Kíváncsi vagyok, a magyar választópolgárra miként hat a balliberális kampány végítéleti harsonája, amely kétségbeesve hirdeti, már csak néhány napig tart a demokrácia, aztán mindennek vége. Szerintem a várakozással ellentétes hatást gyakorol a „weimarozás” és a „jönazorbánozás”, miközben a leendő ellenzék egymást is marja, ami persze igen szórakoztató. A szörnyű jövőt emlegető cikkek közül csak egyet idézek, a Népszavából: „Az ország tönkretételével lenne egyenlő szakértők szerint, ha a Fidesz választási ígéretét betartva, valóban visszaállítaná a szocpoltámogatást és a kedvezményes kamatozású lakáshitelezést.” Ezt nyilatkozta Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója, közismerten független szakértő, tehát úgy is kell, hogy legyen. Ugyanakkor a másik, Inotaihoz hasonlóan teljesen pártatlan elemző, Lengyel László szerint az MSZP-t újjá kell szervezni, Gyurcsány nélkül, mert „a szocialisták vesztettek: rövid távon belebuktak a korrupcióba – akár 1998-ban –, de a válságkezelés viszonylagos sikere felszínen tartotta és megőrizte őket a jövőnek. A baloldal megérdemelte a kapott hatalmas pofont. Remélhetően elgondolkodnak rajta”. A „gyurcsányi kalandorpolitikát” elítélő Lengyel cikke mélységesen felháborította Gréczy Zsoltot, aki blogjában azonnal reagált is: „Lengyel László szerint meg kell újítani az MSZP-t. Ebben a megújulásban szerinte minden réginek helye lenne, csak a legújabbnak, Gyurcsánynak nincs. Szerintem is megújulásra vár a baloldal. Lengyel László nélkül. Nála kevesen ártottak többet.” Nincs is annál szebb, mint amikor a bolsevik párttörténet régi fordulatai törvényszerűen ismétlődnek. A belső ellenség a legveszélyesebb. Mindenki áruló.
Szentmihályi Szabó Péter
MHO
Tetszett a bejegyzés?
Tetszik Betöltés...