Ellenzék vagy ellenség?

Éles vita bontakozott ki a momentumos Kerpel-Fronius Gábor és a pesti srácos Pilhál Tamás között. Ez utóbbi megírta, hogy előbbi úgy viselkedik, mintha az ország ellensége lenne, mire előbbi megírta, hogy a Fidesz ellenségnek nevezi az ellenzéket, mire Pilhál megírta, hogy barátom, te nemcsak aljas, de hülye is vagy. (Na, nem pont ezekkel a szavakkal.) 

A dologban nekem az az érdekes, hogy valójában minek is kell nevezni azt az ellenzéket, amelynek tagjai – Pilhál Tamás kiváló összefoglalója szerint – az EP-ben „Fölrúgták a frakciók közötti megállapodást, a fideszes alelnök-jelöltek ellen uszították libsi frakciójukat.” Amelynek tagjai „nem arra használják majd az ötévnyi brüsszeli wellnessezést, hogy több támogatásért lobbizzanak a hazájuknak, hanem hogy revánsot vegyenek a kormányon. Hogy külföldi segítséget toborozzanak, amellyel megpuccsolhatják a kormányt”. Amelynek tagjai „bármilyen törvénytelen eszközzel készek megbuktatni a kormányt”. Amelynek tagjai „tesznek rá, hogy legutóbb a magyar emberek 53 százaléka szavazott a kormánypártokra”.

Mindezekhez Tamás hozzá teszi: „Aki elpusztítandó ellenségként kezeli a törvényes magyar kormányt, aki szembemegy a kormányra szavazó többség akaratával és aki bebörtönözné a kormánypárti újságírókat, az ne csodálkozzon, ha őt is – a kölcsönösség jegyében – ellenségnek tekintik.”

Bocsánat a hosszas idézésért, de ennek alapján lehet most tovább vinni a gondolatot. Illetve mielőtt tovább visszük, emeljünk ide egy közkedvelt közéleti toposzt, amely szerint Magyarországon évek, sőt talán évtizedek óta „hideg polgárháború” zajlik.

Lehet. De pillanatnyilag úgy áll a helyzet, hogy a nemzeti-konzervatív kormánypártokat a túlnyomó többség támogatja, az ellenzéki pártokat meg elenyésző kisebbség. Azaz a „hideg polgárháború” egyik oldalán állnak a magyar polgárok tömegei, a másikon meg külföldről támogatott, szűk szektás csoportok.

Egy ilyen típusú konfliktust nem polgárháborúnak szoktak nevezni, hanem gerillaháborúnak.

És lám: az ellenzék éppen úgy vívja politikai küzdelmét, mintha gerillaháborút folytatna: fölrúgják a megállapodásokat, törvénytelen eszközökhöz nyúlnak, külföldi segítséget keresnek kormányellenes harcukhoz.

A gerilla azonban csak a gerillatáborból nézve tűnik szabadságharcosnak.

Azok, akik elszenvedik a partizánháború pusztításait, inkább martalócoknak látják a harcosokat. Azok pedig, akik emezeket védeni próbálják a portyázóktól, csak terroristának látják a gerillákat.

És valóban, azokat a csoportokat, amelyek úgy küzdenek egy kormány ellen, hogy közben a kormányzat igazgatása alá eső népesség ellen is küzdenek, nos, azokat nehéz másnak látni, mint terroristának. Amikor az ellenzék olyan tevékenységet folytat, amelyek az egész országnak hátrányos, amikor az ellenzék úgy harcol a kormány ellen, hogy közben a népesség széles csoportjainak kárt okoz, amikor fontos döntéshozói pozíciókból fúr ki magyar képviselőket, amikor uniós támogatásoktól üti el az országot, amikor a maga (szektás) értékvilágát kényszeríti rá a közösség egy részére, akkor nehéz másnak látni az ellenzéket, mint minden aljasságra kész puccsista összeesküvőnek.

A gerillaháborút aszimmetrikus háborúnak szokták nevezni.

És ez a kifejezés elég pontosan tükrözi a hazai viszonyokat is. A mai magyar kormányzat, illetve a kormányzatot támogató túlnyomó többség és a vele szemben álló elenyésző kisebbség között olyan erős az aszimmetria, hogy „hideg polgárháborúról” már régen nem beszélhetünk. Jobban leírja a valóságot, ha hideg gerillaháborúnak, vagy hideg terrorhadjáratnak nevezzük a mai magyar ellenzék tevékenységét.

Mindez persze rájuk nézve semmit nem jelent.

Bármennyire is kedves lenne a szívünknek, hogy saját (törvényt és szabályt tagadó) eszközeikkel küzdjünk ellenük, jogállamban a terroristáknak is vannak jogaik. Adott esetben a többségi magyar társadalom ellen küzdő politikai csoportocskákkal szemben, nekünk is csak politikai eszközeink vannak. De azok azért vannak.

Ursula von der Leyen az Európai Bizottság új elnöke

Angela Merkel korábbi kormányainak családügyi, szociális és munkaügyi, illetve védelmi miniszterét választották meg ma az Európai Bizottság elnökévé. Az eredeti jelöltek, mint Manfred Weber, majd Frans Timmermans kiesése után merült fel Ursula von der Leyen neve, és mindenki csak találgatja, hogy milyen vezetője lesz az Unió legfőbb szakmai testületének. Nem frontvonalbeli politikusként éppen az lehetne az előnye, ha a folyton politikacsinálásra törekvő junckeri gyakorlattal ellentétben, ő tényleg az Európai Bizottság szakmai vezetőjeként és a szerződések őreként viselkedne.

A képviselők 383 szavazattal, 327 ellenében, és 22 tartózkodás mellett támogatták a jelölt bizottsági elnöki kinevezését. Egy szavazat érvénytelen volt. Az Európai Bizottság elnökségére jelölt Ursula von der Leyennek a szavazáskor hivatalban lévő képviselők többségének – 50 százalék plusz egy fő – szavazatára volt szüksége a megválasztáshoz. Az uniós tagállamok állam- és kormányfői július elején tartott, háromnapos csúcsértekezletükön döntöttek arról, hogy Ursula von der Leyent javasolják az Európai Bizottság elnöki posztjára. Az alsószász születésű, 60 éves von der Leyen 2003-ban kapott először komoly politikai tisztséget, amikor Alsó-Szászország tartományi kormányának szociális minisztere lett. Innen aztán meredeken ívelt fel a pályája, 2004-ben beválasztották a CDU elnökségébe, 2005-ben pedig már a Merkel-kormány családügyi minisztere lett. Ezután folyamatosan különböző tárcákat irányított a megszakítás nélkül kormányzó Angela Merkel alatt, a családügyi után, 2009-től szociális és munkaügyi miniszter volt, majd 2013-tól egészen mai lemondásáig ő volt a német védelmi miniszter. Rossz nyelvek szerint nem volt egy fényes diadalmenet ez a hatéves időszak, a Wehrmacht, azaz a német hadsereg nem a legjobb arcát mutatja mostanság, és emiatt katonai körökben von der Leyen is meglehetősen népszerűtlen.

Az Európai Bizottság elnökjelöltjeként azután merült fel a neve, hogy Orbán Viktor a francia elnökkel közösen megakadályozta Manfred Weber jelölését a tisztségre. Erre mindkettőjüknek más-más oka volt: a magyarokat megsértő Webert érthető módon nem támogathatta a magyar miniszterelnök, Macron pedig a túlzott német dominanciának akarta elejét venni azzal, hogy megfúrta a franciául nem is beszélő Weber pályafutásának beteljesedését.

A NÉPPÁRT LIBERÁLISA, AKI A V4-NEK KÖSZÖNHETI A JELÖLÉSÉT

Von der Leyen még német védelmi miniszterként nyilvánosan bírálta Orbán Viktort, amiért a magyar rendőrök könnygázt vetettek be 2015 szeptemberében a röszkei határt ostromló, erőszakos migránsok elleni védekezés közben. Feltehetően bizottsági elnökként sem fog felhőtlen viszonyt kialakítani a következetesen konzervatív magyar kormánnyal, azonban érdekes körülmény, hogy most éppen Orbán Viktor, valamint a többi V4-es ország kiállásának köszönheti a jelölését, nélkülük nem ért volna fel ide. Ezzel nyilván ő is tisztában van, így minden liberális meggyőződése– például az azonos neműek házasságának és örökbefogadási jogának pártolása – ellenére lehet ebből egy higgadt viszony is. Higgadtabb, mint amilyet Jean-Claude Juncker alakított ki a magyar kormánnyal, miközben folyamatosan az Európai Unió politikai vezetőjeként próbált viselkedni. Csakhogy az Európai Bizottság elnöke az uniós szerződések szerint egy kimondottan szakmai megbízatás, akinek a fő feladata őrködni a szerződések betartása fölött. Márpedig a szerződések betartatása nem mindig sikerült, sőt nem is tűnt úgy, hogy fontos lenne az eddigi Európai Bizottságnak.

LESZNEK HÚZÓS ÜGYEK

Ursula von der Leyen kiállt az Unió külső határainak védelme és az illegális bevándorlás csökkentése mellett, ugyanakkor beszédéből nem felejtette ki az „európai szolidaritás” varázsigét sem. programja fontos elemét jelenti a széndioxid-kibocsátás csökkentésének előmozdítása, sőt, európai zöld programot is ígért. A közös teherviselés jelszava alatt kijelentette, hogy abban az európai humán- és társadalmi tőkéhez való hozzáférésükért Európát mindeddig nem kompenzáló technológiai óriásvállalatoknak (leginkább a Facebook és a Google – a szerk.) is részt kell venniük. Von der Leyen véglegesítené az Európai Unió csatlakozását az Isztambuli Egyezményhez – ez az egyezmény körüli problémák miatt, valószínűleg nem lesz akadálymentes, ahogy a migráció kezelésével kapcsolatos elképzelései – tengeri életmentés kötelesség, „emberséges” határvédelem – sem ígérkeznek annak. Beszélt a csúcsjelölti rendszer megerősítéséről, ami az ő esetében külön pikáns, továbbá a nemzeteken átívelő európai választási listák megfontolásáról.

Azt persze nem tudni, mindezekből mit fog tudni megvalósítani, egyáltalán mit fog megpróbálni, és mire lesz mozgástere bizottsági elnökként. Az viszont biztosnak látszik, hogy az ő személye sem fogja egyszerűsíteni az EP-választások után is nagyon képlékeny helyzetet és a sok irányú érdekek közt kiismerhetetlen erőviszonyokat.

-pestisracok.hu

Megválasztották a német Ursula von der Leyent az Európai Bizottság új elnökének

Megválasztották Ursula von der Leyen német kereszténydemokrata politikust az Európai Bizottság következő elnökének az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén kedden.

 

Megválasztották a német Ursula von der Leyent az Európai Bizottság új elnökének

Megválasztották a német Ursula von der Leyent az Európai Bizottság új elnökének
Fotó: AFP/Tobias Schwarz

A képviselők 383 szavazattal, 327 ellenében, és 22 tartózkodás mellett támogatták a jelölt bizottsági elnöki kinevezését. Egy szavazat érvénytelen volt. Az Európai Bizottság elnökségére jelölt Ursula von der Leyennek a szavazáskor hivatalban lévő képviselők többségének – 50 százalék plusz egy fő – szavazatára volt szüksége a megválasztáshoz.

Az EP eljárási szabályai szerint a képviselők titkosan, urnás szavazással döntöttek a jelölt személyéről.

Az EU-tagországok vezetőiből álló Európai Tanács július elején tartott, háromnapos csúcsértekezletén döntött arról, hogy Ursula von der Leyent javasolja az Európai Bizottság elnöki posztjára. A jelöltet az Európai Parlament tagjai többségének kellett megválasztania.

Képviselők sorban állnak az Európai Bizottság élére jelölt Ursula von der Leyen német kereszténydemokrata politikus megválasztásáról szóló szavazáson az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén Strasbourgban 2019. július 16-án

Képviselők sorban állnak az Európai Bizottság élére jelölt Ursula von der Leyen német kereszténydemokrata politikus megválasztásáról szóló szavazáson az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén Strasbourgban 2019. július 16-án
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Ettől okádja el magát a magyar ember: Cseh Katalin első felszólalása az EP-ben

Tisztában voltunk azzal, hogy ez a Cseh nevű förmedvény nem sok jót fog tenni a magyarok érdekében az EP-ben. El is kezdte a munkáját, megbízását Katka, amit büszkén meg is osztott Facebook-oldalán, amitől egy magyar embernek felfordul a gyomra. Nem szaporítanánk tovább a szót.

Íme:

 

“Felszólalásom Ursula von der Leyen bizottsági elnök-jelölt meghallgatásán:

Nagy megtiszteltetés és nagy felelősség számomra, hogy itt állhatok, az európai demokrácia szívében, első felszólalásom alkalmából, a pártom első parlamenti képviselőjeként szót kapva.

Magyarország egy csodálatos ország, amelyről sokan csak akkor hallanak, amikor új támadás éri a jogállamiságot, vagy épp a civil társadalmat.

Sokaknak elege van ebből. És magyarként nekem is elegem van belőle.

Az európai elit eddig vagy szemet hunyt Orbán Viktor és populista társai vétkei felett, vagy alkudozott velük. Küzdenünk kell azok ellen, akik el akarják pusztítani az Uniónkat, és biztosítanunk kell azt, hogy továbbra is egy értékalapú közösség maradunk.

Egy egységes, virágzó és biztonságos Európáért kell dolgoznunk. Ehhez viszont olyan vezetőkre van szükség, akik nem félnek megvédeni az európai demokráciát.

Mi tetteket várunk, nem szavakat! A következő Bizottságnak konkrét biztosítékokat kell kinálnia, amivel megvédi a magyar jogállamot, és olyan vezetőkre van szükségünk, akikben megvan a kellő politikai akarat és képesség, hogy érvényesítse ezeket.

Ma Európa pártján állni gyakran a status quo melletti kiállást jelenti. 
De a status quo nem elég. Valódi változásra van szükség!”

 

 

27594833_4cb59045376d256e5debb02fa9cd1c51_wm.jpg

Az In­ter­pol el­kapta Dob­rev Klára évek óta kö­rö­zött tár­sát

Az In­ter­pol rá­buk­kant Gyur­csányék bű­nöző üz­let­tár­sára, a hosszú ideje buj­káló bol­gár ban­kárra, Cve­tan Vas­si­levre. Gyur­csány és Dob­rev Klára cég­társa, az egyik leg­hír­hed­tebb eu­ró­pai bű­nöző itt a szom­széd­ban, Belg­rád­ban buj­kált. Bul­gá­ria máris kérte az évek óta kö­rö­zött ban­kár ki­ada­tá­sát.

KDNP: A Soros-hálózat Gyurcsányékkal kampányol a bevándorlásellenes magyar képviselők ellen

 

MTI
A bevándorláspárti Soros-hálózat Gyurcsányékkal együtt kampányol a bevándorlást ellenző magyar képviselők ellen – mondta Nacsa Lőrinc, a KDNP frakciószóvivője a kormánypártok véleményét ismertetve kedden Budapesten.

Nacsa Lőrinc újságíróknak kifejtette: kétszáz, a nemzetközi Soros-hálózathoz tartozó szervezet kampányol a magyar emberek által választott Fidesz-KDNP-s európai parlamenti képviselők ellen.

Például meg akarják akadályozni Hidvéghi Balázs megválasztását az EP LIBE bizottságának alelnöki posztjára, sőt, a magyar ellenzéki képviselők is hetek óta a kormánypárti képviselők tisztségei ellen áskálódnak – fogalmazott, hozzátéve: a Soros-szervezetek ezért még levelet is írtak az Európai Néppártnak.

Egészen példátlan és felháborító, amit művelnek – jelentette ki a kormánypárti politikus. Olvass tovább »

Bayer Zsolt: “…oda kell felhúzni egy csinos kis parlamentet a Hadházynak, gyalulatlan deszkából, bévül görényszőrrel borítva a szigetelés végett…”

bayer-hadházy-758x426.jpg

Bayer Zsolt Hadházyról…

HADHÁZY ÖNAZONOSSÁGA

 

Hadházy Ákost megkereste valami külföldi média, mondjon már valami rosszat Magyarországról és a kormányról, és a hatéves kora óta bekapcsolt felvevővel a zsebében élő Hadházy örömmel tett eleget a megbízatásnak, és végre mondott valami önazonosat, valami igazit.

 

Azt mondta Hadházy, hogy az Országház túl szép… eh, mit próbálom én visszaadni ennek a büdös zokninak a szavait, itt vannak a maguk valójában:

„Az az elméletem, hogy ez az épület részben felelős a magyar helyzetért. Ez túl szép, túl elegáns, a kollégák bejönnek, és azt gondolják, hogy ők fontos emberek. Ez vezet ahhoz, hogy nincs többé önkontrolljuk. Ez az épület tulajdonképpen csak egy múzeum, csak egy színház. Ezért nem túl fontos, hogy az ellenzék itt mit mond.”

 

Ez egyszerűen tökéletes. Egyszersmind felveti azt a problémát, hová is kellene elhelyezni Hadházyt, hogy rendkívül fontos mondanivalója megfelelő környezetbe kerüljön?

Megítélésem szerint ez a tökéletes megoldás:

Haladéktalanul fel kell építeni Hadházynak egy saját, egyszemélyes parlamentet. Majdnem mindegy, hogy hol, csak messze legyen. Messze, elhanyagolt kert végében, az udvari budi és a gyesznóól közötti kis csalitosban, ahol szőrös disznóparéj lengedez és nyújt enyhet a forróságban, télvíz idején pedig keményre fagyott disznószarral lehet gurigázni, ami Hadházy életének legfontosabb egyszersmind legértelmesebb elfoglaltsága leend. Oda kell felhúzni egy csinos kis parlamentet a Hadházynak, gyalulatlan deszkából, bévül görényszőrrel borítva a szigetelés végett, egy kicsike polccal a mosatlan, lyukas zokniknak, egy másikkal pedig a hangfelvételeknek.

Ezen a helyen lesz Hadházy végre önazonos, itt kerül végre abba a környezetbe, amely méltón fejezi ki Hadházy belső világát, lelkének apró kis rezdüléseit, és ide majd eljárhat hozzá egyeztetni a Szabó Tímea is.

Mert tényleg: miért is kéne ennek a kettőnek (és még hánynak!) abban a túl szép Országházban üldögélnie?

(Bayer Zsolt, badog.blogstar.hu)

%d blogger ezt kedveli: