… az unió vezetése azonban szent és sérthetetlen, minden törvényen felül áll …

Sarkosan fogalmazva

Miniszterelnökünk tusnádfürdői beszéde alighanem jó ideig témát szolgáltat majd a hazai és a külföldi ellenzéki, illetve ellenséges sajtómunkások számára, mert sokak nevében fogalmazott meg nagyon fontos gondolatokat Európa jelenéről és lehetséges jövőjéről. Amint Orbán Viktor maga is utalt rá, ezt a beszédet is populistának fogják nevezni, márpedig a populizmus a balliberális szóhasználatban rettenetes bűn, ha nem balliberálisok követik el. A „nép” nevében és a néphez szólni rettenetes dolog, ennél szörnyűbb csak az lehet, ha a nemzethez szól bárki is, mert az már nemcsak nacionalizmus, hanem a demokráciát lábbal tipró náci beszéd. Ám a legnagyobb baj az lesz, hogy a miniszterelnök igazat mondott, és százmilliók titkos gondolatát mondta ki: az Európai Unió vezetése akkor is felelős a válságért, ha a sajátos intézményrendszer egyszerűen nem ismeri a felelősség fogalmát sem jogi, sem erkölcsi értelemben. A nemzeti kormányok belebukhatnak egy-egy rossz vagy népszerűtlen döntésbe, az unió vezetése azonban szent és sérthetetlen, minden törvényen felül áll, persze ezt már én teszem hozzá, a képviselők nem hívhatók vissza, még ha az őket delegáló pártok el is fogytak mögöttük, a bürokrácia pedig bevehetetlen, és labirintusokkal, kazamatákkal biztosítja saját védelmét, ahová vész esetén visszahúzódik, megfoghatatlanul, elérhetetlenül, vitára alkalmatlanul és képtelenül. Egészen biztos, hogy a sajtó ezt a beszédet Brüsszel és Európa elleni támadásnak fogja bélyegezni, pedig éppen az egyesült Európa féltése olvasható ki belőle, korrekcióra van sürgősen szükség, különben újra szétszakad apró darabokra a kontinens, amit igazán nem szeretnének mindazok, akik útlevél és vámhatárok nélkül utazhatnak. Nem hangzott el a beszédben, csak én teszem hozzá: ugyanezt az Európát akarjuk, csak gazdasági-pénzügyi gyámság és liberális „alapelvek” kényszere nélkül, vagyis keresztény Európát. Tisztességes, munkára alapozott fejlődést, nem elsősorban a baromfik, hanem az emberek jólétét Közép-Európában is.

Szentmihályi Szabó Péter, Magyar Hírlap

Utazás a jövőbe

 

Nem tudni, hány magyar ember hisz az időutazásban, de aki ott volt a Békemenetben, az a megvalósult jövőben érezhette magát arra pár órára. Abszolút félrevezető az az állítás, hogy a demonstrálók a Fideszért, a kormányért, illetve Orbán Viktorért lepték volna el az utcát. Kétségtelen, hogy láthattunk olyan táblákat, transzparenseket, amelyek Orbánt éltették, s elszántságra, kitartásra buzdították a kormányt, a Fideszt meg arra, hogy támogassa a harcban álló kabinetet, de nem ez volt az általános. Orbánt sem emelte az istenek magasába a tömeg, de megkapta azt a tiszteletet, amely mindig kijár egy bátor, nemzetét védelmező miniszterelnöknek. Külön pechje Orbánnak, hogy innen már nincs visszatáncolás, s az EU-s, IMF-es konfliktuson kívül is ugyanezt várja majd el tőle a polgári Magyarország.

 

 

Olvass tovább »

Cserni bíró

Álláspont

 

 

Cserni János bíró szereti a nyilvánosságot. Hogy a nyilvánosság szereti-e őt, az más kérdés – mindenesetre aki bármiféle fogalmat képes alkotni a bírói munkáról, jó ideje furcsállja a szóban forgó úr közéleti ámokfutását.

Világos, hogy a Fővárosi Bíróság tanácsvezető fenegyereke valamiért nem fér a talárjába. Izeg-mozog Cserni bíró abban a talárban, és időnként úgy érzi, feltétlenül szólnia kell a közállapotokról. Emberünk meg is találta a megfelelő fórumot, amikor a közismerten elfogulatlan Juszt László műsorában hümmögött és szörnyülködött, és kijelentette, hogy a tízes skálán kettest adna az ország mai alkotmányosságának. Arról is szólt, hogy az új alkotmány „lényegesen silányabb” az előzőnél, majd kollégáit némileg arcba rúgva tisztogatásról elmélkedett: szerinte az újonnan munkába állított 250 új bíróról „mindenki el tudja képzelni”, milyen döntéseket hoz majd.

Nem tudom, értik-e. Adott egy bíró, aki papíron és esküje szerint elfogulatlan, pártatlan, részre nem hajló, de valójában nagy ívben tesz minderre, és bőszen minősítget, ítél, befolyásol a nyilvánosság előtt.

 

Olvass tovább »

Szalontay Mihály: Ki adja a bankot?

 

Valami bűzlik! Ezúttal nem Dániában, hanem a nemzetközi bankrendszerben. Az elmúlt hetekben szinte alig múlt el nap, hogy ne derült volna fény újabb banki, pénzügyi turpisságra a világ legkülönbözőbb részein. Ha esetleg nem lett volna elég a világ össztermékének tízszeresét kitevő pénzmennyiség megforgatásához referenciaként használt londoni bankközi kamatszint, a Libor csoportosan elkövetett manipulálása, akkor hamarosan kiderült: a betétesek megtévesztése című, olimpiai méreteket öltő sportágban nemcsak csapatban, egyéniben is jeleskedtek a világ nagybankjai. A nyolcvan országban is fiókkal rendelkező HSBC-t rajtakapták a kábítószer- és fegyverkereskedelem illegális báróinak dollármilliárdjaival, miközben mellesleg terrorcselekmények finanszírozásához is segédkezet nyújtott. A legnagyobb európai bank ezzel az utóbbi évtized legnagyobb nemzetbiztonsági veszélyét okozta az Egyesült Államoknak, amelyet az amerikai szenátus illetékes bizottsága 330 oldalas jelentésben taglalt. Na de nehogy azt tessék hinni, hogy a világnak csak ezen a felén kedvelik ezt a sportágat! A japán Nomura nemzetközi nagybank két vezetője is pánikszerű lemondásra kényszerült, miután kiderült: éveken át bennfentes információkat szivárogtatott ki a szívéhez és valószínűleg a zsebéhez is közel álló befektetési körnek különféle energetikai vállalatok náluk kezelt részvénykibocsátásairól. Az információt aztán ezek a befektetők arra használták, hogy eladják, majd olcsóbban visszavásárolják az érintett cégek értékpapírjait, ami hatalmas hasznot hozott a „jól tájékozott” csoportnak. Arról egyelőre nincsenek pontos értesülések, hogy hány esetben és mennyit nyerhettek ezen a bennfentesek, de a két vezető távozása mellett még a bank tucatnyi alkalmazottja ellen is eljárás indult, ami azt engedi feltételezni, hogy sorozatosan és csoportosan elkövetett csalásról van szó, no meg volt mit elosztani.

 

Olvass tovább »

Torgyáni útra lépett a Jobbik

Kovács András
Forrás: MNO
2012. július 28.

A politikai süllyesztőben 2002-ben eltűnt Független Kisgazdapártra emlékeztető botrányok határozták meg a Jobbik elmúlt fél évét, amely a következő időszakra is rányomhatja majd a bélyegét. A radikális párt Kelet-Magyarországról is egyre inkább kiszorulóban van, amit csak tetézett a borsodi szervezetben kirobbant háború.
A Jobbik ellenzéki pártként elszalasztotta azt a lehetőséget, hogy stabilan egy szinten legyen az MSZP-vel. Átengedte az utca frontját a baloldalnak és a hozzájuk köthető civil szerveződéseknek, így a szélsőjobboldali párt háttérbe szorult. Amíg 2009-ben az SZDSZ akaratlanul is reklámozta a gárdát a választási kampány idején, addig mostanra már a programjaikból sem maradt sok minden – mondta el a Péntek8 adásában Kiszelly Zoltán politológus.

Kik ezek az emberek…?

IMF-tangó Bővebben a mai Magyar Hírlapban

 

Álláspont

 

 

Ha nem a bőrünkre menne a játék, olyan lenne az egész, mint egy könnyű nyári kabarétréfa. Ismét fővárosunkban járt ugyanis az IMF delegációja, és ahogy apránként kitudódik: a rég nem látott nyugati elvtársak éppen ott folytatták, ahol kényszerűen abbahagyták, amikor egészen pontosan 2010. július 17-én, egy forró vasárnap délután a magyar delegáció a torkukra fagyasztotta a szót. Két évvel ezelőtt Simor András jegybankelnök fizetésének tervezett csökkentése és a bankadó bevezetése volt az a pont, amelyen nem voltak képesek továbblendülni a globális pénzpolitika csendőrei. És most, amikor annyi civódás, szabadságharc, fegyverletétel, majd kiegyezési kísérlet után újra asztalhoz ültek Christine Lagarde asszony szürke gúnárai, a legelső probléma, mit tesz isten, megint csak a nemzeti bank függetlensége és a banki ügyletek megadóztatása lett. Mintha nem akarna ebben az országban a bankokon és Simor Andráson túl még tízmillió ember valahogyan elboldogulni. Mintha ennek a tízmillió embernek nem lennének ilyen-olyan kötelességei az állam felé, és mintha mindenki más nem lenne adófizetésre, közteherviselésre kötelezve. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) mégis úgy látja, egy állam hitelképességének legfőbb fokmérője, hogy ott mennyire érzik magukat felhőtlenül a bankok és a bankárok.

 

Olvass tovább »

Andrassew szalonnán, kenyéren, hagymán – “évek óta leszarja az MSZP a Népszavát”

 

 

“A szikra kipattant a Népszava publicisztika rovatvezetőjénél is: Andrassew Iván blogjában azt boncolgatja: joga van egy lapnak olyan hirdetést visszautasítani, amelyik sem nem emberellenes, sem nem valósít meg bűncselekményt? Mindeközben – mint kiderült – a rovatvezetőnél kikapcsolták a gázt, mert nem tudta kifizetni, annyira késik a fizetése.

“Miközben gyakorlatilag éjjel-nappal dolgozom, az utóbbi hónapokban kikapcsolták nálam a gázt, az internetet és a kábeltévét, valamint a telefonomat – vagyis a munkaeszközeimet -, mert nem tudtam fizetni a számlákat. Többször előfordult, hogy a közművek kikapcsolását csak sürgős baráti kölcsönökkel tudtam elkerülni.
Az utóbbi két hónapban kétszer kellett azt hazudnom a gyerekemnek, hogy beteg vagyok, ezért nem tudom elhozni a hét végén, noha az volt az igazság, hogy nem tudtam volna neki enni adni. Tehetséges vízilabdázó, de ezen a nyáron szégyenszemre nem tudtam hozzájárulni a sporttáborozásához, mint ahogy gyerektartást sem tudok idejében fizetni.

Az utóbbi héten a szó szoros értelmében szalonnán, kenyéren és hagymán éltem, mert másra nem jutott. Megtehettem, mert szabadságot vettem ki, hiszen nem tudtam fizetni a munkába járás költségeit. (Ma az 1992-es bérem 60 százalékát kapom és ebben nincs benne a tíz éves infláció.)

Három hete nem tudom megvenni a cukorbetegségem karbantartásához szükséges gyógyszert.

Ezzel szemben az utóbbi héten legalább három halálos és tucatnyi rendkívül ocsmány fenyegetést kaptam, mert a Magyar Szocialista Párthoz köthető lapnál dolgozom, és az arcommal és a nevemmel vállalom föl baloldali mivoltomat.

Illő tisztelettel értesítem a Magyar Szocialista Párt fölháborodott frakcióját, hogy teljes mértékben egyetértek Németh Péterrel abban, hogy elfogadta a Közgép hirdetését. Nem is tehetett mást, hiszen nem a Magyar Szocialista Párt fölháborodott frakciójának, hanem neki kell szembenéznie azzal, hogy évek óta így élnek a munkatársai, mint ahogy azzal is, hogy ezt évek óta, minden részletes tájékoztatás dacára leszarja a Magyar Szocialista Párt.

(Továbbá illik itt megjegyezni – és ezt nem tőle tudom -, hogy Németh Péter mindig utoljára veszi föl a fizetését, ha jut neki.)

Illő tisztelettel kikérem magamnak, hogy a Magyar Szocialista Párt fölháborodott frakciója – amely a Népszava jelenlegi helyzetéért éppen úgy felelős, mint a párt elnöksége – az elnökséghez fordult és egyáltalán kérhet olyasmit, hogy “ne hagyják következmények nélkül” a hirdetés megjelenését.

Hacsak nem az a következmény, hogy végre egyszer szembenéznek azzal, hogy az utóbbi tíz évben miféle sajtópolitikát folytattak, és azzal is, hogy meddig tartható fönn a nekik kiszolgáltatott baloldali újságírók elkötelezettségével való visszaélés cinikus gyakorlata” – írta Andrassew Iván, a Népszava a publicisztika rovatvezetője.”

168 Óra, Népszava, Andrassew Iván
%d blogger ezt kedveli: