Sarkosan fogalmazva

A tegnap már idézett amerikai lap (The Weekly Standard) szerzője megállapította, hogy Magyarország a hidegháború vége óta a legkevésbé sikeres államok közé tartozik Kelet-Európában. Mi már kelet-európaiak maradunk, bárhogy is berzenkedünk ellene. Azt is leszögezte Christopher Caldwell, hogy „2006-ban történt meg az, hogy a politika Magyarországon tényleg darabokra hullt”, itt következett Gyurcsány jellemzése, még a sajátos név angol kiejtésére is adott tanácsot (nagyjából Dear-join), és a szerző becsületére szolgál, hogy kimondja, ami baj van ma kis hazánkban, azért leginkább a tizenkét éves balliberális kormányzás a felelős. Ettől függetlenül hajlamos vagyok magamra is venni Orbán Viktor kritikáját, miszerint mi, magyarok túlságosan is beleesünk az önsajnálat hibájába, és hagyjuk magunkat minden jó és bátor lépésről lebeszélni. Az utóbbi évszázadok, de különösen Trianon és két vesztes nagy háború óta tényleg nehéz kibontakozni az önsajnálatból, csak az elmúlt két évtizedben igencsak szánakoztam magunkon, amikor Horn, Medgyessy, Gyurcsány képviselt minket, nem is szólva Göncz Árpádról, no meg azokról, akik kül- és belföldről pocskondiázták elmaradott, versenyképtelen, nacionalista stb. népünket, amely képtelen volt észrevenni a nyugati privatizációk és befektetések, banki szolgáltatások hihetetlen jótéteményeit. Ami a lebeszélés technikáját illeti, 1945-től 1990-ig a Szovjetunió beszélt le elég sok mindenről bennünket, meglehetős sikerrel, 1990 óta pedig új szövetségeseink és hitelezőink teszik ugyanezt, némiképp szelídebb, de nem kevésbé hatékony eszközökkel. Remélem, a magyarok nem hagyják magukat újra lebeszélni nemzeti kormányuk támogatásáról, és azt is nagyon szeretném, ha 2014-ben már semmi okunk nem lenne önsajnálatra. „Már elnézést”, a jelenlegi baloldalt temetni jöttem, nem dicsérni.

Szentmihályi Szabó Péter

– 2012. október 10., szerda