Sarkosan fogalmazva
A parlamentben Varju László (MSZP) nekiesett a miniszterelnöknek, utalva egy régebbi beszédére, és kijelentette: „Az én hazám nem disznóól.” Orbán Viktor felolvasta egykori megjegyzésének teljes szövegét, amelyből kiderült, egy bizonyos pályázati rendszert nevezett disznóólnak, vagyis a szocialista képviselő hazudott. Viszonválaszában Varju Lászlót cseppet sem zavarta a helyreigazítás, megismételte a sértett hazafi mondatát. Mármost a helyzet az, hogy az MSZP – az SZDSZ-szel karöltve – mindent elkövetett, hogy hazánkat disznóóllá tegye, Orwell Állatfarmjának megvalósítását tűzve ki célul, de mindegy: hiába próbálkozik a jelenlegi baloldal, szájukból a „haza” és a „nemzet” szavak hamisan csengenek nem csak történelmi és ideológiai okokból, hanem mert 1990 óta minden kormányzati lépésük arra irányult, hogy nagy disznóságokat kövessenek el a nép és a köztársaság nevében. Álszent dolog ez, mint TGM kifakadása, miszerint „Magyarországon szellemi rabszolgaság van”, bár a megállapításnak van értelme: igen, a keresztény, nemzeti szellem még mindig rabszolgaságban van, az új alaptörvény Nemzeti Hitvallása ezért tűnik a liberálisok számára rabszolgalázadásnak. Ezért sír B. Iván újságíró, mondván: „Idegen országban élek (…) Nincsen közöm az új alkotmányhoz, az államfőhöz, kormányfőhöz, pártokhoz, igazságszolgáltatáshoz. Nekem ez a hottentották Magyarországa. (…) Én maradok a magam hazájában. A saját, egyszemélyes hazámban.” Végül is mindenkinek joga van az egyszemélyes disznóólhoz, de hagyjuk békén a szegény sertéseket, úgyis egyre kevesebben vannak. Maradjunk annyiban, hogy a többség megunta a „törpe minoritás” (Antall József) garázdálkodását. Értjük, hogy ez fájdalmas. De hazudozni nem kellene.