Ez az a szép, új világ, amelyet Huxley már 1932-ben megjósolt

 

Sarkosan fogalmazva

Sohasem érdekelt túlzottan a gazdaság, a pénzügyek pedig kifejezetten borzalommal töltöttek el, most is ideges leszek, ha pénzről van szó, nem igazán értem a tőzsdék működését és szakszavait, ezért is lettem bölcsész. A különböző szakértők és elemzők is rébuszokban beszélnek, ezért is jelent számomra áttörést az Echo Tv Háttér-kép című műsora, amelyben Bayer Zsolt (szintén bölcsész) tesz fel ártatlannak tetsző kérdéseket két kiváló közgazdásznak, Bogár Lászlónak és Boros Imrének. Az a döbbenetes, hogy pontosan értem, miről van szó, és ez nem azt jelenti, hogy váratlanul okosabb lettem, hanem azt, hogy nem kerülik meg a kérdést, nem bújnak homályos szakszavak mögé, és belátunk a színfalak mögé, ahol a hálózat emberei szövögetik a hálót, amelybe most már naponta belegabalyodunk mi, magyarok, európaiak. A műsor egyebek között azért élvezetes, mert a válaszok egyenesek, őszinték és kedélyesek, vagyis a sárga csekkek és különböző számlák rakosgatásának révületébe esett néző azért némi biztatást is kap, még akkor sincs itt a világvége, ha bankárok és brókerek ugranak ki a Wall Street felhőkarcolóinak ablakaiból, mint az első nagy világválság idején. Gondolom, hasonló izgalommal hallgatták szüleink, nagyszüleink a hadijelentéseket rádión az ide-oda hullámzó frontokról, tudták, hogy forgandó a szerencse, és azt is, történelmi időket élnek meg, bár erről inkább lemondtak volna. Ebben a mostani háborúban az a különleges, hogy nem tudjuk pontosan, ki támad éppen és miért, ki a szövetségesünk és ki az ellenségünk, a gazdasági, pénzügyi háború alattomos és névtelen, egyetlen gombnyomásra milliárdok cserélnek gazdát, népek válnak földönfutóvá egyetlen ágyúlövés vagy bombázás nélkül. Ez az a szép, új világ, amelyet Huxley már 1932-ben megjósolt, senki sem hitte el, és már régen benne élünk. A Világállam hármas jelszava ez volt: KÖZÖSSÉG, AZONOSSÁG, ÁLLANDÓSÁG. Vagyis mindegyiknek az ellenkezője.

Szentmihályi Szabó Péter

Magyar Hírlap