Elmaradt az áttörés: ismét bakot lőtt a Jobbik és az MSZP

A Fidesz–KDNP hódmezővásárhelyi sikerén kívül ismételten a független jelöltek domináltak a szeptemberi időközi választásokon. Bár Dunaföldváron egy, az MSZP által támogatott független jelöltje verte meg a Fidesz aspiránsát, de erről egészen a választás eredményének a megismeréséig mélyen hallgattak.

 

Olvass tovább »

KROES BEVALLOTTA: ŐT A KORMÁNYERŐK TÖBBSÉGE ZAVARJA ÉS NEM AZ UNIÓS JOGSZABÁLYOK HATÁLYA A LENGYEL KATOLIKUS TÉVÉ SÖTÉT JÖVŐJE SZINTÉN MÁS ÜGY MINT A VÁLTOZATLANUL SUGÁRZÓ KLUBRÁDIÓ

Neelie Kroes, digitális politikáért felelős uniós biztos kérdésünkre kijelentette: Lengyelországban a katolikus televíziót nem pécézték ki vagy támadják vallási, illetve politikai alapon, szemben a Klubrádióval. Hozzátette: egy olyan politikai környezetben – Magyarországon – , ahol egy pártnak „akkora többsége van”, ott különleges erőfeszítésekre van szükség, hogy biztosítani lehessen a média szabadságát. Arra a kérdésre, hogy miért nem érdekli a lengyel TV Trwam elhallgattatási kísérlete, amely ellen is a hét végén mintegy százezer ember tüntetett Varsóban, azt felelte: az lengyel belügy, míg a Klubrádió még akkor is uniós ügy, ha nem európai jogszabályokról van szó. „Hozzáállás és vitakultúra kérdése” az, ami a Klubrádióval történik, és ezen kérdésekben a biztos – közölte Ryan Heath szóvivő – a média pluralizmus érdekében emeli fel hangját, méghozzá erősen, függetlenül attól, hogy van-e a kezében törvényi hatalom további lépések megtételére.

Olvass tovább »

Paul Lendvai túltolta a bringát

Maguk az osztrák nézők is felháborodtak azon a Magyarországot lejárató filmen, melyet magyar származású újságíró, Paul Lendvai és a német Andrea Morgenthaler készített, és amit le is vetített az osztrák közszolgálati televízió.

Erről Kumin Ferenc nemzetközi sajtókapcsolatokért felelős helyettes államtitkár az Echo Televízió Napi aktuális című műsorában beszélt hétfőn.

Olvass tovább »

A sárkány valósága

Álláspont

Ady még azt kérte: „Ne bántsátok a legendákat. Csak azokat tudjuk bizonyosan.”

Szerb Antal pedig ezt vallotta: „Ha mélyebben magunkba nézünk, a sárkánynak több realitása van, mint a repülőgépnek. Ha a repülőgépek mind kipusztulnának, a következő nemzedéknek már nem volna képzete a repülőgépről. De sárkányok mindig lesznek, amíg emberek élnek a földön.”

Ezek persze mind-mind régi ízű mondatok. Olyan ódon gondolatok kifejezői, amelyeket már „meghaladott” az emberiség.

Az emberiség lassan meghalad mindent, ami emberi, s ami még odakötözi őt a transzcendenshez.

S amikor majd mindent „meghaladunk”, akkor leszünk „nem emberek” többé. Csak nem lesz senki, aki erre rádöbbenjen.

A Népszava és a lap karikaturistája, Pápai Gábor sem döbben rá.

Ők már meghaladták az emberi ügyeket, dolgokat, bánatokat és örömöket. Meghaladtak minden hagyományt, minden múltat és históriát, és legfőképpen minden mítoszt és legendát.

Ők és követőik a repülőgépek realitásában élnek. Sárkánnyal dolguk nincsen. A mítoszok tiszteletétől kirázza őket a hideg, mert a szabadságról mindössze annyi jut eszükbe, hogy az tagadása mindennek. S hogy a szabadság valami olyasféle dolog, ami soha nem érhető el a maga teljességében, de törekedni kell rá.

Mire majd elérik a szabadság teljességét, addigra fog széthullani a világ. S majd jönnek a sárkányok. A mítoszok és legendák. Persze csak akkor, ha valaki mégis túléli ezeket a nyomorultakat…

Én azért remélem, hogy lesz túlélője őnekik.

Addig pedig marad a riadalom. A riadalom mindattól, amit képviselnek.

Itt van mindjárt a legutolsó Pápai-karikatúra. Emese látható rajta négykézláb, mögötte a turul, amint készül őt meghágni, s közben ezt mondja – betűhíven:

„Szépen összekufircoljuk ezt az Árpádházat Emese, és akkor semmi erőszak”…

Néhány napja elmélkedtünk e hasábokon a prófétát gyalázó rajzokon és filmeken – s persze mindazon a szörnyűségen, ami ennek nyomában jár.

És természetesen ezen vitákban mindig elhangzik utolsó érvként a sajtó- és szólásszabadság, korunk nagy és kikezdhetetlen szentsége.

És senki sem meri hozzágondolni Madách próféciáját arról, hogy mivé lesz a legszentebb, legnagyszerűbb ügy is, ha emberek kezdik el babrálni.

Mivé lesz a sajtószabadság, ha Pápai Gábor és a hozzá hasonlatosak teszik magukévá.

Ezzé lesz. Ezzé válik.

Mítosztalansággá, őrjöngő vulgaritássá, minden meggyalázásává.

Nyilván le sem jön ezek szájáról Ady meg Szerb Antal – de a lényeget már régen nem értik.

Régen nem értenek semmit sem. Túl vannak az emberi dolgokon és ügyeken – megmaradt nekik a repülőgép realitása.

No és persze az ártó szándék.

Ebben a karikatúrában a szánalmas laposságon, ostoba igénytelenségen és mélységes lelki szegénységen túl ez a legrettenetesebb. Ahogy felsejlik mögötte az igazi ok és szándék.

Látni lehet, miközben rajzolja az „alkotó”, és csak egyre tud gondolni: na, most majd epeömlést kapnak azok a szemétládák!

Aztán megmutatja „művét” a kollégáknak, azok meg fröcsögve, nyáladzva röhögnek, és elmondják ők is, mindannyian:

– Hogy fognak őrjöngeni!

– Partiba vágják háTURUL… Hahaha!

Még az a szerencse, hogy a mítoszok nem tudnak elpirulni. Hiszen ők a biztosak. S akik tisztelik a mítoszokat, azoknak legalább van menedékük. Van tető a lelkük felett…

Ezek pedig nincsenek sehol sem, csak saját kis pitiáner, gyalázatos, ostoba világuk senkiföldjén. Ott áznak-fáznak és bátorítgatják egymást, hogy „ez az, fiúk, ez a szabadság!”

El fogtok tűnni. Mindannyian és örökre. A sárkányok és turulok mítoszai temetnek majd el benneteket. És szebb lesz a világ akkor. Ugyanis vagy Karinthy, vagy a „Kiskabos” mondta, már nem tudom, de így szól: „Akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes.”

Nagy igazság ez, csak ti nem értitek, és mindig rosszul értelmezitek.

Majd egyszer megértitek. Ezt megígérem.

Bayer Zsolt
– 2012. október 4., csütörtök