Demjén: Ez a sztárcsinálás legprimitívebb módszere

 

A tehetségkutatókat gusztustalannak, a műsorokban ülő zsűrit pedig hozzá nem értőnek tartja az idén 65 éves Demjén Ferenc. Rózsi sajnálja a fiatalokat, mert szerinte kihasználják őket. Villáminterjú.


Fotó: MTI / Kallos Bea

Gusztustalannak tartja a televíziós tehetségkutatókat az idén 65 éves Demjén Ferenc. Rózsi szerint ezekben a műsorokban csak kihasználják, aztán eldobják a fiatalokat, akik bár tehetségesek, többségük nem fog érvényesülni a zenei pályán. Demjén úgy véli, a tehetségkutatók csak a gyors sztárcsinálásról szólnak, és a műsorokban ülő zsűritagok többségének nagyjából annyi köze van a zenei szakmához, mint maguknak a versenyzőknek.

Többször elmondtad már, hogy nem vagy nagy rajongója sem az X-Faktornak, sem a Megasztárnak, sem a Csillag születiknek. Mi a véleményed ezekről a tévés tehetségkutatókról?

Borzasztóan gusztustalannak tartom az egészet. Ez nem megoldás arra, hogy tehetségeket fedezzünk fel és bepréseljük őket az így is túlzsúfolt könnyűzenébe. Az egész nem más, mint egy karaokeshow, amiből a bulvártévék, bulvárújságok keresnek, meg persze azok a szervezők, menedzserek, akik ezeket a gyerekeket egy év alatt, mint egy véres kardot végighurcolják az országban és felléptetik őket nyilvánvalóan csökkentett gázsiért. Ez az egy koncertsorozat, ahol ráadásul olyan dalokat énekelnek, amik nem is az övék, nem elég arra, hogy valaki sztárrá vagy szakmailag is énekessé váljon. Ez arra elég csak, hogy a bepillantson egy olyan világba, ahova valószínűleg sohasem fog bekerülni.

Miért? Nem fogunk rájuk emlékezni?

Nem, mert a következő verseny eleve kiüti azokat, akik az előzőben nyertek – így nyilvánvalóan bővül a kosár. Nem a fiatalokat hibáztatom, hisz van köztük olyan, aki tehetséges, akiből lehetne igazi énekes, de egy vagy két hónap alatt nem lesz senkiből sem sztár. Olyan istenadta tehetség nincs, akit ne kellene kézen fogni és segíteni, hogy át tudjon jönni egy teljesen civil szakmából egy ilyen nem civil és nem is olyan egyszerű szakmába. Szerzők kellenének nekik, saját dalok. Lemezt már eleve alig adnak ki, tehát az, hogy valaki lemezt csinálhat… Nagy dolog! Hol adja el? Ki veszi meg? Ez csak egy mézesmadzag, amit elhúznak előttük: egy év alatt elhitetik velük, hogy iszonyatosan nagy sztárok, mert mondjuk autogramokat kérnek tőlük, meg a tinik sikítanak és összepisilik magukat, ha meglátják őket.

Van egyáltalán olyan tehetségkutatós énekes, akivel együtt dolgoznál?

Nem dolgoztam és nem dolgoznék, nem vagyok producer. Én saját kollégáimmal írom a dalaimat – már az 500 valahányadiknál tartunk, de nem a mennyiség számít -, mögöttünk van egy olyan több mint 40 éves tapasztalat, amit ugyanúgy bírálnak, mint ezeket a tehetségkutatókat, csak még keményebben. A mi zsűrink azonban a közönség és nem egy olyan meghatározhatatlan zsűri, ahova – tisztelet a kivételnek – mindenkit beraknak, akinek bármennyire is ismerős a feje. A műsorokat nézve néha azt sem tudom, hogy melyik a szórakoztatóbb, az előadás vagy maga a zsűri. Náluk néha nagyobbakat tudok nevetni, mert semmiféle szakmai alapja nincs annak, amit mondanak. Megállapítják valakiről, hogy helyes, szép, magas. A többihez meg nagyjából nekik is annyi közük van, mint a szereplőknek. Ez az egész csak utánzása az amerikai, külföldi példáknak: gyűjthetünk mi 600 ezer énekest, de pár év után már csak egyre vagy kettőre fogunk emlékezni közülük. Ez a sztárcsinálás legprimitívebb módszere, iszonyatos pénzráfordítással.


Fotó: MTI / Kallos Bea

Idén leszel hatvanöt éves, négy évtizede vagy a pályán, meg sem kottyan három órát végigénekelned. December végén több évzáró, karácsonyi koncerted lesz, mind elég nagyszabású: Budapesten például Presser Gáborral, Révész Sándorral és a Bergendyvel lépsz fel december 30-án. Mit gondolsz, van esélye a tehetségkutatós sztároknak valaha elérni egy ilyen 65-ös jubileumot?

Remélem, mert mind egészséges fiatalok, és jól tartják magukat. A viccet félretéve: a pályán megérni ezt a kort nagyon nehéz. Nekünk még színpadra kerülni és legális műfajjá válni is nehéz volt. Ők nem küzdöttek meg bizonyos dolgokért. Fontos, hogy jót produkálj, új lemezeket, új dalokat csinálj – mi ezt megéltük, nekünk nem voltak hivatalos producereink, hivatalos menedzserünk. Tulajdonképpen mindent magunknak kellett elérni. Ha ezeken már mind túl vagy, ha írsz egy lemezt, kábé tudod, hogy mi lesz azon a sikerszám, és túl vagy néhányszáz slágeren, akkor már nem nagy gond érvényesülni. Ebből a szempontból nekünk könnyebb. Legalábbis most már. Én egyébként drukkolok ezeknek a fiataloknak, de egy biztos: nehéz lesz nekik, és nagyon-nagyon kevesen maradnak majd a pályán.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: