózkodik. Két éve turnézott az Egyesült Államokban, a keleti parttól a nyugatiig. New York, Connecticut, Arizona, Kalifornia államok több városában látogatta meg a magyar közösségeket. Mindenütt nagy sikert arattak műsorai. Szakmájában több nívódíjjal, fesztivál díjjal rendelkezik, városától megkapta a kulturális munkáért járó legnagyobb díjat, a Csokonai díjat is.
Több filmben játszott. Az általa rendezett Petőfi-Arany levelezéssel bejutott az egyik legrangosabb magyar filmszemle, a Kamera Hungária döntőjébe is, ahol olyan televíziókkal kellett összemérni erejét, mint a Duna TV, az RTL- Klub a TV -2 vagy a Magyar Televízió.
Közéleti emberként részt vállal a város és az ország politikai életében is, a Fidesz képviselőjeként Kósa Lajos – Debrecen polgármestere – irányítása alatt dolgozik.

Kelemen Csaba színművész (52 éves)

Szolnokon született 1955-ben. Szüleit kitelepítették 1951 november 21-én. 1964-ben Budapestre költöztek.
1980-ban végezte el a Színház és Filmművészeti Főiskolát. 1980-tól 82-ig a Debreceni Csokonai Színház, 1982-tôl 1989-ig a Budapesti Radnóti Miklós Színház, 1989-től a mai napig az Egri Gárdonyi Géza Színház tagja. Több mint 150 szerepet játszott eddig. Néhány ezek közül:
Albee: Nem félünk a farkastól; George
Rose: 12 dühös ember; 8-as szám
Heltai: A néma levente, címszerep, Lumpacius: gyalu
Gárdonyi: Egri Csillagok; Dobó
Külföldi utak:
1986 Kanada
1988 Ausztrália
1994-óta a Független Kisgazda Párt Heves megyei főtitkára, egri elnöke. 1988 óta minden országgyűlési és önkormányzati választáson indult, ismert konzervatív, nemzetben gondolkodó ember, kinek jelmondata: Isten, Haza, Család!
1994 óta az Agria Játékok Kft. ügyvezető igazgatója. 13 év alatt 78 színházi bemutató. 2006-ban Csíksomlyón az Egri Csillagok.

Varga Domokos György

Tényfeltárás – gondola.hu  2007. március 26.  18:31


A Köztársaság téri pincebörtönök titkai

1992-ben, a Magyar Televízió egyik szerkesztő-riporterét, Dézsi Zoltánt – azzal a feladattal bízták meg, készítsen filmet a Köztársaság téri pincebörtönök titkairól. A 120 perces kétrészes filmet Pincebörtön címmel, nem sokkal az 1994-es tavaszi választások előtt mutatta be a Magyar Televízió.. A film egykori csatornázási dolgozók, titkárnők, egykori rendészek, ÁVH-sok, kábelszerelők segítségével igyekezett hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP) alapjaiban az egykori pincebörtönre épült amelynek titkait 1956 óta rejti az épület. Dézsi Zoltán ma is lankadatlanul kutat-keres, annál is inkább, mivel az új metróvonal építése során fény derülhet a még rejtőzködő titkokra is. Ez majd kiderül hamarosan, az interjúból. Riporter kollégánk , Németh B. László ugyanis a napokban megkereste Dézsi Zoltánt.

Németh B. László szerkesztő-riporter beszélgetése Dézsi Zoltánnal

– Hogy került több emelet mélységben pincebörtön a nyilvánosház alá?

– Olvastam egy olvasói levelet, és ez az olvasó arról írt, hogy ő bizony az ötvenes évek elején a földalatti vállalatnál, a nyolcadik kerület egyik munkahelyén, mint rab dolgozott , és utána a Kossuth térnél szabadult. Aztán ugyanettől az olvasótól volt még egy olyan gondolat, hogy a Népszínház utca és a Csokonai utca sarkán lévő ÁVH-s – akkor még úgy tudtuk, ÁVH-s épületben volt 4 vagy 5 emelet mélyen. Ott volt a cellája és egyszer nyitvahagyta az őr az ajtót – ezt írja az olvasói levélben – és bekukkantott egy másik ajtón keresztül egy folyósóra.. A folyósón keresztül azt látta, hogy lámpák égnek és messzire jön-megy a folyósó a föld alatt. Magam is elmentem a Csokonai utca arra a részére, ahol ez az épület volt. Könnyen nem lehetett megtalálni. Ugyanis a Csokonai utca 14., a második ház a Népszínház utcától – ez valamikor még a háború előtt nyilvánosház volt. Amikor a nyilvánosházakat államosították, akkor a belügyhöz kerültek. Kiválóan alkalmas volt a nyilvánosház épület … – egyébként belügyi épület – szeparált részek, diszkrét diszkrét ki-be járás, sok-sok szoba – és a Kat-Pol kapta meg később, illetve a vidéki Pest-Megyei ÁVH..

– Mi volt ez a Kat-Pol?

– A Kat-Pol a katona-politikai osztály, a leghírhedtebb terror osztag volt, még az ÁVH egyik elődje, amelyet szétvert az ÁVH. Aztán Pest-Megyei ÁVH lett, és amikor a Pest-Megyei ÁVH-hoz tartozott – akkor volt ez az olvasó ott, mint rab. Ennek a háznak a sorsát szerettem volna feldolgozni, hogy milyen az a ház a rendszerváltás után. A külföldi emigráns magyarok is megkeresik – mert később aztán később találkoztam ilyenekkel is – és be akartak menni. Azt mondják, hogy itt raboskodtunk – nosztalgia utat akartak tenni a régi börtönükben. Ez volt a Csokonai utca 14. Ezt a házat elkezdtem vizsgálni. Bementem, megkaptam az engedélyeket. Akkor még támogattak. A környező házak lakói is nyitottak voltak Elmentem a szomszédba, ahol elmondták a régi lakók, itt bizony a Pest-Megyei ÁVH volt. Az az az időszak, ami a legnehezebb volt, és akkoriban ki sem lehetett nézni az ablakon. Oda sem lehetett menni az ablakhoz.

– Mármint a szomszéd házakból …

– Így van. Becsöngetett hozzájuk egy ÁVH-s, hogy ki nem szabad nézni, semmit nem szabad – a szellőztetést nem tudom, hogy oldották meg … Aztán jelentkezett egy másik tanú – pontosabban nagy munkával megtaláltam – aki a Bánki Donát Műszaki Főiskolára járt, akkor még Technikum – az szemben van a Csokonai utca másik oldalán. És ez a tanú elmondta, hogy előadás alatt kinéztek az ablakon, fönntről lenéztek és látták, hogy egy leponyvázott teherautó oldalát kinyitják és összekötözött, majdnemhogy pucér embereket dobálnak, mint zsákokat dobálják, és viszik be ezeket az embereket a házba. És hát nagyon megrendülten mondta ez a riportalany, hogy hát kis batyukat látott és ebből gondolta, hogy ezek vidékiek. Később addig jutottam, hogy Dunapataj, Apajuszta környékéről kulákokat vittek oda. Az volt az érdekes, hogy mindenki arról beszélt, hogy a házba csak vittek, vittek, vittek embereket, és senki nem jött ki.
Ebből gondoltam én, hogy a háznak több kijárata van. A pinceszinten, vagy valahol a föld alatt. A lényeg az, követve az ÁVH-s logikát, amely azt mondotta, hogy titkos összeköttetések voltak a különböző házak között. Végül is akkor összegyűjtöttem azokat a sötét multú épületeket, amelyeket érdemes felkeresni és ezeket bemutatni. Így a Csokonai utca mellett voltam az Andrássy út összes ÁVH-s épületében. Nem csak a 60. .ban, a 60. volt majdnem a legkevésbbé ÁVH-s ház – az a legenda, a 60. Az igazi központ a 66., 68., 70. volt.
Ezek az ÁVH-sok tömbökben gondolkodtak -. Aki járt arra, az pontosan tudja, hogy állandóan falat bontottak, ajtót nyitottak tűzfalakon át. Titkos ajtók – egyfolytában ez ment. Lefedték, befedték, az osztályellenséget próbálták megzavarni. Hát így sikerült.
Tehát nagyon érdekes helyszín volt az Andrássy út 66 is. Ott volt az ÁVH legkeményebb osztaga. Találtam foglyokat, akik elmondták, hogy a mínusz 2 emeleten raboskodtak. Aztán találtam egy dokumentfilm részletet, ahol Rajk László szeretője Bakszant Olga és munkatársa maga mondja el, hogy ő is a mínusz 2-n volt, ami a pincéhez mínusz 2, és ő beszélt például – ő, nem én, tehát a filmben csak a tanúkra hagyatkoztam, arról beszélt, hogy ő tudta, hogy ott van a savas kád. És beszélt azzal az orvossal is, aki azért kérte leszerelését idegi alapon, mert ezt a savas kádat nem tudta feldolgozni.

– Mi volt ez a savas kád?

– A savas kád – így mondta pontosan Bakszant Olga a filmben: a szóhasználatát is tudom idézni: annyira megdöbbentett – „Volt ott a savas fűrdőő …” – így mondta.

Hát megfürdették a sósavban a d elik venseket, aztán már jobban volt kedvük vallani – már akinek volt még energiája vagy ereje, ha túlélte. Egyébként a savas kád legendáját az is alátámasztja, hogy volt a Szűcs testvérek esete – mind a ketten hithű kommunisták voltak – egyiküket nyugatról csalták haza, ahol egyébként, mint magyar kém teljesített szolgálatot. Természetesen árulás volt a vád ellenük. És az egyik Szűcs testvérről a boncoló orvos annyit írt le, hogy a bőrfelület teljesen elpusztult. Mi ott a 66. pincében megtaláltunk egy saválló kádat. Ami már csak nyomaiban volt – nézegette is a mérnök, nem is én találtam meg, hanem a háznak a gondnoka: Ni, hát itt van egy saválló betonnal … egy nagy teknő , és nincs funkciója…. Utána forgattam még a Fehér Házban, amit ma hívnak így és annak …

– Bocsánat, a Margit híd hídfőjénél … ma képviselő ház …

– Ez szintén egy nagyon sötétmúltú épület. Péter Gábor eleve egy olyan épületet terveztetett, ami az ÁVH-nak készül. Tehát az az épület, egy az egyben, mai állapotában ugyanúgy néz ki, mint ahogy az ÁVH megtervezte. Péter Gábor kétszintes mély börtönt tervezett oda – és hát mindenféle összeköttetéssel a föld alatt. Ezen a környéken még a házzal szembeni épületekben is csak belügyesek lakhattak. Tehát aki ott volt polgári egyén, azt kitelepítették. Beköltöztek a munkás-elvtársak – a munkásosztály erőszak-szervezetének képviselői. Amikor mi ’92-ben forgattunk, már csak a rácsok nyomai voltak meg. De még egy gondnok elmondta, hogy a háznak saját csatorna-zsilip rendszere van – a Dunába.

– Ez mire volt akkor jó?

– A kihallgatások során nagyon sokan meghaltak – és hát mégse kelljen minden halottnak halottaskocsi, meg …

– Keresztül a városon …

– Keresztül … milyen macera … dehogy is! Sutty, bele a Dunába! Egy az egyben …

– Csak nem azt mondod, hogy ezeket az embereket ledarálták?

– Van egy tanúm szintén a filmben benne van: aki ’57-ben került abba a házba, akkor már Belügyminisztérium volt, ugye ÁVH már nem volt. Tizennyolc éves titkárnő volt. Egyszer egy iratköteggel lemegy a pincébe és ott járkál, ahol egyébként még ott voltak rendesen a cellák, cellasorok, börtönök. És benézett egy szobába, elmondja a filmben, hogy látott egy szobát. A szoba közepén volt egy tölcsér alakú valami, egy gép, elektromos gép – és a falon embermagasságtól fölfele, barna fröccsent nyomok. Hát teljesen meg volt rökönyödve. Fölment a főnökéhez, aki már tudta: neki már jelentették, hogy a kis hölgy lennt járt a pincében és azt mondta: hogyha maga nem akar a Dunába kerülni azon a berendezésen keresztül, akkor bizony hallgasson erről, és ne kíváncsiskodjon.

Még egy érdekes adalék: hogy a Duna azon a szakaszán nagyon jó volt a kapás – de ez már valóban a legsúlyosabb horror. És hát a horgászoknak is feltűnt. Mi történt? Megtiltották ott a pecázást. Van még egy érdekes ház – szintén a filmemben szerepel – ez a Garibaldi köz és Zoltán utca sarka. Az akkoriban a 17-ben volt a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetősége és a Rákosi is. Az egész tömb belügyes tömb volt, ÁVH-s belügyes tömb, még később a III/III is ott volt. És a Garibaldi – Zoltán utcai ház pedig a belügyi őrségnek volt a háza, illetve a belügyesek laktak ott. Nos, annak a pincéjében is voltak börtönök, sőt, a Garibaldi utca egész utca alatti része börtön volt. Mégpedig – elmondják a tanúim – hogy olyan börtön volt, kihallgató szoba, ahol parafa volt a falon. Ugyanis fölhallatszódott – ezek a szerencsétlenek, ahogy segélyt kértek meg … meg könyörögtek életükért – és a környékbeliek ezt hallották. És hogy hogy oldották meg a problémát? Parafával bélelték ki …

– Leszigetelték …

– Igen, és akkor onnantól kezdve ez megoldódott. Az ’56-os forradalom alatt rövid ideig szabad volt a sajtó, és akkor megírták azt, hogy a Rákosi bunker építésénél több, mint száz ember dolgozott titkos munkahelyen – és ezek eltűntek. Nos annak a pincéjében találtak a nyolcvanas évek közepén csontvázakat. Véletlenül ezek a szerencsétlenek, akik ott dolgoztak Rákosi bunkerjén, azok oda lettek lebetonozva. Az Akadémia utca 17-hez, tehát a belvárosi háztömbök alá építettek Rákosi Mátyás számára egy szabályos metró-megálló méretű bunkert. 65 méter mélyen van. Azért van ott 65 méter mélyen, mert közel a Duna. Rákosi Mátyás dolgozószobájából nyílegyenesen vezetett volna a tervek szerint az út – ez egy ferde lift – ez már nem készült el, mert Rákosi megbukott. De elkészült a Rákosi Mátyáshoz tartozó méregdrága bunker. Rákosi és a párt legfelső vezetői 65 méter mélyen, ott húzták volna meg magukat atomháború esetén, és a Toldi mozinál volt az alagút kijárata. A Toldi mozinál, illetve a mai Szabadság téren ma is megtekinthető, mert be van kötve a metróba. Na most ugyan ez, ha egy központi vezetőség első titkárának jár, jár a Budapesti Pártbizottságnak is – és hát a Köztársaság téri épület a háború után épült – 1962-ig benne volt az építési törvényben, hogy minden középület alá kell építeni bunkert.

– Légó pincét …

– Így van. Légó pincét. Na most – az ötvenes évek elején épült a Köztársaság tér, klasszikus pártháznak – és hát építettek oda is légoltalmi bunkert, ami aztán később a pártházba szorult, illetve oda bezárt embereknek a halálos csapdájává, kvázi: pincebörtönévé vált. Az a borzasztó, hogy ezt nem találták meg ’56-ban, mert mindenki a pincében kereste. Nem a pincében kellett keresni: a titkári szoba, mindig az első emeleten volt, ebből volt a lejárata, csak akkora vasbeton henger volt, a pincében nem is tűnt föl, hogy ott van valami. Metró technológiával készült. Minden, ami a föld alatt van Budapesten, igazából csak a metró mélységben tud lenni, mert ott van a kiscelli agyag, a márga. Az összes többi kavics, ebben hihetetlen nehéz, majdnem reménytelen költséges épületeket, mély-épületeket felépíteni. Fölásatták a Köztársaság teret, meg is találhatták volna az egyik lejáratot – dehát, arra ráhordták a földet. Ahol ástak, mindenhol leástak hat méterig, hét méterig – és víz jött föl.

– Érdekes, hogy elkezdték a metrót építeni, abbahagyták – és jó pár évvel később nyitották meg … És senki nem tudta, hogy közben, mit csinálnak.

– Hát gyakorlatilag ez a metróépítéshez volt kapcsolva, szigorúan titkos munkahelynek, úgyhogy nagyon sokan nem tudták, hogy mit építenek. A föld alatt ki tudja, hogy mi lesz abból – a részletek pedig…. Az volt a munkahelyek neve: titkos munkahelyek. A Köztársaság téren is volt egy ilyen. A kijárata – a valamikori szobor-emlékmű alatt volt. Illetve volt az Erkel színháznál is kijárata és a másik a gázművek felé. Ezt a függőleges vasbeton aknát bebetonozták a pártház ’61-es, ’62-es újjáépítésénél. Már, mint csak tömör vasbeton-henger van meg. Lemegy 65 méter mélyre …

– A kijáratát a metróban nem lehet megtalálni?

– Nem, nem lehet megtalálni, mert amikor a metrót átadták, akkor már ez nem volt járható. Ennek több oka van: egyrészt a talajvíz is – nem kell rögtön a titok után loholni – egyszerűen arról van szó, hogy a metró egy veszélyes üzem, állandóan figyelni kell, tehát ott nem lehetnek nagyon fölös leágazások. De ez az objektum, ez metró-technológiával épült és a Köztársaság tér közepére megy be, a színház oldalában. Ezt mi fölmértük két fajta elektromos sugárzással, méréssel. Ugyanazt adja ki – egy T alakú szabályos föld alatti alakzatot – és ugyanezt mondják a tanúim. November negyedikén hajnalban elsőnek a Köztársaság térre törtek be a szovjet csapatok, tehát alig két-három nap volt a keresésre. Ezalatt hoztak egy fúrógépet – mint ahogy én is a filmben fölfúrtam a teret a mérések után – na most több sikertelen fúrás után a fúrógép belefúrt egy vasbeton szelvénybe..

– Milyen mélyen van az?

– 30 – 40 mérter mélyen. Egyezik azzal, hogy ott kiscelli agyag van, tehát ott lehet. Dehát ezt sem én, sem ők annak idején nem tudtuk. Lefúrtak. Átfúrták a vasbeton födémet, lement az a cső. És utána – ezt a filmből lehet hallani – lent megkocogtatják a csövet – mint egy börtön-posta … és fönt pedig visszaválaszolnak hogy … és akkor így, ezzel a kopogtatásos módszerrel tudták meg a föntiek, hogy lent hányan vannak – és kik vannak? Ez volt az egyik kapcsolat a lentiekkel. Először a vész– szellőző rendszeren keresztül szóltak föl egy tanúmnak, aki beszélt a lentiekkel, a pártházba szorult emberekről van szó, akik nem tudták, hogy mi zajlik fönt – nők, gyerekek, rendőrök – így mondták. De többen voltak, több csapat. Szóltak, hogy nem működik a levegőztető rendszer. Na most ezt azért kell tudni – ez is a filmben benne van – a pártház tetején volt a … így mondta a riport: exthausztor – és az biztosította a levegő meg az elektromos ellátást. Miután ezt szétlőtték, ezért a föld alatti rendszer nem működött. Vélhetően, akik ott voltak, vagy oda szorultak, vagy oda zárták őket, azok meghaltak … megfulladtak, éhen haltak, szomjan haltak. Erre is vannak adalékok, mégpedig két tanúm van, akik ’57 tavaszán takarították el a holttesteket –és így mondták: térdig jártunk a holttestekben …

– Azért érdekes ez, amit mondasz, mert a Köztársaság téren most is metró épül, és ugye az MSZP most szabadult meg a Köztársaság téri székházától – és a mellette lévő épülettől, egyszerre. Szerinted, kiderülhet még valami?

– Nagyon bízom benne, hogy a metró kiszolgáló egységei beleütköznek valamibe – de teljesen el vagyok zárva, nemcsak én, a nyilvánosság is a metró építés minden egyéb részletétől. Én ugyan hetente kijárok a Köztársaság térre, de senkivel nem állnak szóba. De, még azért lehet bízni ebben, hogy a metró valamelyik szelvényében találkozik. A másik: a pártházat eladták, és az eladásban úgy szól, hogy a legfontosabb elem a mélygarázs. Mert mélygarázs nélkül nem lehet semmit csinálni – hogy nem csinálnak a pártház alá mélygarázst, hanem a Köztársaság téren egy egyszintes mélygarázst fognak építeni. Hát itt lóg ki számomra a lóláb, hogy a legegyszerűbb lenne ledózeroltatni az egész pártházat, mert amúgy is műszakilag elavult, történelmileg súlyos múltú, nem védett az épület. Lebontani, csinálni egy nyolcemeletes mélygarázst és kész. Na de benne van a szerződésben tudtommal, hogy erre nincs mód. Lehet átalakítani, de nem lehet semmi egyéb dolgot végezni – úgyhogy a pártházból nem fog semmi kiderülni. Amúgy pedig a metró maga volt az elvtársakat összekötő hálózat – tehát nem véletlemül megy így a metró: Keleti pályaudvar, Köztársaság tér, Szabad Nép Székház, Deák téren az Országos Rendőrfőkapitány és megy a Kossuth tér felé a metró …

– Arról nem próbáltál filmet csinálni, hogy mindezekért a szörnyűségekért kit, kiket és mikor vontak felelősségre – akár a rendszerváltás után is?

– A rendszerváltás egyik fontos eleme volt, hogy elmaradt a bocsánatkérés, így a megbocsájtás is. És hát természetesen a felelősségrevonás is. Akit felelősségre vontak, az egyszem Dudás a mosonmagyaróvári sortűzért. De gyakorlatilag senkinek semmi baja nem lett semmiért.

– Sőt! Bocsáss meg, hogy közbevágok: az ’56-os forradalom fegyverrel történő leverését egy Na és!-sel is el lehet intézni …

– Így van! Nagyon egyszerű ez a dolog – a média segítségével előkészítették azt, ami ma zajlik. Ez egy 17 -18 éves aknamunka, amely meghozta a gyümölcsét, hogy tényleg … tulajdonképpen az sem érdekes, hogy mi történt.

– Mondd csak: mincs üldözési mániád?

– Egyáltalán nincs, egyáltalán nincs. Amúgy: megszoktam azt, hogy kemény témákkal, izgalmas társadalmi kérdésekkel foglalkozom – tehát megszoktam, hogy birizgálnak, piszkálnak, fenyegetnek. De egyáltalán …

– De bocsáss meg, konkrétumokról beszéljünk …

– Pontosan a rendszerváltáskor írtak nekem egy levelet egy volt belügyes, aki rám volt állítva. A telefonbeszélgetéseimet ő elemezte. És ’89-ben szemrehányást tett nekem névtelenül – valahol megvan a levél – hogy mit papolok én a rendszerváltásról, mit csinálom én a leleplező riportokat, mikor én hoztam Nyugat-Európából egy használt VW típusú autót és azt biztos, hogy dollár … feketén váltottam át a dollárt … valami ilyesmi dolog volt – és egyáltalán … ’88 -’89-ben olyan ügyekkel foglalkoztam: Gerő László százhuszonnyolc dollárja … emberrablásai Bécsből Magyarországra … Amikor konkrétan tudtuk és a televízió – akkor még volt hivatásos belügyes a TV-ben a sok-sok hivatásos televíziós besúgó mellett – tehát akkor ezzel tisztában voltam. Később pedig, volt egy szakasz, amikor azzal foglalkoztak, hogy kik hívnak engem, milyen tanúk – és igazából az én tanúimra akartak pressziót gyakorolni. Ma már a telefonálás sokkal egyszerűbb. Egyetlenegy gombnyomással le lehet bárkinek a hívás-listáját, SMS-eit, üzeneteit …

– De amikor a filmet forgattad, már nem tapasztaltál ilyet … két évvel a rendszerváltás után?

– Sokkal jobbat tapasztaltam. Ugye, akkor még nem volt ilyen fejlett a technika: a ripotalanyaim jelezték, hogy őket megkeresték, hogy ne adjanak nekem interjút – és nem értettem sehogy. Aztán rájöttem: az egyik stábhoz önkéntesen jelentkező aszisztens kolléga másolja ki a neveket a noteszemből … de nem tudhatta, hogy a filmhez kellenek ezek a riportalanyok, vagy pedig egy másik riportnak a riportalanyai … így hát például egy szénbányászhoz is elmentek, aki egy másik riport … tehát nem is ehhez a filmhez … és akkor így jött ki a lépés, és akkor mondtam neki: kollega, hát nem egyszerűbb, ha lefénymásolod? Hát be is ismerte …őneki az volt a dolga, hogy a riportalanyaimról tájékoztatást …

– De kinek …? Könyörgöm, hát kinek, a rendszerváltás után két évvel? Kinek jelentene?

– A rendszerváltást, a rendszerváltásokat a titkosszolgálatok vezényelték le – működtek akkor is hibátlanul – a mai napig működik ez a vonal. Csak az emberek cserélődtek – és mondom, nincs közponzti agy, nincs, hogy valaki megtervezi a dolgokat, hanem mindenki ön … önmaga szűkebb köreiben működteti ezt a hálózatot. (szerintem egy konkrét ideológia mentén történik minden, és igenis van agy, amelyik a főcélokat megtervezte – azt pedig BÁRKIVEL és MINDENÁRON véghez viteti… – LoTaR)

A riport meghallgatható és letölthető a Torontói Független Magyar Rádió archívumából – 2007. okt. 17. adás

http://www.parameter.elosoft.com/adas.html
http://www.parameter.elosoft.com/realmedia/nov17.ram
http://www.parameter.elosoft.com/realmedia/nov17..rm

A torontói Parameter klub még ebben az évben, decemberben tervezi Dézsi Zoltán: Börtönpincék című filmje vetítését.

A film egykori csatornázási dolgozók, titkárnok, rendészek, ávéhások, kábelszerelők segítségével igyekezett hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a Magyar Szocialista Párt alapjaiban az egykori pincebörtönre épült, amelynek titkait 1956 óta rejti az épület. A film végén a tér közepén egykor magasodó gigantikus szobor posztamense mögötti vasajtó hívja fel magára a rendező figyelmét. A zalai olajmezőkről hozatott fúrótorony napokig dolgozik a gyanús lejárat mögött, míg a gyémánt fúrófej megakad, nem megy tovább. A megismételt kísérletek is az első sejtést igazolják: a földnek ezen a pontján “anomália, súlyos anomália van”, amely nem engedi tovább folytatni a kutatást; nincs tovább, íme a bizonyság. A bizonyíték hiánya – akárha a Legfelsőbb Bíróságnak a Szép utcai darabológyilkos, Pudleiner Gyula ügyében hozott ítéletében, aki egyedül nem hagyott ujjlenyomatot az áldozatok lakásán – a megdönthetetlen bizonyíték: argumentum ex silentio. A film bemutatása ellenére a szocialisták megnyerték a választást.

A hanganyagot lejegyezte: Bokodi György
Toronto – Canada
***
2009-09-11 Éjjeli menedék – video
Adás dátuma: 2009-09-11 ECHOTV

http://www.echotv.hu/20090911_ejjeli_menedek.html

A húsdaráló

Akiket beledaráltak a Dunába …

Beszélgetés – észleteket láthatnak Dézsi Zoltánt Pincebörtönök című filmjéből is

A műsor vendége Dr. Éri Pál gyermeksebész

( 9:21 perctől látható a felvételen)

LETÖLTHETŐ DOKUMENTUMFILM:
http://www.zugzwanged.org/dat/hun/pincebortonok.avi

Pincebörtön / videó – 2:00:22

A Köztársaság téri pincebörtönök titkai 1992-ben, a Magyar Televízió egyik szerkesztő-riporterét, Dézsi Zoltánt azzal a feladattal bízták meg, készítsen filmet a Köztársaság téri pincebörtönök titkairól. A 120 perces kétrészes filmet Pincebörtön címmel nem sokkal az 1994-es tavaszi választások előtt mutatta be a Magyar Televízió. A film egykori csatornázási dolgozók, titkárnők, egykori rendészek, AVH-sok, kábelszerelők segítségével igyekezett hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP) alapjaiban az egykori pincebörtönre épült amelynek titkait 1956 óta rejti az épület. Dézsi Zoltán ma is lankadatlanul kutat-keres, annál is inkább, mivel az új metróvonal építése során fény derülhet a még rejtőzködő titkokra is. …

Pincebörtön

Pincebörtön


Google video

%d blogger ezt kedveli: