„Ne higgyük, hogy az egyik emberi lény nagyon különbözik a másiktól! Az igazság az, hogy az van előnyösebb helyzetben, aki jobb iskolába járt”.
(Thuküdidész)
„A hatalom korrumpál, az abszolút hatalom abszolút korrumpál”.
(Lord Acton)
„Aki még egyszer idézi Lord Actont, annak a büntetése száz fekvőtámasz”.
(Igazságos Tábori Rabbi, Kispipacs bisztró)
„Machete don’t text”.
(Machete)
Az értelmiség a nagybetűs Morál megtestesítője. Ő az, aki kimondja, hogy „eddig és ne tovább”, illetve „na, ez most már aztán tényleg sok”, valamint „az még belefért, ez azonban már hallatlan”! Hogy az értelmiség mint olyan beleüvölti a nagyvilágba a sziklaszilárd erkölcsi ítélet félreérthetetlen szólamait, az persze nem újdonság. Ez lenne az „írástudók felelőssége”, ami nem sok mindent jelent, és nem is következik belőle semmi.
Az értelmiségi a közélet papja. Gondoskodik a köz lelki üdvéről. Mindezt úgy adja elő, mintha a Tudomány nevében szólna, ami ugye a politikamentes, de benne van az Erkölcsi Törvény. Az értelmiség az Erkölcsi Törvény szentlelke: az értelmiségiek szólnak annak szavával. Ezért is kívánnak nyilvános gyóntatásokat tartani „Orbán, mentsd meg lelkedet!” jeligével. Úgy gondolják, hogy előjoguk van arra, hogy mások a színük elé járuljanak, és elszámoljanak lelkiismeretükkel, hogy előírhatják mindenki másnak, hogyan gondolkodjanak, beszéljenek, cselekedjenek. Amikor pedig petícióznak, valójában értelmiségi enciklikákat adnak ki.
Arról persze nem tartanak fejtágítást, hogy ne adj’ isten a tudomány világában is lennének hatalmi viszonyok, fényesre nyalt valagak, és ennek fejében kapott stallumok; arról meg pláne nem, hogy a stallumokat adott esetben az elátkozott, erkölcstelen politikától kapja. Arrafelé nincs hatalom, nincs befolyásolás, nincs korrupció, nincs urambátyám, nincs megbélyegzés vagy kiközösítés. (Maximum csendes morgás, ha valaki nem írja alá 2017 Chartáját.) Az értelmiséget – egyedül a világon – nem érinti a másokra érvényes áteredő bűn, ők szeplőtelen szüzekként tengetik napjaikat, és mindent kizárólag kiemelkedő képességeiknek köszönhetnek.
Mivel morális receptoruk különbözik az átlagemberétől, igazi hópelyhecskék, és a legapróbb kételyre is hiperérzékenyen reagálnak. Persze szó sincs arról, hogy esetleg hiú pöcsök lennének. Csak különleges anyagból vannak gyúrva.
Olvass tovább »