Az ellenzéki pártok nem tudták elviselni az utóbbi évtizedben a vereségeiket. Az első időkben bénultan vették tudomásul kudarcaikat, és osztódásnak indultak. Az SZDSZ teljesen fölbomlott, az MSZP a legnagyobb ellenzéki erőből két kicsivé degradálódott, és az ideológiailag megszűnt Orbán-fóbiás pártok figurái voltaképpen mással nem is foglalkoztak, csak a miniszterelnök szidalmazásával.

A politikai tevékenységnek nehezen mondható cselekménysor az utóbbi időkben tébollyá fajult, utalok csak a Kunigunda úti őrült viselkedésükre és a parlamenti és parlamenten kívüli őrjöngésükre is. Ami lélektanilag legalább érthető számomra, hiszen olyan kutyaszorítóban leledzettek immáron majd egy évtizede, ami elviselhetetlen méreteket öltött. Minden kísérletük a kitörésre sikertelen volt.

És most, a főpolgármesteri és polgármesteri választások előtt semmi reménnyel nem biztatott viselkedésük. Egyvalami azonban összejött. Az egymással szemben más és más nézetet valló pártok összefogása úgy, hogy föladták elveiket. Ez nem várt méretű sikerhez vezetett. És ezt az ajándékba kapott sikert az ellenzék még mindig nem fogta föl, és úgy viselkedik mechanisztikusan, mintha reménytelen, kudarcos gödörben kínlódna.

Miben látom én a „győztes” ellenzék bénán ostoba viselkedését? Hozzáfűzöm, nemcsak a politikusokét, hanem híveikét is. Képtelen, abszurd magatartásukban, gépies gondolkodásukban, amelyek ugyanazokon a kényszerpályákon nyűglődnek, mint örök vesztes korukban.

Olyannyira szembeszökő ez a kényszerzubbonyos magatehetetlenkedés, hogy még Kéri László is nehezményezte az ellenzék első napi reakcióit a választás után. Azt mondta, „tessék elegánsabbnak lenni” egy mégoly váratlan siker után is. A parlamentben a független képviselő, akinek a nevét képtelen vagyok megjegyezni, nyilván azért, mert tudat alatt mérhetetlenül hitványnak tartom (Hadházy – a szerk.), a győzelem utáni első ülésnapon elképesztő föliratokkal teletűzdelt táblákat mutogatott föl, az állatorvosi ló nemi szervét is emlegetve. Nos, ez a szöröncsétlen pártonkívüli maga volt az ellenzéki pártokat megtestesítő állatorvosi ló. Mégpedig azért, mert az ellenzéki képviselők védelmükbe vették, azonosultak vele. És ez az őrület! Kiváltképpen a ragadozómadár-fejű Gyurcsány. Nem vették észre, hogy 2006 óta miként torzult el a feje? Donáth Anna azt mondta: „Nem dolgunk a fideszes politikusokat rugdosni.” De azért ő is rugdosott, sőt ostobaságokat mondott. Gyurcsánnyal összhangban Orbánról beszélt szamárságokat, amely nézetek bizony Fidesz-politikusok rugdosásának nevezhetők. Orbán szét akarja verni Európát. Vagy. Gyurcsány: Orbán helyesli a népirtást Szíriában? Netán attól hibbant meg, hogy nemrég még alkalmatlannak tartotta Karácsonyt a főpolgármesterségre, és most mögéje kényszerült okospofáskodni? De mit ért a népirtás helyeslésén? Azt, hogy a miniszterelnök szerint a szíreket, az üldözött menekülteket vissza kell telepíteni saját hazájukba, biztonságos környezetbe, és ott fölépíteni számukra az életlehetőségeket? Ez tényleg a népirtás helyeslése? Gyurcsány fifikája abban rejlik, hogy az átlag agyú olvasó a könnyen fölfogható népirtás szót jegyzi meg. Amivel lejáratja Orbán jó szándékát. A miniszterelnök véget akar vetni egy nép hontalanná üldözésének, de Gyurcsány és köre a tömeges világnyomorra kalkulál. A migráció rémuralmára. Látni kell. A balliberálisok (jobb szó nincs rá) már nemcsak Magyarországot, hanem Európát is odadobnák áldozatul a hatalom megszerzéséhez.

 

VÉLEMÉNY