Magasba emelés

 

Jön Garbarek. És ez mindig nagy esemény a hazai zenebarátok számára. Hogy mekkora a Garbarek iránti rajongásban a sznobizmus mértéke, azt nehéz lenne megállapítani. Amúgy semmi baj sincs a sznobizmussal, valamikor valamennyien sznobok voltunk, s éppen a sznobokra jellemző felszínes érdeklődésből indulva próbáltunk, s próbálunk ma is elmélyedni bizonyos műalkotások és művészeti megnyilvánulások elemzésében.

 

És most Jan Garbarek van soron, ő az elemzés tárgya, aki megint a Hilliard Ensemble énekegyüttessel érkezik Budapestre, s vélhetően legutóbbi lemezüknek, az Officium novumnak az anyagát adja elő. Tegyük hozzá, Garbarek és a Hilliard Ensemble járt már Magyarországon, mégis különleges esemény lesz májusi fellépésük. A garbareki életpálya izgalmas és komoly történet, sok-sok tanulsággal és üzenettel. Tudni kell, hogy amit Garbarek ezzel az énekegyüttessel művel, az nemcsak életpályájának egy része vagy éppen meghökkentő leágazása, de bizonyos értelemben a csúcsa is. Jan Garbarek norvég–lengyel származású zenész, szaxofonon játszik, autodidakta muzsikus. Inkább a norvég kultúra hatott rá személyiségfejlődésében, de kétségtelenül van a játékában valamilyen tagadhatatlanul lengyel elem is. Például a szlávos, finoman szitáló szomorúság vagy a gyakran tapasztalható balladisztikus attitűd és a melodikusság.

Vita folyik arról, hogy Garbarek mikor készítette első lemezét. A többség az 1967-ben megjelent Til Vigdis című albumot tekinti debütáló LP-jének. Azon még másként játszott, mint ma. Közelebb állt az amerikai dzsessz világához, mint ahogy mindenkinek kötelezően Amerika felé kellett orientálódnia, ha azt akarta, hogy elfogadják mint dzsesszmuzsikust, s egyáltalán, dzsessznek tekintsék a zenéjét. Le kell szögezni, hogy a lengyelek fordultak le elsőként erről a vonalról, s teremtették meg saját hangjukat egyrészt a chopini hagyományok, másrészt pedig a lengyel folk, főként a gurál zene, s az ötvenes évektől erőteljesen kibontakozó lengyel kortárs muzsika vonzásában.

Garbarek Til Vigdisében benne volt már a jövő, az a tiszta, üvegszerűen átlátható, vibrátó nélküli hang, és a mindig világos szerkezetű improvizáció, valamint a feltétlenül őszinte, minden manipulációt és manírt mellőző attitűd, amely Garbarek állandó védjegye lett. Játsszon bárhol, bárkivel, bármilyen felállásban. Ebben hasonlít Miles Davishez. Garbarek pályáját viszont nem lehet olyan egyértelműen szakaszolni, mint Davisét. Annyi bizonyos, hogy a garbareki hang – sokszor mondják: a fjordok hangja – alapvetően nem változik. No de Garbarek a saját állandóságához képest nagyon sokféle zenét csinált. Sajnos nincs itt hely a felsorolására. Egyik legjobb lemezén, az Egyesült Államokban rögzített Nude Ants című dupla albumon – amelyen Keith Jarrettel játszik – úgy kerül a lehető legközelebb az amerikai dzsesszhez, hogy közben a legteljesebben megőrzi, megtartja önmagát.

Érdekesek a keleti kirándulásai is. Ezek közül kiemelkedik a Song For Everyone című albuma, amelyen indiai zenészekkel játszik kvázi indiai zenét, ragyogóan szerkesztett, az indiai, az európai s az amerikai zenekultúra határmezsgyéin lavírozó improvizációkkal, s a tablák élénk, aszimmetrikus ritmuskíséretével. Hatásos, de erősen populáris zene, szemben a Közel-Keletet idéző Madar című Garbarek-lemezzel, amely talán pont az elmélyültsége miatt sem annyira népszerű, mint a Song For Everyone. Vannak olyan felvételei is Jan Garbareknek, amelyeket a világzene kategóriájába kell sorolni. Nem pusztán a szójáték kedvéért mondják azt a hozzáértők, hogy ezeken a lemezeken, például a Twelve Moonson egyetlen, fókuszált pillanatban találkozik több zenekultúra, ideértve a folklorisztikus kultúrákat is.

Garbareknél a dzsessz, illetve a keleti és világzenei vonzódások mellett megjelent valami szokatlan ötlet is 1993-ban. Ekkor készült első lemeze a Hilliard Ensemble nevű énekegyüttessel, az Officium című album. Zavarba ejtő CD. Garbarek itt a 14-16. századi európai zene felé fordult, annak is a szakrális, egyházi vonulata ragadta meg őt. Nemcsak a lépés váratlansága és a szokatlan irány zavart meg sokakat, de az is, hogy Garbarek kifejezetten a keresztény egyházi zene vonzásába került. Volt már hasonló élménye Garbarek híveinek. Az Officium deklaratív, sőt, egyenesen provokatív elfordulás Amerikától, s meghajlás az európai hagyományrendszer előtt. (Egy 15. századi, névtelen magyar szerző műve is szerepel a lemezen.) Sokan azt is vitatták, hogy egyáltalán dzsesszlemeznek tekinthető-e az Officium, mert a kiadó, az ECM sem tekintette annak. Amit az Officiumon hallunk, az nem más, mint szakrális atmoszférájú zene, amely a korabeli egyházi zeneirodalmat idézi a Hilliard Ensemble vokális szólamaival, amit aztán Garbarek igyekszik a jövő, vagyis korunk felé transzponálni szaxofonjátékával. Veszélyesen egyszerűek és lemeztelenítettek Garbarek rögtönzései, s fényévnyire állnak az amerikai dzsessz hagyományos blues-skáláitól. Sok korábbi rajongója el is fordult tőle, de talán ennél is több új hívet szerzett. Egyébként sokféle lemezt csinált az Officium óta, vissza-visszatért régebbi korszakaihoz, de a legújabb albuma, az Officium Novum is mutatja, hogy Garbareknek hiányzott már a szakralitás világa. Igaz, ezen a CD-n már tágul az eredeti dimenzió, itt már kortárs szerzők műveivel is találkozunk, nem is beszélve a zene görögkeleti, illetve bizánci gravitációjáról. A lényeg viszont ugyanaz: a himnikus, szakrális szertartás. Ez mindenképpen Garbarek zenei pályafutásának csúcsa. Abszolút kiteljesedés a kereszténységben és az európai-ságban. A sors különös játéka, hogy épp akkor emeli majd magasba ezt az európaiságot Jan Garbarek, amikor mi már ennek a kultúrának csak a szomorú romhalmazát látjuk.

Sinkovics Ferenc
MHO
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: