A balliberális kulturális világ függetlenségének hazug meséje és a valóság

2019.11.03. 17:30

 

Csütörtökön hosszabb cikket jelentettünk meg az Origón arról, hogy a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány 329 millió forintot osztott ki különböző, úgymond független színházak, társulatok és a kultúrához valamilyen módon kapcsolódó, döntő többségében ellenzéki jellegű szervezetek között. Így építi hálózatát Soros György a magyar kulturális életben, ezt a címet adtuk írásunknak. A Magyar Nemzetben most Apáti Bencétől, a világszerte sikeres balettművésztől, az új Budapesti Operettszínház balettigazgatójától, a Magyar Nemzet főmunkatársától jelent meg publicisztika Soros György kulturális térfoglalásáról. 

 

A valóságban ugyanis a főváros ötven színházának 90 százalékát balliberális igazgatók vezetik, a repertoáron lévő darabok is igen gyakran politizáló művek, amelyeket az ellenzéki tüntetéseken megjelenő vagy éppen szónokló rendezők mutatnak be. Alföldi Róbertnek például most volt bemutatója a Szegedi Nemzeti Színházban, és már gőzerővel készül a Radnótiban a következő premierjére.” – vázolta Apáti Bence, mik az erőviszonyok a színházi életben. A publicista kiemeli, hogy miközben a kulturális baloldal folyamatosan arról beszél (mondhatjuk nyugodtan: arról hazudik), hogy a kormányzat ellehetetleníti őket,

a valóság teljesen mást mutat, amiről viszont (a balliberálisok szerint) nem szabad beszélni.

“Aki pedig nem hajlandó tartani a helyes útvonalat, az hatalomhoz dörgölőző elvtelen talpnyaló, gyűlölködő, fasiszta. De elsősorban tehetségtelen.Ezért vált a haladás legfőbb ellenségévé a valóság.– írja a nagyszerű balettművész, aki saját bőrén tapasztalhatta a balliberális kulturális világ gyűlöletét.

Apáti Bence FOTÓ: CSUDAI SÁNDOR – ORIGO


Úgy látja, érdekes lesz a helyzet a fővárosban, hiszen idáig azt kellett hallgatni, hogy a művészet, ahogyan az újságírás is, ellenzéki műfaj, a hatalmat ellenőrzi, satöbbi, satöbbi. Kérdés, ez mennyiben fog változni azzal, hogy az ellenzék az öt évvel ezelőttinél jobb pozíciókat szerzett Budapesten. Jelezte, sok jóra nem kell számítani, hiszen a 2010 előtti kormányok alatt tökéletesen megmutatkozott, mire képesek a balliberálisok.

És a színházi élet sem volt más. Senki se gondolja, hogy például 2006-ban nem a kormányt támogató, az ellenzéket pedig szélsőséges és felelőtlen csőcselékként bemutató előadások születtek! Dehogy kritizálták ők a kormányt vagy a korrupt és a ciklusa második felében szinte teljesen megbolondult főpolgármestert, Demszky Gábort! És nem Gyurcsány, a szemkilövető, rendőrterrort vezénylő, betegesen hazudozó, hibbant Néró került bele a művekbe, hanem már akkor is Orbán volt a főellenség. A patás ördög – írja Apáti.

Apáti Bence szerint nyilvánvaló:

azzal, hogy Karácsony Gergely lett a főpolgármester, semmi nem fog változni. Azaz, a balliberális színházak továbbra is a balliberális oldalnak fognak hízelegni. 

Azok az ellenzéki színházigazgatók és rendezők, akik eddig Karácsonynak kampányoltak, és akiknek most Karácsony fogja osztani a pénzt, nem lesznek egyszeriben kritikusak a hatalommal, azaz az új főpolgármesterrel. Ahogyan az ellenzéki sajtó sem lesz kritikus az ellenzéki többségű fővárosi vezetéssel.” –  foglalta össze, mi várható. Apáti Bence úgy látja, hogy ráadásul ennyivel nem fog megelégedni a kulturális baloldal, teljesen uralni akarja majd a kultúrát. “Ez Soros György célja pedig, a kultúrán keresztül támadja a nemzetben gondolkodó, a hagyományos családot támogató, a határait megvédeni szándékozó magyar kormányt.” – vázolta Soros szerepét a kulturális térfoglalásban az Operettszínház balettigazgatója, aki szerint “a jóemberkedő liberális művészvilág”  ingyen is megtenné, de százmilliókért cserébe még lelkesebben fog diktatúrázni, a fékek és ellensúlyok hiányáról ordibálni vagy aktuálpolitizálni.

Soros és a hálózatépítés

Idézzük fel ismét – egészen röviden – csütörtöki írásunkat. Milliókat osztogatott Soros alapítványa ellenzéki társulatoknak, írtuk, sőt, konkrét ellenzéki aktivisták is pénzhez jutottak, mint Gulyás Márton és Molnár Áron. De kormánybíráló kritikusok lapjai is sokmillióhoz jutottak. Kapott a revizoronline nevű alig olvasott blog, ennek (a még a Magyar Narancstól is elzavart) főszerkesztőnője nevezte csicskának és vérhülyének éppen Apáti Bencét – és ez az a kritikusnő, aki rajongó propagandakönyvet írt Alföldi Róbertről. És kapott pénzt a Színház nevű havilap is. Ennek a főszerkesztőnője (ő egyébként az utóbbi időben már egyenesen írónak nevezi magát) a 2018-as országgyűlési választások, azaz a Fidesz harmadik kétharmados győzelme után gyomorforgató stílusban becsmérelte a Fidesz szavazóit, amiről az ellenzéki propagandaoldal, a hvg.hu is beszámolt. Soros alapítványa bejelentésük szerint rendszeresen fog többszáz milliót kiosztani a nekik kedves kulturális világ részvevői között. Nem nehéz kitalálni, hogy – miként fogalmaztunk csütörtökön – egy bármikor bevethető, kulturális hadsereget próbál építeni Soros György Magyarországon.

Megpróbálják elhallgattatni

Visszatérve Apáti Bencéhez: ő jól ismert és széles körben kedvelt jobboldali véleményformáló, ennek megfelelően a Facebook rendszeresen cenzúrázza. Tavaly augusztusban a – közreműködésével látható – Keménymag című műsornak az egyik adását szerette volna posztolni, azonban a közösségi oldal cenzúrája közbelépett, és teljesen érthetetlen módon 30 napos eltiltással büntette meg.

Az is előfordult, hogy a közösségi oldal cenzúrabrigádja azért csapott le rá, mert egyik bejegyzésében a már meghalt édesapjára emlékezett.

De előfordult, hogy a G. Fodor Gáborról, a 888.hu főszerkesztőjéről, a Századvég elnökéről és az ELTE ÁJK egykori oktatójáról szóló, mocskolódó stílusú hozzászólást bírált természetesen teljesen normális hangnemben, azonban ebben az esetben is tiltás lett a vége.

Cenzúrázta és sokszor még hirdetni sem engedte a Facebook a nem ellenzéki médiumokat az önkormányzati választás idején

Apáti Bence ír mostani cikkében arról is, hogy a Facebook hogyan avatkozott be az ellenzék oldalán az önkormányzati választásba. Ugyanis kétségtelen: a Facebook nyíltan beavatkozott a választásba. Az ellenzék (a propagandamédiáján keresztül) korlátlanul hirdethetett sokszázmillió forintért, mind tartalmi, mind mennyiségi értelemben. Ugyanakkor az Origo – és más, nem ellenzéki médiumok – írásait gátlástalanul és minden jogalap nélkül cenzúrázta. Gyakran három teljes napot várt a Facebook, míg engedte megjelenni egy-egy írásunkat (egy cikk lényege sok esetben éppen a gyorsaság – három nappal később már kevésbé érdekes, ez volt a Facebook célja a késleltetéssel). Ráadásul többször előfordult, hogy egyáltalán nem engedte meg, hogy fizetett hirdetésként egy teljesen törvényes cikket megjelentessünk a Facebookon. Nem meglepő módon Tarlós István eredményeit nem engedték hirdetni, illetve Karácsony Gergelyt bírálni.

Ahogy beszámoltunk róla tehát, a Facebook mindent elkövetett, hogy náluk az Origo – és több más, természetesen nem ellenzéki jellegű – médium írásai megjelenhessenek.

KAPCSOLÓDÓ CIKK

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: