Vadai ötven embert mozgatott meg Csepelen

 

Tiltakozni kell a nyilasok rehabilitációja ellen, és világosan állást kell foglalni a témában – mondta Vadai Ágnes országgyűlési képviselő, a Demokratikus Koalíció (DK) tagja pénteken az emigrációban elhunyt erdélyi író, Nyirő József emlékére rendezett irodalmi est elleni tüntetésen Csepelen.

 

Gyurcsány Ferenc Vadai Ágnessel beszélget

 

 

A politikus a csepeli Radnóti Miklós Művelődési Ház előtt tartott tiltakozáson hangsúlyozta: minden erővel fel kell hívni a figyelmet arra, hogy milyen veszélyeket rejt a Horthy-restauráció. Hozzátette, hogy a rendezvény fővédnöke egy fideszes polgármester, aki az Országgyűlésben is helyet foglal.

A tüntetést – amelyen ötven ember volt jelen – az irodalmi est kezdete előtt egy órával tartották; a rendezvény végére, a Nyirő-est kezdetére megérkezett Németh Szilárd, Csepel polgármestere. A tüntetők síp- és füttyszóval fogadták, a polgármestert arra kérte a tüntetőket, hogy nézzék meg az előadást.

A polgármester, az irodalmi est fővédnöke pénteken az MTI Önkormányzati Sajtószolgálatán keresztül közölte: az alaptantervben Nyirő József epikája és Radnóti Miklós lírája együtt szerepel a középiskolások számára előírt kötelező irodalomban. Az önkormányzat ezért már az idén érettségiző csepeli diákoknak Nyirő József: Uz Bence című regényét és Radnóti Miklós verseskötetét ajándékozza. „A döntés tudatos: nem Nyirő vagy Radnóti, hanem Nyirő és Radnóti” – hangsúlyozta a polgármester. A tüntetésen rendbontás nem volt.

 

MNO

„Csak” mártír volt

Magyar Nemzet

2012. június 16., szombat

Azt már a gyászünnep reggelén érezni lehetett, hogy a nap – 1989. június 16. – a következő évek során többet jelent majd, mint maga a ceremónia, Nagy Imrének és mártírtársainak az újratemetése. Benne volt ugyan a levegőben, hogy – szimbolikája révén – egyszer majd valamiféle jeles fordulóponttá nemesedhet, de hogy ez lesz a nagy nap, a diktatúra végnapja, azt akkor és ott, a rendszerváltás fergeteges eseményforgatagának közepén legfeljebb sejteni lehetett.

Magyarságképek

 

Ha azt vizsgáljuk, hogy milyen képek rögzültek más népekben az évszáza­dok során a magyarságról, azt kell látnunk, hogy a középkori krónikások barbár, lóhúsevő, vérszomjas arcokról írtak, és egyértelműen befeketítették őseinket. Ez a lovasnomád, barbár kép feléledt a 20. században, és még szomorúbb, hogy a környező országok tankönyveibe is bekerült.

A 15. és 16. században – és a könyvnyomtatás terjedésével – egyértel­műen pozitív kép rajzolódott ki, és a humanistáknak köszönhetően a Magyar Királyságot Nyugaton Európa és a kereszténység védbástyájának tekintették. Az utódállamok tankönyvírói manapság a védbástya szerepét a maguk népének tartják fenn, mintha Trianon a magyar történelmet is a szerbeknek, szlovákoknak és románoknak ajándékozta volna.

Olvass tovább »

%d blogger ezt szereti: