Sarkosan fogalmazva
Szürke és unalmas életünkbe már csak a baloldal lop némi fényt és derűt, ha már mást nem tud lopni. Az őszödi rém kipróbálta a gyári munkások életét egy napra. Így ír: „Lassan munkába állunk. Én a szabászatba megyek, Molnár Csaba bélést varr, Vadai Ági vasalni próbál.” Egy pillanatig azt hittem, zárt helyi foglalkozásról van szó, de nem: itt a legendás szociális érzékenység dúl. Ha így megy, kipróbálják a munkanélküliek még sanyarúbb életét, de legalább nem kell korán kelni. Más dimenzióba emel a másik lángész, Szanyi Tibor, aki YOUROPE című korszakalkotó cikkében (Népszabadság) a szegénység felszámolását abban látja, hogy elveszi a bankárok és milliárdosok pénzét. „Szóval igen, kedves milliárdosok, a ti pénzcsapjaitokat akarjuk és fogjuk elzárni, amiből sokkal, de sokkal több minden fedezhető, mint amit ebben az írásban felvetettem.” Elvenni a gazdagoktól, szétosztani a szegények között, ez sok ezer éve tetszetős program, bár a baloldali milliárdosok és bankárok esetében kissé nehéz lesz a kivitelezés, a rém sem azért ment a gyárba, hogy szétossza mindenét, és a cicanadrágjában elmenjen futni egyet. Egyébként az elvétel egyszer már megtörtént Rákosi idejében, az osztogatás már nem sikerült, de legalább a szegényeknek megvolt az a vigasztaló érzésük, hogy a pártvezetőkön kívül mindenki szegény. Az Orbán-kormányt merő megszokásból populistának szokták nevezni itthon és külföldön, de a fenti két példát figyelembe véve tényleg nem tudom, a DK és az MSZP akkor micsoda. A munkásmozgalom hajnalát idéző okfejtés első két mondatával azonban egyetérthetünk: „A jóléti állam víziója Európában széttöredezett. A nyugati, kapitalista modellje éppúgy finanszírozhatatlanná vált, mint a keleti, szocialista kísérleté.” De ha a baloldalnak csak annyi ötlete van, hogy el kell venni a gazdagoktól a vagyont, akkor baj van. Főleg azért, mert nem adják. Ilyenkor már csak a proletárdiktatúra segíthet.
– 2012. október 15., hétfő