A szoknya alá nézés evolúciós értelme

Egy éppen megőrülő, a dühöngési fázishoz éppen közelítő társadalomban élünk, ahol egy ellenzéki párt azért kezd el aláírást gyűjteni, hogy a nőknek kötelező legyen burkát (csadort) viselni. Ja nem, azért, hogy a férfiak ne fényképezhessenek be a nők szoknyája alá. Egy hülyeség miatt. Ötvenes, szeretethiányos nők, akiknek ambícióit nem teljesítette az élet, az általuk egyébként bármi másban annyira kárhoztatott elmebeteg erkölcsi szélsőségbe zuhanva akarnak olyan magatartási szabályokat megállapítani, amelyek egyébként a saria bevezetése irányába hatnak. Nekik már mindegy, de azoknak, akiknek még van esélye egy normális életre, azoknak nem.

Az ellenzéki pártoknál, különösen a DK-nál, választási kampány idején, mindenkinek a maradék esze is elmegy. Jól láthatóan és sikerrel, a DK tematizálja az ellenzéki közbeszédet, pont ezért, mert kétségtelenül ők a legzakkantabbak, és a dervistánc közben felbukkanó új tüneteik a többi ellenzéki párt láthatatlansága okán politikai innovációnak tűnnek. Az Apró-klán a nyugati szélsőliberális doktrína feltétlen kiszolgálására tette fel az életét, hirtelen megtéve azt az ugrást, amely állapotromláshoz a nyugati haladóknak 20 év kellett.

A hatvanas években, ahonnan az ideológiájuk egyébként ered, a nők elkezdtek miniszoknyát viselni és nem hordani melltartót. Én még elkaptam ennek a korszaknak a végét, a nyolcvanas-kilencvenes éveket, amikor napi százas nagyságrendben láttál áttetsző kelméből varrt női felsőkön átsejlő és átütő ringó melleket, illetve övként is besorolható hosszúságú miniszoknyában flangáló lábakat.

 

A 25 évig kitartó monokini-divatról nem is beszélve. A DK sariarendőrsége akkoriban naponta tízezer számra rendelte volna el a férfiak izzó vassal történő megvakítását, bámészkodás miatt. Mondjuk őket akkor sem bámészkodta senki, ez, a végletes gyűlölködéssé fonnyadó megfosztottság vitte őket közéleti pályára.

Amúgy megjegyzem, ezek az elmebetegek egy szót sem szólnak akkor, amikor másik betegek, olyan férfiak, akik nőnek hiszik magukat (vagy ezt állítják) törvényi erővel, állami segédlettel szabadulhatnak be női öltözőkbe.

A Teremtés, az Univerzum evolúció nevű projektje az ember szexualitását úgy alakította ki, hogy a lányok megpróbálják felkelteni a férfiak figyelmét, és hogy ezzel ne sokat kelljen a nőknek fáradni, ezt a figyelmet igen könnyű felkelteni. Az európai civilizáció történetében is mindig változott a szexualitás megítélése, még a kereszténység idején is voltak meglehetősen szabados időszakok, amelyeket például járványos nemi betegségek elterjedése után okszerűen konzervatívabb időszakok követtek. A mostani járvány a modern kép és információ rögzítés, amely a múló pillanatot az átlagember számára is örökké teheti a neten, tehát a hibák „örökké” élnek, az erények meg szokás szerint nem érdekelnek senkit.

A nők az elmúlt tíz év ellenpropagandája hatásától függetlenül még azért kísérleteznek azzal, hogy a férfiak figyelmét felkeltsék, és ha nem viselnek bugyit, csak azért teszik, hogy az illetlen férfiak nehogy kileshessék a fehérneműjüket (ahogy ezt már egy óvodás vicc a korai hetvenes években is megállapította). A dolog ott bicsaklott meg, hogy a nők egy része, habár férfiasan viselkedik, de a női figyelemfelhívó eszközöket buzgón használja, sértőnek tekinti, hogy a férfiak erre az evolúció parancsára, miszerint azért mégis meg kellene valahogy akadályozni a törzs kihalását, érdeklődéssel reagálnak. Ráadásul az elmúlt években ennek az „erős öntudatos” női viselkedésnek két teljesen különböző irányzata alakult ki, az egyik szélsőségesen kurvának maszkírozza magát, de annyira, hogy minap a konditeremben a fülem hallatára két felfelé testképzavaros, nem metafizikailag kiművelt emberfő kárhoztatta ezt a szokást (a különböző táplálékkiegészítők hatásának taglalása közben). A másik irányzat meg a feltűnő, feminista-típusú, teljesen alkalmatlan smink és a röhejes, az életkorhoz és a testalkathoz egyáltalán nem illeszkedő, de nagyon „menő” ruházatú társaság, akiket rettentően zavar, hogy nem utasíthatják vissza a férfiak közeledését. Mert mindkét verziót ez élteti, csak az elsőnek erre van is lehetősége, a másikat viszont senki sem akarja „megmeetoozni”.

A normális nők, akikből még azért van rendesen hála istennek, meg be se kerülnek a hírekbe, csak ezek az emberparódiák. A kedves nőket teljesen negligálja a korszellem. Régen a nőket egyébként idősebb nőrokonaik megtanították arra, hogy miként kell öltözködniük ahhoz, hogy az alkatuknak megfelelően jól mutassanak és például hogyan kell ülni úgy, hogy ne kerüljenek kellemetlen helyzetbe.

Ez a legújabb generációk „neveltetéséből” már kimaradt.

Azt a férfit, aki meg tényleg be mer fotózni a nők szoknyája alá, azt fel kell pofozni, mert a hülyék csak abból értenek. Amelyik nő meg úgy helyezkedik, hogy nem lehet nem belátni a szoknyája alá, azt szintén az óvodában megszokott eszközökkel kell figyelmeztetni, ha már a jó szándékú figyelmeztetéseket nem érti. Ha nem emlékezne a Kedves Olvasó, azokban a boldog időkben, amikor a lányok felmásztak a fára az óvoda udvarán, mi fiúk a fa alá mentünk, felnéztünk és azt kiabáltuk, hogy (bugyi) rózsaszín (fehér, kék, stb.) az „alapszín”. Amúgy eltelt pár év amire megértettem, hogy a lányok miért másztak fel rendszeresen arra a fára. De ma olyanok kezébe kezd csúszni a hatalom, akiknek ez soha sem állt össze. Ne hagyjuk már, hogy nettó elmebetegek határozzák meg azt, hogy miről szól a közbeszéd!

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: