A keményen dühöngő kisember

Hogy az utolsó, vagy csak az utolsó előtti elnöke Jakab Péter a Jobbiknak, azt ma még nem tudjuk. Azt ellenben igen, hogy a valaha a választói tortából egy tekintélyes szeletet kihasító, egykori szélsőjobboldali pártból a félresikerült és hamis néppártosodási kísérlete nyomán a szánalmas klubpárt lett, amit kitűnően jelenít meg a párt elnöke által vitt karakter, a roncstársadalom pöcegödrének legaljáról felszippantott, száraztésztát lóbáló dühös kisember, amelynek azon kívül, hogy állandóan ordibál, egy értelmes és releváns produktuma nincs.

A Jobbik életútja egészen hasonlóan alakul, mint a Szabad Demokraták Szövetségének dicstelen története. Egy szűk, jórészt azonos, a társadalom többségétől idegen szubkultúrához tartozó, leginkább rokonokból, barátokból, üzletfelekből álló társaság a fennálló hatalom (verbálisan) legradikálisabb ellenzékeként néppárti méretűvé növekszik, hogy utána az egykori ellenfélhez csapódva előbb réteg-, később már csak az alapító szubkultúra tagjainak egzisztenciáját biztosító klubpárttá töpörödjenek. Olvass tovább »

GYURCSÁNY, A KERESZTÉNY

Sok minden megéltem már újságíróként a magam lassan harminc esztendejében, végtelen számú hazugságra, torzításra emlékszem, még több könnyesre kacagtató kijelentésre, de amiről most írok, arra nemigen találok példát.

gyurcsany_szerk_0.jpg
Fotó: MTI, archív, szerk.
FOTÓ: MTI, ARCHÍV, SZERK.

Történt ugyanis, hogy Gyurcsány Ferenc hozzászólt a Niedermüller-vitához. És ha már hozzászólt, valahogy kiserkent klaviatúrája alól, hogy ő maga is fehér, heteroszexuális, keresztény ember.

Mármost, aki színes bőrű embertársait alaposan szemrevételezi, szenzoraival is könnyen rögzítheti, hogy hősünk tényleg fehér ember. Ez van, lapozzunk. Második állítására már nem mernénk mérget venni, ez csak afféle bemondás, vagy úgy van, vagy nincs. Mindenesetre megnyugtató, hogy Gy. Ferenc a nőket szereti, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy őket biztosan.

Hanem ez a keresztény.

Sírjunk vagy nevessünk?

Nevessünk!

1.

Az ifjú Gy. Ferenc kezében tartja a Szentírást. Előtte a gázrezsón anyja, Katus üldögél. „A k…a életbe mán’, lóf…t mama” – réved fel olvasmányából a kis Ferenc. „Nem egészen értem én ezt a történetet az emmausi tanítványokkal.”

„Menj a p…a, édes fiam” – feleli az egyszerű pápai munkásasszony. „Apád bent lendítget a náciknak a kisszobában, te meg jössz a klerikális reakcióval. Inkább add ide a szofit meg a gyufát.”

2.

A hetvenes években járunk. Pápán sötétedik.

A kis Ferenc félve halad a kapualjak oltalmában. A cél a plébánia épülete, oda kéne eljutnia, csakhogy útközben kommunista spionok egész hada mozgolódik. Ferenc azonban ügyesen kijátssza az állampárti csürhét, és pár perc múlva már P. atya előtt ül, a barátságosan duruzsoló kályha oltalmában, és csillogó szemmel várja a szentleckét.

Aztán másnap visszamegy.

Harmadnap is.

Ahogyan a negyediken is.

Rendszeresen bérmálkozik.

3.

Gyurcsány Ferenc, a pécsi egyetem KISZ-titkára, aki úgy szokta feljelentgetni társait, ahogyan más levegőt vesz, nem kegyetlen ember. Miután eltávolíttatta azokat, akik bármiféle kritikus megjegyzéssel illették a rendszert, ajándékot küld nekik. Katolikusoknak rózsafüzért, reformátusoknak énekeskönyvet, zsidóknak bocsánatkérő levelet.

Ferencnek van stílusa.

 

 

 

gyurcsanykocsinmti.jpg

FOTÓ: MTI/BRUZÁK NOÉMI, ARCHÍV

4.

Ez már 1989.

És akkor Ferenc felhajította a pénzdarabot. Ha fej, akkor Ferenc a KDNP-be lép be, ha írás, akkor az MSZP-be.

Hallj csodát: a pénzdarab megállt az élén, és nem dőlt el egyik irányba se!

„Hát, így” – morfondírozott Ferenc, és legott keresztet vetett. „E csodás esemény kifejezi benső háborgásomat. Látszólag belépek az MSZP-be, de fehér, heteroszexuális, keresztény magyarként mindig egyházamat, népemet, nemzeti közösségemet szolgálom majd.”

5.

– Gyurcsányi úr! Gyurcsányi úr!

Gyuszi taxis ott áll kezében a vastag borítékkal, és nem érti, miért nem jön már Gyurcsányi úr. A borítékot Kulcsár Attila küldte, és Gyuszi taxis lelkére kötötte, hogy csakis Gyurcsányi úrnak adhatja át.

Magas, ideges, szemüveges úr lép ki a liftből. Átveszi a borítékot, és már menne is, de a kíváncsi Gyuszi taxis kérdésére megtorpan.

– Aztán sok pénz van-e a borítékban, Gyurcsányi úr?

– Dehogy, barátom – felelte nyájas mosollyal a címzett. – A napi igeszakaszokat küldte át fél évre előre Attila barátom. Együtt bérmálkoztunk. Sokszor.

6.

És akkor Niedermüller Péter felpattant az elnökségi ülésen.

– Mégsem járja, hogy engem itt keresztre feszítenek, mások pedig ezerszer nagyobb elcseszések után is sértetlenek!

De a bölcs és szelíd pártelnök, Gy. Ferenc már készen állott a válasszal.

– Kedves Péter! Egész életemet fehér, heteroszexuális, keresztény emberként éltem le. Talán éppen ezért az javaslom, emeld tekinteted mások keresztjére, elsősorban a mi Megváltónkéra, hogy aztán szeretettel, zúgolódás nélkül hordozhasd a sajátodat. Bizony mondom néktek, megérkeztek az utalások, feltölthetjük a titkos pártkasszát, ahogy Klárika is megmondta, a felebaráti törődés és a mások iránti figyelmesség szent kötelékében. Ámen.

– Velem mi lesz? – kérdezte Nidermüller.

– Te elmehetsz a búsba – válaszolta szelíden Ferenc.

BLOG+ 

GYŰLÖLETIMPORT

„Hogyha megnézzük azt, hogy mi marad, ha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket, ugye fölsoroltuk: a nem magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én, mik… akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen: ezek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak – meg azért nők is vannak közöttük.

Ez a családelképzelés. Ez azért borzalmas, mert ha megnézzük, hogy a világon mindenütt az úgynevezett fehér nacionalisták miből állnak össze: ebből – mondom csöndesen nektek.”

Az idézet Niedermüller Pétertől, a Demokratikus Koalíció korábbi EP-képviselőjétől, Erzsébetváros jelenlegi polgármesterétől származik. De miért? Honnan jön ez az egészen elképesztő gyűlölet?

Minden bizonnyal a Niedermüller szívéből, hiszen mindig is a szélsőséges és agresszív politikusok közé tartozott. Erről a napokban sokan írtak is. Niedermüller nem is annyira fontos szereplő ebben a történetben. Várható volt, hogy valaki itthon is kimondja majd ezeket a mondatokat. A kérdés csak az volt, hogy mikor és ki. Gyurcsány párttársa – láthatóan örömmel – vállalta magára ezt a szerepet. Tehette ezt minden különösebb kockázat nélkül. Pártja szavazóit ugyanis egész biztosan nem rettentik el a hallottak, sőt, igazából csak kimondta, amit legtöbb támogatójuk valószínűleg amúgy is gondol. A mondatok célja azonban bőven túlmutat egy gyűlölködő politikuson. S ezzel már sokkal inkább érdemes foglalkozni, mint a DK-s politikus személyével.

FOTÓ: MTI (ARCHÍV, ILLUSZTRÁCIÓ)

Van ugyanis ennek a gyűlöletnek egy külső forrása is. Amely lényegét tekintve ugyanúgy gyűlölet, mégis egyfajta politikai stratégia köntösében jelenik meg. Tehát túl azon, hogy a DK politikusa valószínűleg magában mindig is ezt gondolta, valami most mégis dinamizálta, hogy a nagy nyilvánosság előtt kimondja gondolatait. S ezek így, ebben a formában, ebben a sorrendben nem újak. Mindössze itthon számítanak annak. Tehát nem új termékről beszélünk, hanem egy meglévő termék importjáról.

Tengerentúlról érkező importcikk ez, egészen pontosan az Egyesült Államokból származik. Számos márkanév alatt megjelent már, és egyre többen akarják forgalmazni, egyre több a fogyasztója. Megérkezett tehát a hazai piacra is. Ha a termék kategóriáját pontosan meg akarjuk határozni, akkor azt mondhatjuk, hogy nem más, mint egy színtiszta szélsőbalos stratégia. Olyan program ez, amely megpróbálja bekebelezni a komoly támogatottsági problémákkal, sokszor az életben maradásért küzdő baloldali pártokat.

Ez a szélsőbalos stratégia éppen a demokráciával ellentétes logika alapján működik. Mondhatnánk azt is, hogy antidemokratikus, a demokrácia ellen megy. Hogy miért? Azért, mert azzal igyekeznek „többséget” szerezni a választók körében, hogy előbb megosztják a társadalmat. Egyrészt úgy, hogy alkalmazói kisebbségeket kreálnak sokszor mesterséges módon (itt gondolhatunk az egyre növekvő számú genderkategóriák megjelenésére), másrészt igyekeznek felerősíteni és egymás ellen hergelni egyébként sok esetben normálisan együttműködő csoportokat, harmadrészt a valós többséget próbálják megfélemlíteni – nehogy fel merjenek szólalni.

Ha a kezdeti – teljesen jogos – felháborodás után némileg lehiggadva jobban megnézzük Niedermüller mondatait, azok mögött mindhárom megfontolást felfedezhetjük. Megtalálhatjuk benne a társadalom megosztását és kisebbségek kreálását, hiszen hazai politikai realitásban nem létező törésvonalat vázol fel a részletesebben ki nem fejtett „mások” és a többségi társadalom között. A második elemet is megtaláljuk, hiszen létező kisebbségi társadalmi csoportokat próbál szembeállítani a többséggel – felvázolva egy olyan romák kontra magyarok ellentétet, amely eddig igazából az új koalíciós partnerük, a Jobbik retorikájában élt. S bizony itt van a harmadik elem is: a valós többség megfélemlítése, hiszen a magyarok többsége beletartozik a fehér, keresztény, heteroszexuális férfi vagy nő halmazok valamelyikébe.

A stratégia elemeit tehát azonosítottuk. De mi lehet a célja? Mi ennek a lényege? Röviden annyi, hogy a szélsőbalosok nem a valós társadalmi többséget megnyerve igyekeznek választást nyerni. Mert az nem menne nekik. Inkább a demokrácia eredeti logikájával mennek szembe. Tehát nem közös ügyek mentén akarják egyesíteni a társadalmat, hanem éppen fordítva: tudatosan kisebb csoportokra kívánják bontani, hogy majd – a jól bevált kommunista taktikát alkalmazva – leszalámizzák a társadalmi többséget, és egyesével szerezzék meg az immár kisebbségivé vált, atomizálódott társadalmi csoportok támogatását – hiszen kizárólag ők lehetnek az oltalom „a többség zsarnokságával” szemben.

Mindebből az is következik, hogy valójában nem eszmerendszerről, ideológiáról beszélünk, sokkal inkább egy stratégiai keretrendszerről, cselekvési módról, amelyet aztán minden párt és politikus a maga elképzeléseivel tölthet meg. Egyetlen fontos szabály van csupán: a tartalomnak szélsőségesnek kell lennie, amely a társadalom megosztására alkalmas. Az egész tehát egy nyitott eszmerendszer, amely mindent képes magába olvasztani, ami a hagyományos értékekkel és a normalitással szemben áll.

Mit tehetünk a szélsőbalos stratégia ellen? Bár nehéz, de őrizzük meg a nyugalmunkat, a széles társadalmi békét és egységet. Ne engedjük, hogy megtörjön a többség egysége! Ezzel együtt pedig minden módon kérjük ki, ítéljük el, sőt bélyegezzük meg ezt a botrányos, uszító és gyűlölködő viselkedést. Fogjuk fel ezt az egészet úgy, mint egy össztársadalmi védőoltást: a mérgező gondolatok csak kis mennyiségben jelentek meg, ami lehetőséget ad arra, hogy a társadalom immunrendszere cselekedjen és védettséget építsen ki. Ez nyilvánvalóan meg is történik, hiszen egyre többen és többen ítélik el az uszító gondolatokat. Az egészséges reakciót látva pedig a társadalom már megmérgezett rétegei is kigyógyulhatnak a gyűlöletkórból. S végül is ez a legfontosabb cél: egy békés, egészséges és egységes társadalom, amely kiveti magából a szélsőséget és a gyűlöletet. ν

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

VÉLEMÉNY 

Fegyőrünk programot hirdetett – Klímakörökkel támad a Momentum

 

A fiatal jogász, aki kezdetben maroknyi csapatával a zsarnoki rendszer megdöntésére készül egy szabad Magyarországért és a szebb jövőért – akár így is fogalmazhatnánk, de tény, hogy most nem Orbán Viktor és a Fidesz genezisét szeretnénk leírni. Bár a Momentum láthatóan komoly erőfeszítéseket tesz, hogy ellopja a nagyobbik kormánypárt eredettörténetét, ne felejtsük el, hogy míg Orbán Viktor egy a nemzetközi kommunizmus megdöntőinek legnagyobbjai között, addig Fekete-Győr András legfeljebb egy, a delirált vadkeleti összeszerelő diktatúra ellen küzdő Don Quijote. Minden esetre az ábrándozó lovag éppen évet értékelt és programot adott a hűséges vagy éppen kissé csapongó Sancho Panzáknak.

Négyigenes népszavazás helyett NOlimpia, polgári körök helyett klímakörök, és persze szuverenisták helyett a globalista neokommunisták. A recept egyszerre könnyed és iszonytatóan félelmetes. Aki követi a magyar belpolitikát akár csak nagy vonalakban is, annak könnyen feltűnhetett: mintha valami képzavar lenne ideológiák, programok, karakterek és úgy leginkább minden tekintetében a Fidesz–Momentum relációban. Olyan ez, mint a kisgyermekkel játszatott játék, ahol két kép között kell a különbségeket megtalálni. De mégis milyen beteg elme talál ki egy ilyen nagy tétre menő játékot? Olvass tovább »

%d blogger ezt szereti: