A Zöld Gárda

Nem mennek iskolába, amíg meg nem oldódnak a világ problémái? Nem hajlandóak tanulni, amíg a válságok el nem múlnak és meg nem érkezik a tökéletes társadalom képében a megváltás? Sőt, nem is kell tanulni, mert nincs jövő a gonosz felnőttek miatt, akiket a jövő felélésének megbocsáthatatlan bűne miatt nyilvánosan meg kell szégyeníteni, adott esetben testi-lelki fenyítések alá vetni? Volt már ilyen, nem is olyan régen. Nem volt szép, de legalább a vége vicces lett. 

1966 május 16-án kezdődött a kínai kulturális forradalom, ami minden volt, csak kulturális és forradalom nem. Kultúrához annyi köze volt, hogy el akarta söpörni, egy teljesen új és betegesen puritán világot akartak teremteni, aminek semmi köze nincs az előzőhöz. Mindent meg kívántak semmisíteni, amit eleik létrehoztak; legyen az egy épület, egy könyv, bármi, amire rámutattak. Forradalom meg azért nem volt, mert a kommunista pártvezetés robbantotta ki és irányította a kezdetektől fogva, hogy a cipőjüket egyedül már éppenhogy bekötni képes tinédzserekből és egyetemistákból álló ifjú csőcselék mindenkivel leszámoljon, lehetőleg fizikailag megsemmisítsen, aki egyáltalán alternatívát lett volna képes állítani a sztálinista őrültségekre alapozott, 30-40 milliós hullahegyet építő állam- és gazdaságirányítással szemben.

Forradalom, ami a fennálló rendet védi a felforgató ellenforradalmároktól… aha…

Nagy Ugrás programja kudarcnak bizonyult. Kína egy elmaradott, agrárkommunista országból egy elmaradott, primitív nehézipari ország lett, de legalább már éheztek is. Tömegeket csábítottak, telepítettek a mesterségesen létrehozott nehézipari körzetekbe, a vidék kiüresedett, nem maradt, aki kiszedegesse a rizst a mocsárból. Főleg persze azokon a belső-ázsiai területeken rághatta a saját lábát a lakosság jobb ötlet híján, ahol a megbízhatatlan népelemek laktak. (Sztálin elvtárs ukrajnai programja is egészen hasonló elvek mentén működött, a világ legjobb termőföldjén sikerült éhínséget produkálnia.) A ‘60-as évek elejére nyilvánvalóvá vált a sztálinista gazdaságpolitika kudarca, és mint ilyen helyzetekben szokott, elindult a párton belüli torzsalkodás, hatalmi harc. Mao azért robbantotta ki a kulturális forradalmat, mert ő ragaszkodott a sztálinista vonalhoz, és le akart számolni a párton belüli ellenfeleivel, meg úgy általában mindenkivel, akikben felmerülhetett egy másik, egy működő Kína ötlete.

A „forradalomnak” legfontosabb alapvetése volt az a jól ismert szólam, mely szerint az elmélet hibátlan, csak rossz minőségű emberek kezébe került, ezért újra meg kell próbálni, de most sokkal tisztábban. Mao a modernizációs kísérlet kudarcának felelősét a több ezer éves kínai kultúrában és hagyományokban találta meg. Ahhoz, hogy új Kínát teremtsen az ütődött fiataljaival, a régit le akarta rombolni, minden nyomát eltörölni.

A földet a sarkából kifordítani, a múltat végképp eltörölni…

Akkoriban nem klíma-, hanem modernizációs vészhelyzetet hirdettek. Mindenkit, akiben nyoma volt bárminemű megfontoltságnak és nem rohant a csorda után hisztérikusan bégetve, statáriális jelleggel intéztek el. Mivel a vészhelyzet elhárítása (tömeges lincselések) mellett másra nemigen maradt ideje a lelkes ifjúságnak, ezért bezárták az iskolákat és az egyetemeket; a tanulásnál fontosabb társadalmi és ideológiai célokért dolgokért kellett küzdeni, harcolni, háborúzni. A legfanatikusabb arcokból pedig a kor NoÁrjának, Mao Ce-tung színésznőcske feleségének irányítása alatt megszületett a Vörös Gárda. Ez a Vörös Gárda gyakorlatilag buta, semmirekellő kölykökből állt, akik végigpofozták a szüleiket és a tanáraikat, mindenkit, aki boomerként viselkedett, aki felfogni sem volt képes, milyen gonosz erőkkel küzdenek a gyermekek, önfeláldozóan nem bejárva az iskolába.

Másfél év múlva semmi nem működött az országban, csak a kényszermunka, Mao is sokáig hiába próbálta pacifikálni a vörösgárdistákat, gyakorlatilag ’76-ig terrorban tartották a gyerekek Kínát. Mikor megdöglött a vén geci, ténylegesen véget ért a legyek ura, de tulajdonképpen Mao elvtárs már korábban bevetette a hadsereget gyermeknevelési célokkal.

Ez volt az akarat, a voluntarizmus forradalma. Ők akartak valamit, ahogy a gyerekek akarni szokták a fagyit és a világbékét, és mivel tanulás és bölcsesség híján seggbuták voltak, ezért mindenki leboomereztek és agyonvertek, akik a valóság és az akarat közti szakadékra próbálta ráirányítani a figyelmet. Kb. másfél-kétmillió embert öltek meg ezek a gyerekek, hogy megszabadítsák Kínát a reakciós és burzsoá elemektől, akik nem akarták folytatni a 30-40 millió halottal járó gazdasági csodát, a Nagy Ugrást.

A Múlt-kor történelmi magazin így ír erről a csodálatos korszakról, amikor a gyermekek irányítottak a kor Soros Gyurkájával, Mao Ce-tunggal közösen.

A fiatalok, a vörösgárdisták, különösen a kezdeti években üldözték keményen a “nagy kormányos”, azaz Mao Ce-tung ellenfeleit. A megszégyenítések mindennapossá váltak. Gyerekek szégyenítették meg szüleiket és tanáraikat, barátok sározták be egymást, értelmiségieket kínoztak, gyilkoltak meg. Sokan lettek öngyilkosok. A vörösgárdisták házakba törtek be, könyveket égettek, és szétromboltak mindent, ami a “kultúrával” függött össze. Jelszavuk ez volt: “Romboljátok szét a négy régit – a régi gondolkodásmódot, a régi kultúrát, a régi szokásokat és a régi erkölcsöt”. A legtöbb áldozatot az 1968-tól 1971-ig terjedő évek szedték. Amikor a fiatalokra már nem volt szüksége, Mao a hadsereget használta eszközül, mintegy 15 millió fiatalt pedig vidékre küldtek átnevelés céljából.

Az utolsó mondatot érdemes sokszor elovastatni a most a klíma állítólagos vészhelyzete miatt zöldgárdistázó kölykökkel.

Amikor a fiatalokra már nem volt szüksége, Mao a hadsereget használta eszközül, mintegy 15 millió fiatalt pedig vidékre küldtek átnevelés céljából.

Mert amint megszerzik és/vagy bebiztosítják a hatalmukat a mögöttük álló liberális pártok és a milliárdos, bolond felforgatók, ugyanúgy nem lesz szükségük ezekre a rebellis fiatalokra. És még vidékre sem fogják őket küldeni átnevelés céljából, mert a mezőgazdaság gépiesítve termelékenyebb. De akkor ki és hol fogja hasznát venni ennek a sok agresszív, tanulatlan kölyöknek? Visszaköltöznek a gárdisták anyuhoz?

Levél Cseh Tamásnak!

Levél Cseh Tamásnak!

Nincs ez így rendjén, nagyon nincs. Tíz éve hallgat az a bizonyos gitár és tíz éve nem halljuk azt a hangot, amely megénekelte a fájdalmainkat, szerelmeinket és tartotta bennünk a lelket a hetvenes-nyolcvanas évek magyar nihiljében. S talán tartaná ma is, ha nem dönt úgy a sors, hogy önnek máshol van dolga.
Valljuk be, nem ön volt a legjobb gitáros itthon és énekesből is akadtak sokkal jobbak. Mégis…
Ott állt a színpadon egy kockás ingben, sehol egy füstgép meg tánckar, semmi lézershow, ám mégis csöndben, áhítattal hallgatta mindenki. Mert minden szava mélyről jött és rólunk szólt.
Bevallom, fiatalon bajban voltam önnel. Nem értettem. Aztán szépen lassan rájöttem mi a titka. Sok énekes retteg attól, hogy egyedül álljon színpadra. Mert ott hamar kiderül minden. Éppenséggel az is, hogy hiteltelen, nincs valós mondanivalója. Önnek volt. Akkor is ha mellényúlt a húroknak vagy ha beleköhögött a mikrofonba. S bennünk tartotta a lelket az ötéves terves, ikertelefonos, Trabantos, GMK-s és vasfüggönyös világban.
Talán ezzel kellett volna kezdenem: a másik fele, Bereményi Géza ma is él, 73 esztendős. A zseniális szövegíró nevelt kislánya, Pásztor Anna pedig nagylány lett és a hazai zenei élet egyik meghatározó alakja.
Csak nekem, így utólag azért elárulhatná, hogyan volt képes ennyire azonosulni Bereményi világával? Mert úgy adta elő a zseniális szövegeket, mintha a sajátja lenne minden betű, még a vesszők is a szavak között.
Nincs ez így rendjén, nagyon nincs. A könyve ajánlójában azt írta, azért vonzódott mindig is az indiánokhoz, mert az ő világuk egyszerű, átlátható és értelmezhető volt. Nem úgy a miénk, amikor 56-ról nem mertek beszélni a szülők a gyerekeiknek, az iskolákban pedig hatalmas, vörös kartonokra ragasztottuk Kun Bélát meg Lenint, ha pedig szép lett, még ötöst is kaptunk érte.
Ebben a világban pedig nagyon kellettek a Cseh Tamások és Bereményi Gézák.
Talán a sors akarta azt is, hogy bár szerette volna, nem vették fel a képzőművészeti főiskolára. Mi mindenképpen jobban jártunk, hiszen talán sosem találkozott volna Bereményivel és sosem születtek volna meg azok a dalok, amelyeket leginkább azok érthettek, akik átélték az elfojtásokat.
Talán ebből a világból akart ideig-óráig kiszakadni, amikor indiános könyveket olvasott, majd létre is hozta a saját indiános világát, jelmezekkel és nagy igazságokkal. Megalkotta a saját kis rezervátumát, ahová csak azokat engedte be, akik önhöz hasonlóan éreztek.
Nincs ez így rendjén, nagyon nincs. Tíz éve már, hogy letette a gitárt. Azóta hiába nézzük a hirdetőoszlopokon, hogy Cseh Tamás-koncert itt és itt. Hiába várjuk, hogy a dalaival megnyugtasson minket, hiába várjuk, hogy ott álljon a színpadon egy szál gitárral és a rendszereket átívelő mondanivalóval.
66 év. Ennyit kapott. Fájóan kevés.
Persze küzdött a gyilkos korral amely a tüdejét támadta meg, aztán pedig harcolt az idővel, hiszen akkor már tudta, ezt a csatát nem nyerheti meg. Éppen ezért az önéletrajzi könyvét sem halogatta tovább, mert attól félt, nem lesz ideje arra, hogy befejezze.
Egy furcsa, zárt világ krónikása volt.
Egy olyan világé, amelynek megértéséhez évtizedek múlva nem kell mást tenni, mint meghallgatni a dalait. Hitelesebb, mint bármilyen dokumentum vagy újságcikk.
Nehéz ön nélkül, de megnyugtat a tudat, hogy tíz éve már jó helyen van. Az indiánok között. Talán éppen most is a lován ül és vágtat valahová, majd megáll és körbe néz. Ameddig a szem ellát csak fenséges hegyek, romantikus sziklák és mély csönd. Nyugtató csönd. Ön pedig azt mondja magában, jó volt ott lent a Földön is, de azért ez az igazi szabadság.
Köszönjük, hogy volt nekünk valaki, aki nem volt kiemelkedő gitáros és nem volt kiugró énekes, mégis…
Benne voltunk minden pengetésben és hangban.
Sosem feledünk, Cseh Tamás!

Hagytunk felnőni egy életképtelen generációt – Hol hibáztunk?

 B. Á.

 

 

Mostani cikkem nem az én cikkem, az interneten találtam, viszont szeretném megosztani veletek, mert rengeteg igazság van benne. Az íráson nem változtattam semmit, olvassátok el bátran és gondolkodjatok el rajta, érdemes…

 

Hagytunk felnőni egy életképtelen generációt – Hol hibáztunk?

Felnőtt egy generáció, ami nem terhelhető. Nem tudja elvinni a tetteinek súlyát, nem érzi a következményeket, mert azonnal összeroppan. Tudom, sokan azt gondolják, hogy bántó általánosítás ez, mert vannak jófej kamaszok, igyekvő fiatalok, de ami nagyot változott az utóbbi években, az az arány.

Mindig is voltak válások, megesett lányok, drogozó fiatalok, volt abortusz, és még ezer minden, hiszen nincs új a nap alatt, csak az arányok fordultak meg. A változás mértéke azért drasztikus, mert bár minden dolog előfordult már egy társadalom vagy egy korszak idején, nem ekkora százalékban.

 

Felneveltünk vagy inkább hagytunk felnőni egy életképtelen generációt. Nagyon kevesen motiválhatók. A legtöbb fiatal céltalanul tengeti az életét és semmi, de semmi nem ösztönzi arra, hogy változtasson a jelenlegi állapotán. Nem akar többet, nem akarja a világot megváltani, nem vár semmi különlegeset az élettől. Kiveszett belőlük a hit. Annak hite, hogy a világot mi formáljuk, alakítjuk és változtathatjuk is meg, ha úgy adódik.

Ripost: Egy másik budapesti színházból már korábban kitiltották Gothárt

HÍR TV

2019. november 28., csütörtök 09:05

 

Nem a Katona József volt az első színház, amelyik úgy döntött, viselkedése miatt megválik Gothár Pétertől – tudta meg a Ripost. A lap információi szerint, korábban egy másik színház igazgatója is eltávolította a rendezőt, mert fellázadt a rendező ellen a társulat. Az ott dolgozó színészek arra kérték a vezetőséget: Gothár soha többé ne rendezzen náluk. Közben az Átrium továbbra is játssza Gothár darabját, decemberben pedig a szintén abúzussal megbukott Kerényi Miklós Gábor rendezésében kerül bemutatásra az Átriumban a Gyilkos Ballada.

Gy Németh: Nem foglalkozik a Katonát ért milliós kárral a Városháza

Nem foglalkozik a Katona József Színházban történt zaklatási botránnyal és annak következményeivel a humán és kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettes. Mivel levették a műsorról a szexuális zaklatás miatt elbocsátott Gothár Péter előadásait, az elmaradt bevételek miatt akár több milliós kár is érheti a Katonát. Gy Németh Erzsébet szerint a teátrumot fenntartó Városházának nem kell foglalkoznia az okozott hiánnyal és kártérítést sem követelnek Gothártól az elmaradt előadásokért.

Fidesz: Ne támogassa a kerület az Átriumot, amíg a Gothár darabot játsszák

Olvass tovább »

Mintha mi sem történt volna…

safe_image.jpg

HÍR TV

2019. november 28., csütörtök 12:24

 

Máté Gábor egy meglehetősen kínos interjút adott szerdán a 24.hu-nak. Előtte meg csöndben volt. Sokáig. Kínosan sokáig.

Több, mint egy héten keresztül elérhetetlen volt, nem vette fel a telefont, és nem reagált semmilyen megkeresésre. Tudja fene, talán bezárkózott az igazgatói irodájába, és ott próbálta meg kivárni, amíg magától elfelejtődik ez a kellemetlen kis, Máté Gábor és a függetlenobjektiv sajtó szavára sem érdemes apróság. 

Ez a kis abúzus. Vagy abúzuska. Vagy valami, mert Máté Gábor a szerdai interjújában finoman szólva sem törte össze magát az igyekezettől, hogy eloszlassa a Katona Józsefről elnevezett színházra ült baljóslatú ködöt. Ami minden információt eltakar az érdeklődők elől. Amitől nem látni, hogy mit is követett el Gothár Péter.

A shownak persze a botrány hetében is folytatódnia kell, így a függöny azóta is minden este felmegy, és a politizáló és a társadalmi problémákra folyton rezonáló színház azóta is tiszta erőből rezonál azokra a bizonyos nagyon égető társadalmi problémákra. Hiszen a Katonának ez egy fontos küldetése. Ha nem a legfontosabb. Olvass tovább »

A stopok stopja

 

Bohár Dani

2019.11.28. 13:18

A dackorszakot általában mindenki kinövi maximum négyéves koráig. Ezt követi a tinédzserkor, ami hasonlatos a dackorszakkal, csupán a lázadás természete más a kettőben. Ahogy a neve is mutatja, teenager, vagyis maximum húszéves korig tarthat. Ha valaki felnőttkorában is a dac- vagy a tinikorszakát éli, ott szakemberre van szükség.

Jövőre leszek 30 éves, azt hiszem, nevezhetem magam fiatalnak, olyan fiatalnak, aki már nagyon régen túl van a dackorszakán és kellő idő telt el a tinédzserkora óta is. Lázadtam én eleget, de idővel rájöttem, hogy a dac vagy a stop helyett sokkal értékesebb a teremtés művészete. Egészséges, normális értékrendű fiatalembernek tartom magam, éppen emiatt döbbent meg kortársaim stopkultúrája. Igen, a Momentumra gondolok. Ez az a politikai formáció, amely 2017-ben olyan céllal jött létre, hogy valamit megakadályozzon. A Momentum első politikai üzenete a „NOlimpia” szembement a budapesti olimpia megrendezésével. Elvileg tettre kész fiatalok azt tűzik a zászlajukra, hogy mi ne(!) legyen, és semmiféle válaszuk nincs arra, hogy mi legyen?

A mai fiatalok, vagy ha úgy tetszik mi, a fiatalok valami ellen és nem valamiért éljük az életünket? Még a kérdésfeltevés is rendkívül betegnek tűnik. Ha egy 20-as, 30-as éveiben járó ember így gondolkodik, akkor ott hatalmas problémák vannak. A fiatalságnak minden esetben az építésről, a fejlődésről, a tettvágyról kell szólnia. A nihil ebben az esetben nem jó iránytű.

A olimpia megfúrását követően a Momentum mára jóval nagyobb erőforrásokkal rendelkezve az atlétikai világbajnokságot akarta meggátolni. A romboló tervben természetesen minden ellenzéki párt partner volt a „merjünk kicsik lenni” jegyében. Olvass tovább »

Kormányinfó – Gulyás Gergely: egy rossz hírem van az ellenzéki önkormányzatoknak, Budapesten lesz az atlétikai világbajnokság

 

Szerdai ülésén a kormány is értékelte az atlétikai világbajnokság körül kialakult helyzetet, miután Csepel és Ferencváros ellenzéki vezetése számos ponton vitatja az esemény megrendezését, a kabinet az illetékes minisztereket utasította a helyzet kezelésére – jelentette be a csütörtöki Kormányinfón a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Egy rossz hírem van az érintett önkormányzatok számára: az atlétikai világbajnokságnak Budapest fog otthont adni – közölte Gulyás Gergely. A miniszter a részletekről kifejtette, hogy Magyarország kormányát nemzetközi szerződések kötik a megrendezés kapcsán, a kabinet ugyanakkor csak olyan elképzeléseket támogat, amelyek nem mennek szembe a választópolgárok akaratával. A Varga Juditot, és Dobrev Klárát, illetve felmenőiket érintő vitáról Gulyás Gergely azt mondta, senki nem tehet arról, hogy szülei mit követtek el, kikkel működtek együtt, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra: nem lehet egyenlőségjelet tenni egy beszervezett, de egyébként becsületesen dolgozó ember, és egy kommunista tömeggyilkos közé. A Borkai-ügyről, Czeglédy Csaba körének a zsarolás ügyében való esetleges érintettségéről a miniszter azt mondta, egyelőre a kormány is csak a sajtóból értesült a fejleményekről, várják ugyanakkor, hogy a hatóságok teljes körű vizsgálatot folytassanak le a történtek tisztázására. Az Index újságíróit érintő, antiszemita plakátok ügyében Gulyás Gergely azt mondta, a kormány zéró toleranciát hirdetett a hasonló esetekkel szemben, egyúttal visszautasította, és álhírgyártásnak nevezte azt az újságírói felvetést, amely egy külföldi felmérésre hivatkozva azt állította, hogy a magyarok csaknem fele zsidógyűlölő lenne. Pénteken ül össze az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága, ezzel kapcsolatban Gulyás Gergely kérdésre elmondta, azon részt vesznek a szakszolgálatok is, és téma lehet az is, hogy Soros György szervezetei milyen mértékben és milyen módszerekkel dolgozhattak azért, hogy ne kerülhessen be magyar biztos az Európai Bizottságba. Gulyás Gergely a PestiSrácok.hu kérdésére elmondta, hogy az úzvölgyi katonatemető ügyében a magyar kormány mindent megtett már, amit a diplomácia eszközei megengednek, de a kabinet tapasztalatai szerint a román fél továbbra sem hajlandó kompromisszumokra az ügyben annak ellenére sem, hogy a tudományos adatok nem az ő verziójukat támasztják alá. A tárcavezető hozzátette: a magyar vezetés ugyanakkor érdekelt abban, hogy jövőre, Trianon századik évfordulójára valamilyen, legalább részben megnyugtató helyzet alakulhasson ki a sírkert ügyében. A minisztert megkérdeztük arról is, valódi kockázatként kezeli-e azt a kabinet, hogy az MSZP-s Korózs Lajos a napokban egy tévéinterjúban fenyegetőzött azzal, hogy bármilyen módszerekkel, bármilyen áron, de nyíltan fellázítják a népet a Fidesz ellen. Gulyás Gergely felvetésünkre úgy válaszolt: a kormány csak komoly dolgokkal foglalkozik.  

A kormány üdvözölte, hogy a vita eldőlt, Várhelyi Olivér az Európai Bizottság biztosa lett – hangsúlyozta Gulyás Gergely. A tárcavezető ismertette, hogy a kabinet értékelte az illegális migráció jelenlegi helyzetét, erősödését, mivel a déli határszakaszon az illetékesek több, ásott alagutat fedeztek fel, amelyeken vélhetőleg bevándorlókat csempésztek Magyarországra. A miniszter az atlétikai világbajnokság részleteiről kifejtette, hogy Magyarország kormányát nemzetközi szerződések kötik a megrendezés kapcsán, a kabinet ugyanakkor csak olyan elképzeléseket támogat, amelyek nem mennek szembe a választópolgárok akaratával. A Varga Juditot, és Dobrev Klárát, illetve felmenőiket érintő vitáról Gulyás Gergely azt mondta, senki nem tehet arról, hogy szülei mit követtek el, kikkel működtek együtt, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra: nem lehet egyenlőségjelet tenni egy beszervezett, de egyébként becsületesen dolgozó ember, és egy kommunista tömeggyilkos közé. Olvass tovább »

Mirkóczkinak hiányzik Vona Gábor karizmája, és kitart a gyurcsányi szövetség mellett

 

Ma már Gyurcsány is szívesen áll a Jobbik zászlaja alatt, Fotó: PS/Horváth Péter Gyula

Élőben kérdezte (fel) az Index Mirkóczki Ádámot, a Jobbik egri polgármesterét. Ez a beszélgetés pár évvel ezelőtt vélhetően nem lett volna ilyen baráti, hiszen a mai beszélgetés során már csak egy szívélyes ölelés hiányzott a jó hangulathoz. Mirkóczki és Dull Szabolcs bájcseveje rendkívül érdekes részleteket tartalmazott, szóba került Eger új polgármesterének idegenforgalmi adóemelési tervezete, a Jobbik folyamatos színe változása, az ellenzéki összefogás jövőbeli szerepe, de még Vona Gáborról is beszéltek a felek az egy órás műsor alatt.

Mirkóczki elmondta, hogy nem jelent problémát az 50 forintos emelés az idegenforgalmi adó tekintetében, hiszen véleménye szerint, aki Egerbe utazik, úgysem ezt nézi. Izgalmas gondolat ez a “nép pártján” álló jobbikos polgármestertől, aki hozzátette azt is, hogy aki Egerbe érkezik egy hosszú hétvégére, az több tízezret költ, sőt akár százezres nagyságrendet is, ha nagy a család. Arra feltehetően nem gondolt a polgármester úr, hogy azért vannak vékonyabb pénztárcájú emberek is, akiket elvileg teljes mellszélességgel képvisel a pártja. Így Mirkóczki elmondása szerint a 450 forintról 500 forintra emelendő idegenforgalmi adó nem jelent majd problémát, hiszen más városok már korábban elérték ezt, vagy az ennél magasabb taksát is. Olvass tovább »

Mondják meg uraim, mennyivel tartozom?

 

Pozsonyi Ádám

2019.11.27. 14:18

A kultúrrendőr – Pozsonyi (b)irodalma 28.

Az idős úr kissé különösen festett a hatósági közegek gyűrűjében. Legfőképp azért, mert az ember arcán ilyen alkalmakkor idegesség, feszültség, de legalábbis némi érdeklődés szokott mutatkozni, semmi esetre sem az a derű, nyugalom és elégedettség, ami az ő arcáról áradt.

– Ó, hát itt vannak? – fordult a rendőrökhöz, és felkászálódott a kempingszékből. – Mégis megérkeztek?

– Miért, mit várt?

– Azt kérem, sose lehet tudni – emelte fel mutatóujját az idős úr. Ki tudja, ha holnap történik mindez – nézett rejtélyes arccal a távolba, s a hangja suttogóra vált –, talán már ki se jönnek.

– Ezt hogy érti?

– Szokott maga újságot olvasni?

– Nem nagyon.

– Pedig higgye el, érdemes – illesztette helyére az okuláréját az idős úriember. – És ezek csak a szalagcímek. „Feminista szervezetek követelik, hogy nők is kaphassanak férfi keresztnevet”, „Gépkocsijával közösült a londoni férfi”. Érti már? Olvass tovább »

Kedves, lótuszülésben bohóckodó magyar embertársam!

Értetlenül nézem, mennyire megsértődtél, amiért egy bátor és lényeglátó teleevangelista végre ki merte mondani az általam 30 éve ismert igazságot a keletmajmoló, idegenimádó okkultista szarságaidról. Sajnos a rendszerváltás óta kénytelenek voltunk némán tolerálni, ahogy vallásszabadság álnéven az ellenállás legkisebb kísérlete nélkül mérgezheted ezekkel az újabb és újabb generációk naiv és védtelen tömegeit. Szerencsére ennek most vége!

Szögezzük le gyorsan, csak, hogy világos legyen számodra. Egészséges fehérember még akkor se majmol idegen kultúrákat, ha amúgy tiszteli őket. Sőt, akkor nem majmolja őket csak igazán. Tudom, tele a világ néger zeusszal, kazincbarcikai barszadrukkerrel, fehér hiphopelőadóval meg dán lámával, de a fehérember lótuszülésben akkor is olyan identitászavaros valami, mint tejszínhab a marhapörkölt tetején, vagy inkább száznapos tojás a rántottában.

A fehérember nem buddhistáskodik!

Olvass tovább »

Nyerges Attila üzent a Nélküledet pocskondiázóknak

Az Ismerős Arcok zenekar énekese, dalszerzője a zenekar Facebook-oldalán jelentkezett egy videóüzenettel. Mint ismeretes, Nyerges Attila a közelmúltban motorbalesetet szenvedett, életmentő műtéten esett át, és több mint egy hónapnyi pihenésre kényszerült. A kedden közzétett videóban a frontember köszönetet mondott a sok jókívánságért, szurkolásért, amit ez alatt az idő alatt kapott, és bejelentette, visszatér a színpadra. A videóban kitért a zenekar legismertebb dalát ért baloldali kritikákra is. Hont András, a HVG újságírója és Czutor Zoltán, a Belmondo zenekar énekese becsmérlő szavait idézte fel a Nélküled kapcsán – írja a demokrata.

Azt a rengeteg jókívánságot sem fogom elfelejteni soha, amit kaptam üzenetként. Nem felejtem el Hont Andrásnak sem, hogy az általatok tán legjobban kedvelt dalunkat giccses szarnak nevezte. Meg kell hogy köszönjem Czutor Zoltánnak is, aki szirupos fingszagú nemzeti romantikának nevezte szintén ezt a dalunkat. November 29-től színpadon állok, és ezentúl bármit írok, igyekezni fogok, hogy azokat a dolgokat mind olyan művészi magasságba tudjam emelni, amit ez a két kiváló férfiú elvár tőlem. Hülyegyerekek.

A Nélküledet azután kezdték el kórusban gyalázni a balliberális oldalon, hogy a Puskás Aréna megnyitóján felvidéki gyerekek vezetésével közel 70 ezer ember énekelte együtt.
Nélkülük

Kamu Geri 50 milliárdot kért Orbántól, csak így támogatják az atlétikai VB-t

Mint ismert, Budapest 2023-ban rendezne atlétikai világbajnokságot. A rendezés jogát elnyerte a város, stadion azonban még nincs. Kamu Geri elkezdte zsarolni a kormányt…

Közös sajtótájékoztatón jelentette be Karácsony Gergely főpolgármester és Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester, hogy Budapest milyen feltételekkel hajlandó támogatni a 2023-as atlétikai világbajnokság megrendezését.

  • Az elkövetkezendő öt évben, az Egészséges Budapest Program keretében 50 milliárd forintos forrás jusson a kerületi önkormányzatoknak az egészségügyi alap- és szakellátás fejlesztésére.
  • Maradjon érvényben és teljesítse a kormány azt a megállapodását, amit még Tarlós Istvánnal írtak alá a közösségi közlekedés fejlesztéséről.
  • Mindezt pedig foglalja is nyilvános kormányhatározatba a kormány még idén.

Ezek a főbb követelések. De szóltak még a zöldfelület növeléséről, nyilvánosságról, átlátható pénzköltésről, illetve konkrétan az atlétikai stadionról is.

KARÁCSONY A SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJÁN AZT MONDTA, HAMAROSAN KIDERÜLHET, MILYEN LESZ A VISZONY BUDAPEST ÉS A KORMÁNY KÖZÖTT. DE A FŐPOLGÁRMESTER SZERINT MOST MINDEN SZEREPLŐ GYŐZTES LEHET.

Forrás: HVG nyomán

Kapcsolódó:

Ha Budapestnek nem kell, Debrecen megrendezi az atlétikai világbajnokságot 2023-ban

Korózs: fel fogjuk lázítani a népet a Fidesz ellen!

 

Kikelt magából az MSZP-s Korózs Lajos, aki az ATV stúdiójában mutatta be, milyen szellemi magasságokban járnak a szocialisták. A politikus jól láthatóan nem csupán indulatkezelési problémákkal küzd, de a valóság megélése is komoly gondot jelenthet számára. Az ATV Reggeli Start című műsorában nyújtott produkciójából viszont kiderült, hogy eltökélt szándékuk, hogy fellázítsák a népet és elzavarják a Fidesz-kormányt. 
Korózs Lajost nagyon megviselhette az a parlamenti vitanap, amikor az országgyűlési törvény módosítását tárgyalta a T. Ház, pénteken reggel ugyanis az ATV-n nem csupán fura dolgokat mondott, hanem meglehetősen zaklatottnak is tűnt. Nehezen kezelte azt is, hogy a műsorvezető kérdéseket tett fel neki, véleménye szerint ez “nem méltó az ATV-hez”. A szocialista politikus azt is közölte, hogy “fel fogják lázítani a népet”, mert szerinte ez az ellenzék dolgaőket egyébként nem lehet elhallgattatni és az sem érdekli, ha elveszik egy havi vagy akár egy évi fizetését, mert ezen is csak nevetni tud. Megtudhattuk azt is, hogy az ellenzék nyert a választásokon, “ezer évig pedig a jobboldalé volt a Gellért-hegy, amit most elveszítettek”. Amúgy pedig az ellenzék dolga a lázítás, a nép fel fog lázadni a Fidesz ellen, azért, mert
fel fogjuk lázítani őket.
Kérdésre válaszolva (“Mivel fogják fellázítani? Mondjon egy példát”) pedig azt mondta, hogy “mindennel”.

Véget ért a Karácsony-féle stadion-stop: épülhet Budapesten stadion az atlétikai világbajnokságra (Cikkünk frissül!)

 

Karácsony Gergely főpolgármester és Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester hétfőn közös sajtótájékoztatón jelentették be, támogatják a Budapesten 2023-ban rendeződő atlétikai világbajnokságot. Támogatásukat azonban három feltételhez kötik, melyeknek teljesítése vélhetően nem jelent akadályt a kormány számára tekintve, hogy ezek közül a legfontosabb -az egészségügyre szánt pénzek emelése- korábbi nyilatkozatok szerint már szerepel a 2020-as költségvetési tervekben.

Karácsony Gergely hatásvadász bejelentést tett Baranyi Krisztina támogatásával hétfőn: a frissen megválasztott főpolgármester ugyanis elfogadta a kormány terveiben szereplő budapesti atlétikai stadion megépítését, ugyanakkor feltételeket is szabott, mellyel azt próbálja sugallni, van ereje szembeszállni a kormánnyal. Szüksége is van az “erődemonstrációra”, hiszen ezzel a döntéssel megszegte egyik fontos és egyébként értelmetlen kampányígéretét, nevezetesen, hogy az ő regnálása alatt teljes stadion-stop lesz Budapesten. Úgy tűnik bő egy hónapig tartott ez a karakánság.

Karácsony tehát megpróbált feltételeket szabni a kormánynak, ezzel demonstrálva politikai erejét, a valóság azonban az, hogy feltételei igazából inkább csak formaságok, és nem valódi követelések. Karácsony három pontja ugyanis a következő:

  • Az elkövetkezendő öt évben, az Egészséges Budapest Program keretében 50 milliárd forintos forrás jusson a kerületi önkormányzatoknak az egészségügyi alap- és szakellátás fejlesztésére.
  • Maradjon érvényben és teljesítse a kormány azt a megállapodását, amit még Tarlós Istvánnal írtak alá a közösségi közlekedés fejlesztéséről.
  • Mindezt pedig foglalja is nyilvános kormányhatározatba a kormány még az idén.

 

Olvass tovább »

A TRÓNKÖVETELŐ

jakabmaci_aristo

„A tömeg nagyszerűen érzi magát egy félig önkéntes kábulat állapotában. Ez az állapot azonban minden pillanatban rendkívül veszedelmessé válhat.”

Johan Huizinga: A holnap árnyékában

Hallom, hogy a Parlament mai ülésén Jakab Péter honatya (Istenem, milyen hon az, ahol ő atya lehet!) egy váratlan hadmozdulattal beleült a miniszterelnök székébe, miközben az – szerencsére – éppen nem ült ott. Huzamosan üldögélt aztán a megszerzett helyen, majd – tán megszomjazott, vagy pisilnie kellett – elhagyta a széket. Tettét azzal magyarázta, hogy tesztelni akarta, milyen büntetés jár majd ezért. Engem azonban, ki a felszínes jelenségek függönye mögött a rejtőző lényeget keresem, nem elégített ki ez a magyarázat. Gondolkodtam a dolgon, és ennek eredményét teszem közzé alább.

A hírhez egy képet is mellékeltek, melyen az a pillanat látható, mikor Jakab az ominózus székben ül és hülyén néz. Viselkedésének legnagyobb részét olyan, itt nem részletezendő okok húzódnak, melyek nyilvánvalóan az elmekórtan tudományának tárgykörébe esnek. Ám, épp úgy mint Hamlet esetében, az ő őrületében található bizonyos rendszer. (Esetleg Heller mint Ophelia, csak ő nem… El kell hessegetnem ezt a képet, a saját érdekemben.)

Jakab egy igazi hazai specialitás szerintem, mert kevés olyan eset ismeretes amikor egy zsidó virtigli náciként politizál egy virtigli náci pártban. Igaz, mentségére szolgáljon, hogy hamarabb volt náci, mint zsidó, és – mint tudjuk – sokszor az időzítésen múlik minden. Lásd még: Szegedi Csanád, avagy a talált zsidó esetét. De nem foglalkozhatok az elmegyógyászati vonatkozásokkal, mert nem vagyok elmegyógyász, így meg kell próbálnom más okokat is keresni.

Az embernek elsőként az a kézenfekvő ok jut eszébe, hogy a jeles státusférfiú belátta: ez az egyetlen mód, amivel a nevezett székbe juthat. Pártjának népszerűsége ugyanis csak a Buzi Lékhorgászok Egyesületéével vetekedik, akik – mondhatnók – szintén nem túl népszerűek, így neki választások útján semmi esélye sem lenne. Arról nem is beszélve, hogy még a pártban is vannak bajai, hiszen elnöknek sem választották meg egy roppant minőségi kínálatból. A szék elfoglalása pedig nagyon fontos, mert bölcsen tudja, mint Fülig Jimmy, hogy királynak lenni már könnyű, csak az odavezető úton nagy a tolongás.

Zárójel. Különös fénytörést kap az eset, ha összevetjük azzal, hogy a mértékadóan független Népszava éppen ma közölt cikket arról, hogy „Az ellenzéki pártok nem akarnak több üléstermi rendbontást, mert azt akarják sugallni a választók felé: alkalmasak a kormányzásra.” Lám, mennyire eltérő vélemények vannak az ellenzéki oldalon a kormányzóképességgel és a parlamenti visszafogottsággal kapcsolatban. Kíváncsian várom, Szél Bernadett, Hadházy és a többiek milyen további akciókkal tesznek majd bizonyságot arról, hogy alkalmasak a kormányzásra. Zárójel bezárva.

A libsizmus fárosza, az Index szerint, beszélgettek telefonon Jakabbal, aki azt mondta: „… az akciójával azt kívánta bizonyítani, hogy nincs az a jogszabály, amivel meg tudnák akadályozni őket abban, hogy kimondják az igazságot.” Furcsa dolog az igazság, de a legmegkapóbb, hogy  – ezek szerint – ő az alfelével is ki tudja mondani az „igazságot”.

VALAMI „KIMONDÁSOKAT”, ALIGHANEM ÖSSZEKEVER SZERINTEM.

Persze, ki tudja, hogy mely testrészben kell keresni az igazságot az ő esetében. Mert nem csak a munka, az igazság is lehet büdös.

Azt is mondta, hogy „Az igazság pedig az, hogy Orbán Viktor és kormánya az önkormányzati választások kudarca ellenére a diktatúra felé vezeti az országot, de őt is meg lehet fosztania trónjától.” Mi pedig nem csak a trónfosztást láthattuk, hanem személyében rögtön egy trónkövetelővel is megismerkedtünk. Jakab a trónkövetelő – édes Istenem. Persze ezt a trónkövetelő dolgot még meg kell néhány kollégájával beszélni, mert szerintem van konkurencia bőven. Gondolom elsősorban Gyurcsánnyal és b. nejével, akik tandemben, vagy külön-külön, de szintén pályáznak a trónra.

Furcsa, bonyolult dolgok futhattak át hősünk agyán (sic!), miközben ott terpeszkedett. Bizonyára elképzelte egy pillanatra, hogy milyen lenne, ha most a főméltóságok eljárulnának térdet hajtani. Vagy milyen lenne, ha a szék jogos tulajdonosát egyetlen csettintéssel a vérpadra küldhetné, elnyerve ezzel Szél Berni szerelmét és kezét. Eljátszott tán a gondolattal, hogy hadai élén bevonulna Felcsútra és porig égetné a stadiont. Nem tudom, de tán jobb is így.

MINDEN ESETRE ORSZÁGLÁSA RÖVID IDEIG TARTOTT, ÉS ÚGY TÁVOZOTT A TRÓNRÓL, AHOGYAN ÉRKEZETT: DICSTELENÜL.

Komolyra fordítva a szót, bármennyire nem tetszik is, de Jakab Péter korunk hőse. Abban szenved, amiben kartársai, sőt nagyrészt szavazói is, ezt pedig úgy hívják – Huizinga találó szavával – hogy puerelizmus, amit tán „gyermetegségnek”, felnőni nem tudásnak fordítanék. Mifelénk, de szerte a nyugati világban is, felnőtt egy generáció, melynek – önmaga szerint – csak jogai vannak, kötelességei nincsenek. Úgy vélik, bármit megengedhetnek maguknak, mert minden „emberi jog”, amit úgy értenek, hogy pusztán azért illeti meg őket, mert léteznek. Nekik a születésük jogán jár minden, mint régen a királyoknak; tenniük se kéne érte semmit. Azt csinálnak, amit akarnak és akkor csinálják, amikor akarják. Jobb lenne minél hamarabb kiábrándítani őket, mert később nehezebb lesz. Nekünk is és nekik is.

– Aristo –