ORBÁN VIKTOR BESZÉDE A XXIX. BÁLVÁNYOSI NYÁRI SZABADEGYETEM ÉS DIÁKTÁBORBAN

Végül is mindannyiunkat ugyanaz a kérdés érdekel, hogy mi lesz, mi történik majd a következő, egy év múlva esedékes szabadegyetemi találkozónkig. Mi történik 2019 júliusáig? Felmérendő a távlatokat, a lehetőségeinket és a saját erőnket is, induljunk ki abból, hogy mi történt, mióta nem láttuk egymást. Mi történt az elmúlt egy évben? Nem az eseménytörténet érdekes itt, inkább az értelme mindannak, ami az elmúlt egy évben történt? Olyan sok minden történt, hogy azt is nehéz elhinni, ami már megtörtént, nemhogy azt, ami történik majd, és amiről most mindjárt beszélni fogok.

NEMZETEGYESÍTÉS

A legfontosabb dolog a mögöttünk hagyott évből, hogy a Kárpát-medencei magyarságnak sikerült átlépnie egy újabb lélektani küszöböt. Köszönthettük ugyanis az egymilliomodik visszahonosult magyar állampolgárt. Ha csak ennyit végeztünk volna, már érdemes lenne meglengetni a kalapunkat. De ennél többet is tettünk, úgy formulázom, hogy a nemzetegyesítés folyamata átváltozott nemzetépítésbe. Idén áprilisban meg is tartottuk a főpróbát. Az eredmények azt igazolják, hogy a nemzetépítés sikeres. Április 8-án a választáskor bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk megérteni az egyébként rendkívül bonyolult és összetett helyzetünket, egy akarattal tudunk dönteni a saját sorsunkról, képesek vagyunk egy nemzetként mozdulni. A külhoni magyarok kiálltak az anyaországi magyarok mellett. Minden itt leadott voks felelősségvállalás volt Magyarországért. Ezt a felelősségvállalást és kiállást köszönöm most meg az anyaországiak nevében hálás szívvel Önöknek. Nehéz csatában győztünk közös erővel.

 

RENDSZERBŐL KORSZAK

Mi is a magyarországi történések értelme? Lezártuk a harmadik kormányzati ciklusunkat, és megkezdtük a negyediket. 16 évet voltunk ellenzékben, és 12 évet voltunk kormányon. Ha Isten engedi és élünk, ennek a négy évnek a végén elmondhatjuk, hogy helyreállt az egyensúly. A miniszterelnöki székfoglaló beszédemben is elmondtam, hogy a kormány sportemberekből áll, ezért nem érjük be döntetlennel. A 2010-es kétharmados győzelmet úgy értelmezem, felhatalmaztak bennünket, hogy az átmenet zavaros két évtizedét lezárjuk, s új rendszert építsünk fel. Ez a gazdaságban egy magyar modellt, a politikában pedig egy új alkotmányos rendet jelentett, egy nemzeti és keresztény alapokon nyugvó, új alkotmányos rendet. A 2014-es kétharmados győzelmünkkel arra kaptunk felhatalmazást, hogy ezt a rendszert stabilizáljuk. Így jött létre a nemzeti együttműködés rendszere, ami ugyan nem túl szellemes megfogalmazás, de a magyar történelemből inkább a nemzeti betartás rendszereire emlékszünk, így tulajdonképpen méltánylandó célkitűzés. A 2018-as kétharmados győzelmünk nem más, mint felhatalmazás egy új korszak kiépítésére. A korszak mindig több, mint a politikai rend. A korszak egy sajátos és jellemző kulturális közeg. A rendszert általában szabályok és politikai döntések adják, a korszak több ennél. A korszakot inkább kulturális áramlatok, kollektív meggyőződések és társadalmi szokások adják. Most ez a feladat áll előttünk, vagyis kulturális korszakba kellene ágyaznunk a politikai rendszert. Ezért logikus, legkevésbé sem meglepő, hogy napjaink legizgalmasabb vitája éppen a kulturális politika területén robbant ki. Szinte azonnal a választások után. Ez érthető, és jól is van így. Valóban egy új szellemi és kulturális megközelítésre van szükség a harmadik kétharmad után, és mi tagadás, nagy változások előtt is állunk.

 

STABILITÁS

Az elmúlt egy évről még azt mondhatom Önöknek, hogy a nemzeti és keresztény alapokon álló politikai rendszer stabilizálása sikerült. Az alap szilárdnak és tartósnak tűnik. Villanásszerűen ideidézek néhány tényt, amely a 2010 után felépített politikai és gazdasági rendszer stabilitását fejezi ki. A növekedés tekintetében 2009-ben Magyarország -6 százalékot produkált, 2017-ben pedig +4 százalékot. Az érték, amit Magyarország egy évben meg tud termelni, 2010-ben 27 ezer 224 milliárd forint volt, most pedig 38 ezer 183 milliárd. Tehát 11 ezer milliárd forinttal nagyobb értéket állítunk elő. Azt mindenki tudhatja, hogy a pénzügyeket rendbe tettük, a hiteleket, a 2008-as válság miatt felvett hiteleket visszafizettük, az IMF-et hazaküldtük, a hiányt kordában tartjuk, az államadósságot pedig 85 százalékról 71 százalékra vittük le. Azt is lehet tudni, hogy az export mértéke a 19 ezer 690 milliárd forintról 31 ezer 102 milliárd forintra nőtt. Soha ilyen magas Magyarország történetében nem volt. A 15 és 64 éves kor közötti foglalkoztatottaknak a száma a 2010-es 55 százalékról 69 százalékra nőtt, ami azt jelenti, hogy 756 ezerrel többen dolgoznak ma, mint 2010-et megelőzően. A bérek 60 százalékkal jobban állnak, mint 2010-ben. A demográfia termékenységmutatója 1,25-ről 1,5 százalékra nőtt. És olyan mutatókban is stabilitást láthatunk, mint az orvosok száma, 3665-tel több orvos dolgozik, mint 2010-ben. A bűncselekmények száma felére csökkent. A szélessávú internet-elérhetőség 51 százalékról 82 százalékra nőtt. És hogy mondjak még egy más természetű információt, a színházlátogatások száma 3 millió 160 ezerrel megemelkedett Magyarországon, 2017-ben 7 millió 601 ezer színházlátogatást regisztráltak.

 

NAGY CÉLOK

Egy ilyen helyzetben, kétharmados választási támogatottsággal a hátunk mögött egy nemzeti kormány nem vállalkozhat kevesebbre, minthogy nagy célokat tűz maga elé. Olyan nagy célokat, amelyeket korábban elképzelhetetlennek gondolt, olyan nagy célokat, amelyek értelmet adnak a következő évek munkájának. 2030-as időhorizonton gondolkodva azt akarjuk, hogy az Európai Unió öt legjobb országa közé tartozzon Magyarország. Azon öt ország közé, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni. Tartozzunk az öt legversenyképesebb ország közé ’30-ra. 2030-ra a népesedési hanyatlást állítsuk meg. 2030-ra fizikailag is kössük össze Kis-Magyarországot a többi területtel, a gyorsforgalmi utak fussanak el az államhatárokig. 2030-ra legyen meg az energiafüggetlenségünk, ami a biztonság egyik fontos dimenziójává vált, készüljön el Paks, és az új energiaforrások is lépjenek működésbe. Szorítsuk vissza a népbetegségeket, építsük fel az új magyar honvédséget, és kezdjünk hozzá Közép-Európa gazdasági megépítéséhez is.

 

KÁRPÁT-MEDENCE

Erdély szempontjából nézve a legfontosabb az a tervünk, hogy újjáépítsük az egész Kárpát-medencét. Úgy látom a történelmi helyzetet, hogy véget ért a száz év magyar magány korszaka. Újra erősek vagyunk, elszántak vagyunk, bátrak vagyunk, van erőnk, van pénzünk, vannak erőforrásaink, és az elmúlt években bebizonyítottuk a szomszédainknak, hogy aki a magyarokkal együttműködik, az jól jár. Itt a pillanat, hogy újra felépítsük a Kárpát-medencét. Van egy ajánlatunk a szomszédaink számára. Ajánlatunk úgy összegezhető, hogy kössük össze immáron végre és komolyan az országainkat egymással. Kössük össze a nagyvárosainkat gyorsvasúttal és autópályákkal. Mégiscsak szégyen, hogy ilyen összeköttetés nincs Debrecen és Nagyvárad között, Kassa és Miskolc között, Nyíregyháza és Szatmárnémeti között, Eszék és Pécs között vagy éppen Kolozsvár és Budapest között. Ajánlatunk az is, hogy kössük össze az energiahálózatainkat. Szégyen, hogy ma ez még nem valóság. Azt javasoljuk, hogy hangoljuk össze a védelmi politikánkat, és hangoljuk össze a haderőfejlesztéseinket is. És végül azt ajánljuk, hogy fektessünk be egymás térségeibe. Mi hozzá is kezdtünk. Ehhez persze az kell, hogy a kölcsönös tisztelet alapján álljunk. A kölcsönös tisztelet pedig megköveteli az őszinte beszédet.

 

ROMÁNOK ÉS MAGYAROK

Itt a remek alkalom a százéves évforduló okán. Száz éve lépett be Románia a modern korszakába. Értjük, hogy az ő nézőpontjukból van mit ünnepelni. Azt kérjük, hogy ők értsék meg, hogy a mi nézőpontunkból meg nincs mit ünnepelni. Azt is kérjük, hogy nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy a modern Románia száz éve nem tud mit kezdeni azzal a természeti ténnyel, hogy él itt több mint másfél millió magyar. Tudjuk, hogy Bukarestben azt mondogatják, hogy Székelyföld nem is létezik. A tény azonban az, hogy már akkor is létezett, amikor a modern Románia még nem, és ahogy itt körülnézek, ismerve az ittenieket, nyugodtan mondhatom, hogy Székelyföld még akkor is létezni fog, amikor már egész Európa behódolt az iszlámnak. Ebben biztosak lehetünk. Ahelyett, hogy tagadnánk a valóságot, ami nem ésszerű magatartás, fogjuk fel inkább ezt a helyzetet erőforrásként, tekintsünk Erdélyre is erőforrásként, akarjunk erősödő Székelyföldet, akarjunk erősödő magyarságot, mert, ahogy Kós Károly mondta: ez erőgyarapodást jelent majd Románia számára is. Erre az útra is ráléphetnénk. Nyitva áll, csak akarat kell hozzá.

 

KÖZÉP-EURÓPAI TÉZISEK

Ezzel párhuzamosan az a feladat is itt áll előttünk, hogy felépítsük Közép-Európát, ami tágasabb és több, mint a Kárpát-medence. Itt a lehetőség, hogy felépítsük Európa nagy, erős, biztonságos politikai és gazdasági térségét, vagyis Közép-Európát. Mondjuk ki, hogy Közép-Európa egy sajátos kultúrájú térség is, más, mint Nyugat-Európa. Annak érdekében, hogy Közép-Európa elfoglalhassa Európában a méltó helyét, érdemes néhány tézist megfogalmazni. Öt tézist fogalmaztam meg a közép-európai építkezés számára. Az első úgy hangzik, hogy minden európai országnak joga van megvédeni a keresztény kultúráját, joga van elutasítani a multikulturalizmus ideológiáját. A második tézisünk az, hogy minden országnak joga van védelmébe venni a hagyományos családmodellt, hogy minden gyermeknek joga van egy anyához és egy apához. A harmadik közép-európai tézis úgy hangzik, hogy minden közép-európai országnak joga van megvédeni a nemzetstratégiai szempontból kulcsfontosságú gazdasági ágazatait és piacait is. A negyedik tézis úgy hangzik, hogy minden országnak joga van megvédeni a határait, és joga van elutasítani a bevándorlást. Az ötödik tézis pedig úgy, hogy minden európai országnak joga van a legfontosabb kérdésekben ragaszkodni az egy nemzet, egy szavazat elvéhez, és ezt a jogot az Európai Unióban sem lehet megkerülni. Vagyis azt állítjuk mi, közép-európaiak, hogy van élet a globalizmuson túl, nem az az egyetlen járható út. Közép-Európa útja más, ez a szabad nemzetek szövetségének útja.

 

DONALD J. TRUMP

Ezek voltak a békésebb vizek. Most hajózzunk ki a Balatonról a nyílt tengerre. Mi is történt egy év alatt a világban körülöttünk? Először is az amerikai elnök beváltotta az ígéreteit. Emlékezhetnek az európai elit fölényes legyintésére, amikor az amerikai elnök kitűzte a célt, miszerint a multilaterális, tehát sokoldalú megállapodásokon nyugvó világrendszert ő át fogja alakítani kétoldalú megállapodásokon nyugvó rendszerré. Az elmúlt egy évben ehhez hozzákezdett, tervszerűen, mérnöki pontossággal halad előre, és ki is bontakozik szemünk előtt egy kétoldalú megállapodásokon nyugvó, új világpolitikai és világgazdasági rend. A körülöttünk fekvő világ másik fontos történése, hogy a kínai menetelés, fejlődés folytatódik.

 

VLAGYIMIR PUTYIN

A harmadik fontos körülmény, hogy az oroszok is beváltották az ígéretüket, amire persze ugyanúgy legyintettek az európai liberális elit képviselői, mint az amerikaira. Lépéseket tett, sőt közel van ahhoz, hogy megoldja a gázszállítást Európába Ukrajna kiiktatásával. Az Északi Áramlat nemsokára el is készül, a Török Áramlat tervei pedig az asztalon fekszenek.

 

EURÓPA JOBBRATOLÓDÁSA

A negyedik fontos dolog az elmúlt egy évből, hogy Európa jobbratolódása folytatódott. Kiderült, hogy ez nemcsak közép-európai folyamat. Emlékezzünk a német választás eredményére, az osztrák választásra vagy éppen az olaszok választására. Általános jobbratolódás történt egész Európában. Azért idézem ide ezeket az összefüggéseket, mert egy 10 milliós ország és egy 15 milliós nemzet számára, mint mi vagyunk, létkérdés, hogy pontosan értse, hogy mi történik körülötte. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy egy magunkfajta, magunkméretű ország esetében a butaság kockázata és következménye jóval nagyobb, mint a nagytestű országok esetében.

 

VERSENY

Fontos tehát, hogy megértsük, ki mit akar körülöttünk a világban. Megértsük, mi történik a bennünket körülölelő nemzetközi politikában az előttünk álló évben. Az amerikaiak folytatni fogják azt a kísérletüket, hogy megtartsák vezető szerepüket a világban, és sikeresen versenyezzenek Kínával. Ne felejtsük el, Kínának négyszeres demográfiai fölénye van, belsőleg stabil, most már technológiailag fejlett és modern gazdasággal rendelkezik, vagyis az idő és a folyamatok az ő oldalukon állnak. Az amerikaiak ebbe nem akarnak beletörődni, és tudják, ha minden úgy megy tovább, ahogy az előző elnökök alatt ment, akkor a számukra gyászos végeredmény előre látható. Ezért meg akarják változtatni a nemzetközi játékszabályokat. Hogy ez sikerül-e nekik, különösképpen, hogy ez fegyveres konfliktusok nélkül sikerül-e nekik, ezt ma még senki sem tudhatja, de biztosak lehetünk abban, hogy ez a szándék a világpolitikát meghatározó szilárd és eltökélt akarat marad. Ezért megpróbálják eltüntetni azt a kereskedelmi többletet, amely ma Európa oldalán velük szemben fennáll. Erről szólnak az Európai Unió és Amerika közötti kereskedelmi háborúra utaló összecsapások. Ki fognak egyezni az oroszokkal a fegyverzetkorlátozás mentén, és létrejön majd egy orosz–amerikai megállapodás is. Új kereskedelmi pozíciókat fognak kialakítani, ha kell, vámokkal és szankciókkal Kína–USA viszonylatában is.

 

UKRAJNA

Mit fognak csinálni a következő egy évben az oroszok? Ennek megértéséhez azt kell látnunk, hogy Oroszország úgy tekint magára, hogy ütközőzónák nélkül nincs biztonságban. nem veszik őt körül. Ezért Oroszország továbbra is ütközőzónák kialakítására törekszik majd éppúgy, mint eddig. Ennek Ukrajna az egyik áldozata. Az ukránok úgy döntöttek, hogy nem kérnek többé a korábbi 50-50 százalék nyugati és orosz befolyáson nyugvó léthelyzetből, a nyugati világhoz akarnak csatlakozni, és ezért elszakadnak az orosz ütközőövezettől. Közelebb kerülnek, be is lépnek a NATO-ba, az Európai Unióba, és felépítik a modern Ukrajnát. Azonban NATO-tagságot nem látok, az európai uniós tagság realitása közel zéró, és a modern ukrán állam helyett inkább adósrabszolgaság felé sodródó ukrán gazdaságot látok. Az oroszok célja, hogy visszabillentsék a korábbi állapotot, nem tűnik irreálisnak.

 

AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS OROSZORSZÁG VISZONYA

Ebben az összefüggésben érdemes gondolkodni az Európai Unió és Oroszország viszonyáról. Bár elnagyoltan, de megfontoltan azt kell mondjam, hogy az Európai Unió ma primitív orosz politikát, szankciós és biztonsági fenyegetésre hivatkozó politikát folytat. Képtelen különbséget tenni. Pedig erre szükség volna, mert az Európai Unión belül vannak országok, amelyek valóban fenyegetve érezhetik magukat, tényleg úgy érezhetik, hogy minden nap biztonsági kockázat mellett élik az életüket. Ilyenek a balti államok és ilyen Lengyelország is. Ezt az érzést mind a történelem, mind a földrajzi adottságok indokolják. Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarország nem érez ilyen fenyegetést, Szlovákia is aligha, a csehek sem, Nyugat-Európáról nem is beszélve. Nyilvánvaló, hogy nincs egyetlen olyan politika, ami mindenkinek jó. Helyesebb lenne, ha a lengyeleknek és a balti államoknak a NATO és az Európai Unió extra, szuper biztonsági garanciákat adna, és közben Európa többi része pedig végre kereskedjen. Építsen ki gazdasági együttműködést, és a nyersanyagot, az energiát és a kereskedelmi lehetőséget építse be a saját gazdasági fejlődési lehetőségébe. Primitív Oroszország-politika helyett tagolt Oroszország-politikára volna szükségünk.

 

A KÖZEL-KELET

Még egy országcsoportról kell szólnom, ami gyakran kicsúszik a figyelmünk homlokteréből. Ez Törökország, Izrael és Egyiptom csoportja. Annyit azonban jó, ha tudnak itt, Tusnádfürdőn is meg Székelyföldön, hogy Magyarország, Székelyföld, Kárpát-medence és egész Európa biztonsága ma azon is múlik, hogy Törökország, Izrael és Egyiptom elég stabil országok-e ahhoz, hogy a délről Európába irányuló muszlim feláramlást megfékezzék. Ha ezek az országok, bármelyik a három közül, elveszíti a stabilitását, súlyos biztonsági következményei lesznek egész Európára nézve. Emlékezzenek arra, amikor az arab tavasz idején Egyiptom elveszítette rövid időre a stabilitását. De ez igaz Törökországra is. Az elnököt lehet szeretni vagy nem szeretni, a politikai rendszerével lehet szimpatizálni vagy nem szimpatizálni, de egy dolog biztos: nekünk egy stabil Törökországra van szükségünk, amely megvéd bennünket az ellenőrizetlen feláramlástól és a migránstömegektől. Ugyanez áll Izraelre. Ha nincs Izrael, akkor létrejön az a radikális muszlim övezet, amelytől csak fenyegetést várhat Európa. A mi érdekünk az, hogy ezek az országok stabilak maradjanak, stabil politikai rendszerük, politikai vezetésük és vezetőik legyenek.

 

AZ EURÓPAI HADERŐ

Egy ilyen bonyolult és változó nemzetközi helyzetben nem élhetünk tovább úgy, ahogy eddig éltünk. Lehetetlen, hogy Európa ne tudja biztosítani saját maga számára a saját védelméhez szükséges erőt. Nem élhetünk folyamatosan az amerikaiak pénzén és az amerikaiak biztonsági ernyője alatt. Jó, ha itt vannak, kell a NATO, de Európának rendelkeznie kell saját önvédelmi képességgel, ezért szükségünk lesz európai haderőre. A pénzügyi alapok megvannak, a technológiai alapok megvannak, csak a politikai elszántság hiányzik.

 

AZ EURÓPAI CIVILIZÁCIÓ HANYATLÁSA

Végül Európáról szeretnék szólni néhány szót. Ez a legrázósabb útszakasz, az öveket kérjük becsatolni. Európa valaha egy nagy civilizáció volt. Európa valaha egy világformáló erőközpont volt. Mert gondolkodni, mert cselekedni, bátor volt, és nagy dolgokra vállalkozott. Ha megfelelő szellemi távlatból nézünk egy-egy civilizációra, azt a megállapítást tehetjük, hogy általában négy elemből épülnek fel a civilizációk. A civilizációk szellemi természetű képződmények. Felépülnek a vallás szelleméből, az alkotóművészet szelleméből, a kutatás szelleméből és az üzleti vállalkozás szelleméből. Ha a mi Európánkra pillantunk, akkor azt látjuk a vallás szelleme tekintetében, hogy a keresztény alapokat megtagadta. Az alkotóművészet szelleme tekintetében azt látjuk, hogy cenzúra van, és politikai korrektséget kényszerítenek ránk. A kutatás szelleme szempontjából azt mondhatjuk a mi Európánkról, hogy elénk lépett az USA és lassan Kína is. Az üzleti vállalkozás szelleme tekintetében pedig az látszik, hogy a bürokrácia szelleme uralja ma Brüsszelt és a gazdasági szabályozásokat. Ezek a folyamatok, tisztelt Hölgyeim és Uraim, régebben kezdődtek, de a 2008-as gazdasági válság hátterén mutatkoztak meg élesen.

 

AZ EURÓPAI ELIT CSŐDJE

A helyzet súlyosságát, az európai civilizáció helyzetének súlyosságát pedig a migránsválság mutatta ki. Leegyszerűsítem a bonyolult érvelést: azzal a helyzettel kell szembenéznünk, hogy Európa vezetői alkalmatlanok. Nem tudták megvédeni Európát a bevándorlásról. Az európai elit csődöt mondott, és ennek a csődnek a szimbóluma az Európai Bizottság. Ez rossz hír. A jó hír, hogy az Európai Bizottság napjai meg vannak számlálva, én meg is számoltam, 300 napjuk van hátra, és lejár a mandátumuk. A Bizottság fontos dolog az Európai Unióban, és a döntéseinek komoly következményei vannak a tagállamokra, így Magyarországra nézve is. A Bizottság az alapszerződés szerint a szerződés, az Európai Uniót létrehozó szerződés, pontosabban szerződések őre. Ezért pártatlannak, elfogulatlannak kell lennie, és garantálnia kell a négy szabadságot. Ehelyett az Európai Bizottság ma pártos, mert a liberálisok pártján áll. Elfogult, mert Közép-Európa ellen dolgozik, és nem barátja a szabadságnak, mert egy európai szocializmus felépítésén dolgozik. Tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy miért mondott csődöt az európai elit.

 

A NYÍLT TÁRSADALOM EURÓPÁJA

Erre azt a választ adhatjuk, hogy először is megtagadta a gyökereit, és egy keresztény alapokon nyugvó Európa helyett a nyílt társadalom Európáját építi. A keresztény Európában a munkának becsülete volt, az embernek méltósága volt, a férfi és a nő egyenlő volt, a család a nemzet alapja volt, a nemzet Európa alapja volt, az államok pedig garantálták a biztonságot. A mai nyílt társadalom Európájában nincsenek határok, az európai emberek lecserélhetőek bevándorlókra, a család tetszés szerint variálható együttélési formákká vált, a nemzet, a nemzeti öntudat és nemzeti érzés negatívnak és meghaladandónak minősül, és az állam többé nem garantálja a biztonságot Európában. A liberális Európában európainak lenni valójában nem jelent semmit, nincs ennek iránya, csak egy tartalom nélküli forma. Ráadásul, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a liberális demokrácia átfejlődött, liberális nem-demokráciává. Nyugaton az a helyzet, hogy liberalizmus van, demokrácia meg nincsen.

 

CENZÚRA NYUGATON

A demokrácia hiányáról szóló személyes véleményünket azzal tudjuk alátámasztani, hogy Nyugat-Európában általánossá vált a szólásszabadság korlátozása és a cenzúra. A liberális elit számára kellemetlen híreket az államok vezetői és a technológiai óriások közösen ellenőrzik. Ha ezt valaki nem hiszi, akkor kapaszkodjon fel a honlapokra, menjen fel a szociális média hálójára, és nézze meg, milyen agyafúrt, ravasz eszközökkel törlik a migránsokról, a bevándorlókról szóló negatív híreket, a hozzáférési lehetőségeket, és hogyan zárják el az európai polgárokat attól, hogy szembesüljenek a valósággal. A liberális koncepció a véleményszabadságról oda fejlődött, hogy a vélemények különbözőségét fontosnak tartják egész addig, amíg megdöbbenve érzékelik, hogy léteznek más vélemények is. A liberális sajtószabadság emlékeztet bennünket a régi szovjet történetre, hogy bárhogy is rakom össze a szovjet bicikligyár alkatrészeit, mindig gépfegyver lesz belőle. Ezt a liberális sajtószabadságot akárhogy is rakom össze, a végén cenzúra lesz belőle.

 

A 2019-ES EURÓPAI PARLAMENTI VÁLASZTÁS

Miben reménykedhetünk ezek után, mit kell csinálnunk, mit tehetünk? Azt tanácsolom, kedves Barátaim, hogy összpontosítsuk minden erőnket a 2019-es európai választásra. Bizonyára sokan vannak itt, akik emlékeznek rá, hogy az ötévente tartandó európai választásokat általában kézlegyintésekkel szokták elintézni, nem igazán érezzük át, hogy döntő jelentősége volna. Az európai elitek pedig rendszeresen panaszkodni szoktak, milyen kár, hogy minden európai választás valójában nemzeti ügyekről szóló szavazás, és nincs egy nagy összeurópai kérdés, amiben közösen dönthetnének az európai polgárok. Ez a helyzet véget ért, létezik összeurópai komoly kérdés, amiről eddig Magyarországot leszámítva sehol sem kérdezték meg az embereket, nálunk volt ugyanis bevándorlásról szóló népszavazás. Az európai választás valóban egy nagy, komoly, közös európai kérdésről, a bevándorlásról szól majd. Ha a bevándorlásról dönt Európa, akkor választ keres arra a kérdésre is, hogy jól kezelte-e a bevándorlást az európai elit? Az európai elit láthatóan ideges. Ideges, mert az előttünk álló európai választás megakaszthatja Európa nagy ívű átalakítását, amit mi csak Soros-tervnek nevezünk. A nagy cél, hogy Európát átalakítsák, és Európát átléptessék a kereszténység utáni korba, és Európát átléptessék a nemzetek utáni korszakba, ez a terv az európai választásokon elbukhat, és nekünk elemi érdekünk, hogy el is bukjon.

 

A KERESZTÉNY TÖBBSÉGI POLITIKA ELLEHETETLENÜLÉSE

Az ellenfeleink nagyon közel járnak a sikerhez. Nem is érzékeljük, hogy milyen közel. Nem is érzékeljük, hogy milyen jelentősége van ennek a ténynek. Ha visszagondolnak az európai demokrácia elmúlt száz-egynéhány évére, akkor felfedezhetik, hogy Európában lényegében a keresztény tradíciókon belül megmaradt közösségek, mondjuk, kereszténydemokrata pártok és ezt a hagyományt vitató, abból kilépő közösségek szervezetei, nevezzük őket baloldali, liberális pártoknak, versenye döntötte el. Európa úgy haladt, ahogy ez a két erő versengett egymással, hol az egyik, hol a másik kerekedett felül. Ez a verseny jótékony hatású is volt, energiákat, szellemi erőt is felszabadított. Tulajdonképpen ez a versenyfutás garantálta Európa fejlődését. Egyszerre volt ez politikai és szellemi versengés. Ez volt az európai politika mélyszerkezete, így dőltek el a hatalmi kérdések Európában. Ha beáll az a helyzet, hogy egy-egy országban lesz tíz százalékot is elérő vagy meghaladó muszlim népesség, amelyről biztosan tudhatjuk, hogy keresztény pártra sosem fog szavazni, és ezt hozzáadjuk a keresztény hagyományokat elhagyó európai őslakosokhoz, akkor keresztény alapokon választást nyerni Európában többé nem lehet, és a keresztény tradíciót őrző csoportok és hagyomány kiszorul a hatalmi térből, és nélküle fognak dönteni Európa jövőjéről. Így áll a helyzet, és közel vagyunk ehhez, hogy ez be is következzen.

 

KERESZTÉNYDEMOKRÁCIA

Ezért döntő jelentőségű az előttünk álló választás. Ezen a választáson meg kell mutatnunk, hogy a liberális demokráciának van alternatívája, ezt úgy hívják, hogy kereszténydemokrácia, ezért a liberális elitet is le lehet váltani egy kereszténydemokrata elitre. A kereszténység és a politika összefüggésében zavar és félreértés is van Európában. A kereszténydemokrácia nem arról szól, hogy hitelveket, ez esetben keresztény hitelveket védelmezünk. Az elkárhozás és az üdvözülés kérdésében sem az államok, sem a kormányok nem illetékesek. A kereszténydemokrata politika azt jelenti, hogy a keresztény kultúrából kisarjadt létformákat kell védeni, nem a hitelveket, hanem az abból kinőtt létformákat. Ilyen az emberi méltóság, a család és a nemzet is. A kereszténység nem a nemzetek felszámolása útján akar eljutni az egyetemességhez, mint az internacionalisták, hanem a nemzetek megőrzése mellett. És ilyenek a hitbéli közösségeink is, ezeket nekünk védeni és erősíteni kell. Ez a dolga a kereszténydemokráciának.

 

ILLIBERÁLIS DEMOKRÁCIA

Ha idáig eljutottunk, akkor már csak egyetlen csapdát kell elkerülniük, egyetlen szellemi természetű csapdát. Az ember már csak olyan, hogy nem szívesen lép ki komfortzónájából, nem szívesen vállal vitát, szívesen tesz engedményeket a vele vitatkozó feleknek. Ez szellemi természetű kérdésekben inkább kártékony, mint előnyös. Itt himbálódzik az orrunk előtt a csali. Ez a csali az a mondat, hogy valójában a kereszténydemokrácia is lehet liberális. Javaslom, hogy ne hirtelenkedjünk, nehogy véletlenül horogra akadjunk. Ha ugyanis ezt elfogadjuk, akkor az a küzdelem, amit eddig folytattunk, elveszíti az értelmét, és akkor hiába dolgoztunk. Mondjuk ki nyugodtan, hogy a kereszténydemokrácia nem liberális. A liberális demokrácia az liberális, a kereszténydemokrácia per definitionem nem liberális. Ha úgy tetszik, illiberális. Ezt három nagy ügyben konkrétan is meg tudjuk mutatni. A liberális demokrácia a multikulti mellett áll, a kereszténydemokrácia pedig elsőbbséget ad a keresztény kultúrának, ami egy illiberális gondolat. A liberális demokrácia bevándorláspárti, a kereszténydemokrácia bevándorlás-ellenes, ami tőrőlmetszett illiberális gondolat. A liberális demokrácia a variálható családmodellek pártján áll, a kereszténydemokrácia pedig a keresztény családmodell alapján, ami szintén illiberális gondolat.

 

A ’68-AS ELIT

Vegyünk tehát magunkon erőt, vállaljuk ezt a szellemi vitát, és az európai parlamenti választásokra így vértezzük fel magunkat. Nagy pillanat előtt állunk, meglátjuk, bekövetkezik-e. Az esély itt van. Nem egyszerűen a liberális demokráciának, az arra épült liberális nem-demokratikus rendszernek mondhatunk búcsút a következő év májusában, hanem a ’68-as elitnek is úgy, ahogy van.

 

A ’90-ESEK

Ha a ’68-as elit megy, akkor már csak egyetlen kérdésre kell válaszolnunk, hogy ki jön? És erre azt a szerény választ kell adni, hogy mi jövünk. Higgadtan, nyugodtan, visszafogottan azt kell mondanunk, hogy jönnek a ’90-esek a ’68-asok helyett. Az antikommunista, keresztény elkötelezettségű, nemzeti érzelmű nemzedék következik most az európai politikában. 30 éve még azt gondoltuk, hogy Európa a jövőnk, ma pedig azt gondoljunk, mi vagyunk Európa jövője. Hajrá!

 

2018. július 28. Tusnádfürdő (Băile Tuşnad)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: