„Képesi”

Schmidt Mária 

Tisztelt Kásler Miklós Miniszter Úr, Fekete Péter Államtitkár Úr, Káel Csaba Kormánybiztos Úr, L. Simon László Képviselő Úr!

Sajtóhírek szerint február 28-án a Pesti Vigadóban a Magyar Mozgókép Szemlén a Magyar Filmakadémia Egyesület a Nemzeti Filmintézet támogatásával életműdíjjal tervezi jutalmazni Szabó István rendező pályáját.

A hír megdöbbentett és felháborított. Köztudott, hogy Szabó István a Kádár-rendszer besúgója volt, akinek ügynökmúltját már 14 évvel ezelőtt, 2006 januárjában leleplezte a magyar sajtó és elsők között dokumentálta Gervai András. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában az M-19593-as munkadossziéban fellelhető iratok egyértelmű bizonyítékokat szolgáltatnak arra, hogy Szabó István ügynöki tevékenysége során számos terhelő adattal segítette az 1956 utáni kádári megtorlást. „Képesi Endre” fedőnéven jelentett szóban és írásban 1957–1963-ig, a belső reakció elhárításával foglalkozó II/5-ös osztálynak.

 

Image may contain: 1 person, closeup and indoorSzabó István a Kádár-rendszer besúgója volt

Szabó lankadatlan szorgalommal és elkötelezetten végezte ügynöki feladatát. Jelentést írt többek között Bárdy Györgyről, Básti Lajosról, Gábor Pálról, Jancsó Miklósról, Kézdi-Kovács Zsoltról, Mécs Károlyról, Gyöngyössy Imréről és Törőcsik Mariról. De beszámolt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán történő összes gyanús, a Kádár-rendszerrel szemben ellenséges megnyilvánulásról, kijelentésről, mindenekelőtt a Máriássy Félix vezette filmrendező osztály hallgatóiról.

„Képesi” 1957–1961 között összesen 48 írásbeli jelentést készített, amikben 21 ember magánéleti titkairól, anyagi helyzetéről, jövedelmi viszonyairól is jelentett, és változó sűrűséggel (eleinte hetente, majd kéthetente) találkozott az elhárítás embereivel, akiket nyilván szóban is kimerítően tájékoztatott. Utolsó két írásbeli jelentésében Jancsó Miklósról közöl terhelő információkat. Ezek a (fel)jelentések abban az időben készültek, amikor a kádári diktatúra teljes erejével az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlásokra összpontosított. Az akasztások és bebörtönzések mindennaposak voltak. 1963-ban Szabó megírja, 1964-ben pedig – 26 évesen – leforgatja, leforgathatja, élete első játékfilmjét, az Álmodozások korát. Ezt követően egyik filmjét követte a másik.

Tizenhárom évvel ezelőtt Szabó azzal a fedősztorival állt elő, hogy nemhogy senkinek sem ártott jelentéseivel, hanem éppen mások megmentése érdekében tette, amit tett. A beismerése utáni napon, 2006. január 30-án, a magyar szellemi élet több mint 100 képviselője önlistázta magát és kiállt „Képesi” ügynök mellett, aki még csak bocsánatot sem kért.

http://nol.hu/archivum/archiv-392443-204674

Kamondi Zoltán filmrendező ugyanezt nyílt levélben tette meg. Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök az azévi Filmszemle színpadán látványosan a keblére ölelte és megtapsoltatta a közönséggel Szabót, ami bár felháborító és gyomorforgató volt, végül is nem volt más, mint amire elvtársak között számítani lehetett.

Tisztelt Miniszter Úr, Államtitkár Úr, Kormánybiztos Úr és Képviselő Úr!

2020-at írunk. Szeretném hinni, hogy harminc évvel a rendszerváltoztatás és több mint hatvan évvel 1956 után eljutottunk végre oda, hogy nem a bűnösöket ünnepeljük és tüntetjük ki, hanem a hősöket és az áldozatokat.

Kérem Önöket, hogy tisztázzák a kulturális kormányzat állaspontját a tervezett életműdíjjal kapcsolatban! Nyugtassanak meg, hogy a harmadik Orbán-kormány értékrendjébe nem fér bele a kommunista ügynökök magasztalása, tetteik súlyának elbagatellizálása, és mentegetése.

Kérem ezen felül az Önök segítségét abban, hogy ne egy leleplezett kommunista besúgó életét állítsuk 2020-ban hazánk nyilvánossága és gyermekeink, unokáink elé példaképként. Ez a díj ugyanis egy egész életutat tervez elismerni. Ez az életműdíj megsérti mindazokat, akik a diktatúra alatt is megőrizték tisztességüket és nem szegődtek a hóhérok szolgálatába.

Tisztelettel és barátsággal,
Schmidt Mária

%d blogger ezt szereti: