A náci Németország végső megsemmisítésre ítélte a zsidóságot. Ez volt az Endlösung. A trianoni Magyarország kialakulása óta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyik a magyarság megsemmisítése határon innen és határon túl.
Chicago 2010. Egy képzeletbeli monológ valahol több ezer kilométerre Magyarországtól: no nem az egykori chicagói gengszterektől, hanem egész másoktól. Valaha őseik, vagy akár ők maguk is magyarok voltak, követeléseik talán még jogosak is lehetnének. Számomra azonban furcsa, hogy éppen most, amikor Magyarország teljesen letarolva, gazdaságilag a fennmaradásáért küzd. Na, szóval miért éppen most? Végleg el lesztek intézve, magyarok! Amitek van, ami még maradt, azt most kipereljük alólatok! Ütött az órátok! Mit képzeltek, csak nem hagyjuk kárba veszni az elmúlt nyolc évet, ami alatt már majdnem sikerült padlóra küldeni benneteket! Ne gondoljátok, hogy hagyjuk Orbán Viktorotoknak, hogy csak úgy egyszerűen megnyerje a választást? Nem képzelhettek el magatoknak egy független, igazságos Magyarországot! Különben is, továbbra sem hagyhatjuk, hogy kegyeltjeink nélkülözzenek! A sok-sok éve bennünket kiszolgáló médiát továbbra is etetnünk kell.
1990 óta felgyorsítottan folyik a magyarság elleni, olykor nyílt, olykor alattomos, de mindig szisztematikus támadás. Olyan „eszdéeszes” módra. Egyesek az antiszemitizmus rémképével fenyegetnek, közben ők maguk teremtenek olyan helyzetet, hogy lehessen egy jót zsidózni. Igaz, soha senkit sem védtek még meg a vallási felekezet érdekvédői, feljelentést sem tettek, pedig tehettek volna akár Szabó Albertékkel, akár a Kuruc.infóval szemben, legutóbb pedig csak egy szánalmas beavatkozásra futotta a Magyar Gárda elleni perben. Most azonban a Feldmájer nevű csokornyakkendős dzsentriutánzat kipával a fején a közszolgálatiban megállapítást tesz: „Jogos lehet a chicagói per.” Egy nappal korábban nem volt ennyire fontos számára a vallási hovatartozás, mert a zsidózó Zuschlag perében kipa nélkül érdekelt volt mint védő. Ez a kis alak volt az egyébként, aki az Antall-kormány idején – persze, nem egyedül – nem tudott megállapodni a magyarországi zsidó kárpótlásról. Vajon miért nem? És egyáltalán, ki hatalmazta fel őket, a tárgyalókat a magyarországi zsidók nevében? Miért éppen most ez a nagy sietség, miért éppen most repült be a két izraeli felségjelű repülőgép, miért éppen most kell perelni a MÁV-ot és a bankokat? Megjegyzem, csak úgy egész véletlenül, április 22-én lesz az első tárgyalási nap Chicagóban. Ugye milyen érdekes?
A 70-es években az akkori NSZK-ból fizettek már olyan kárpótlásfélét, amiből erre-arra való hivatkozással egy jelentős rész nem lett kifizetve. A Feldmájer-félék vagy a „chicagói zsidók” akkor miért nem ébredtek öntudatra? Aztán azóta is sokféle kifizetés történt a meghurcoltak részére. Már akinek elismerték meghurcoltatását. Ez valahogy nem akart fájni a nemzetközi zsidóságnak, mert akkor minden esetben az őket nyelvcsapásokkal kiszolgáló kormányok voltak hatalmon. A Feldmájer-féle pedig nyilatkozik. Véleményt mond – és nem gondol arra, hogy ezzel mennyit árthat egy szegény, kifosztott, tönkretett országban –, talán éppen Gyurcsány fotójára rátekintve: „méltányos lenne, ha újra nyitnák azt a lehetőséget, hogy újabb kárpótlási igényeket lehessen benyújtani”.
Meddig még?! Miért éppen most? Megválaszolom, mert jogom van hozzá, sőt, kötelességem. Nem vagyok túlélő, a családom jelentős részét kiirtották a nácik, én csak egy egyszerű zsidó vagyok, de ezt már mégsem tűrhetem! Az egész kárpótlási eljárás, ami itt bonyolódott, alantas, igazságtalan módon lett kezelve. Ezért azok a felelősök többek között, akik mind a mai napig nem vallják be, hogy valójában összegszerűen mennyit kapott a magyar zsidóság, és ebből mennyi lett kifizetve a jogosultaknak. Kell a pénz. Hivatalosan, pályázatokon keresztül, BKV-n keresztül, Sukorón keresztül, egyéb utakon keresztül nincs lehetőség már tovább rabolni. Az Orbán-kormány elzárja a további rablási zsilipeket, így hát elő kell venni a leghatásosabb töltény nélküli fegyvert, a zsidó adut. Szisztematikus kirablóink pontosan tudják, most mit kell tenniük a választások előtt, a választások között és a választások után. Tudják ők jól, miért éppen most időzítették ezeket a pereket Chicagóból. Ha rögtön most nem is sikerül készpénzre váltani az antiszemitázást, akkor ott lesz majd jelzálognak a magyar föld, a magyar víz, sőt akár a parlament épülete a Szent Koronával.
2007 végén miért éppen 21 millió dollárban egyeztek meg a Mazsihisszel Hillerék? A jogosultak ebből a pénzből, amelynek első részletét még azon nyomban átutalták, úgy tízmillió dollár körüli összeget, ez idáig fejenként kilencvenezer forintot kaptak, mintegy nyolcezren. Ők a túlélők. A chicagóiak egészen véletlenül pont azt a bankot is perelni akarják, ahová a 21 millió dollár első részlete meg kellett, hogy érkezzen. Visszatérve a korábbi kifizetésekre: a Horn-kormány alatt valamiért nem erőltették a kárpótlás kifizetését. Tovább tolták az Orbán-kormányra, majd provokatív módon olyan helyzetet teremtettek Hornék, hogy mivel üres volt a kassza, szinte nem volt mit kifizetni. Medgyessy aztán fizetett, de úgy látszik, ő sem eleget. A hosszú évtizedek alatt ideáramlott sok pénz mindig zavaros módon került csak kifizetésre, s a hazai zsidóság sohasem mert szembehelyezkedni vezetőivel, kritikával ugyan illette őket, de közben hálálkodott. Most pedig a Fidesz iránt érzett indokolatlan félelmük hatására még saját életük kis történelmét is képesek meghamisítani, miszerint a baloldali kormányok mindig segítették a zsidóságot, csak akkor lehet béke számukra, ha a baloldal van hatalmon, azaz továbbra is vakon bíznak az elmúlt nyolc év rablóiban. Ez itt a baj, ezért is mernek perelni Chicagóból.
Lehet, hogy innen indult a forró drót, s most lehet perelni, mert padlón a magyar gazdaság. Aztán a tárgyalásokat itt megfelelő médiasegédlettel (Népszava, 168 Óra stb.) majd felhabosítják, de ezen már nem is csodálkozunk. Nagy veszélyt jelent az új kormányra ez a nemzetközi per, mert a MÁV-nál, a bankoknál – mint a chicagóiak kijelentették – nem állnak meg, és ezek nem viccelnek. Vigyázz, Magyarország, ez most az utolsó bőr lenyúzására megy! Az összmagyarságnak, így az egybeeső ünnepek kapcsán, el kellene gondolkoznia: közös érdekünk, mindegy, hogy milyen felekezethez tartozók vagyunk, az emberi szeretet – a megbékélés jegyében.
Gondolat - Kanadai Magyar Magazin 
Hozzászólás