Gyurcsány titkaiból

Kedves naplóm!

Szeretek leselkedni. Mindig is szerettem. Olyan jó itt Kötcsén az elsötétített szobában, a függöny mögött álldogálni, és figyelni a fideszeseket a szomszéd kertben. Gyűlölöm őket, kedves naplóm. Ahogyan Orbán mosolyog, ahogyan Schmitt Pál a lecsót főzi, ahogyan ezek ünneplik egymást…

Miért nem engem ünnepelnek? Miért nem szeretnek végre, és miért nem fogadják meg a tanácsaimat? Mindegy: a lényeg, hogy én látom őket, ők pedig nem látnak engem. Szerintem ez nagyon politikus magatartás.

Egyedül vagyok. Úgy vettem észre, már Klára sem a régi, mintha nem tudna követni. Ma is mustárral kente be a csirkeszárnyakat, nem pedig olívaolajos bazsalikommal, ahogyan meghagytam. Ordítottam, toporzékoltam. Nem csoda, hogy Gréczy Zsolt se tudott rendes blogbejegyzést keríteni az esetből. Itt ültünk a függöny mögött egész álló nap, bámultuk egymást, de semmi sem jutott az eszünkbe. Kurva ország. Ezeknek még blogbejegyzést sem érdemes írni. Na, ilyenkor, a semmittevés és impotencia pillanataiban szokott előállni Zsolti a farbával: ha ennyire nincs téma, legyen valami recept a bejegyzésem, abban nincs kockázat.

Legyen, mondtam neki, és tovább bámultam a gyülekező fideszeseket. Rohadékok.

Olvass tovább »

%d blogger ezt kedveli: