A rejtvényt maga a kérdés oldja meg: azért nem tudják, mert nincs mély, érett fogalmuk se a rosszról, se a jóról, se önmagukról. Gazdaságkor neveltjeiként úgy tudják, hogy szép/jó az, ami haszonnal kecsegtet, ami piacképes. Az intézők szándékosan összekevernek jót és rosszat, büdöset meg illatosat, és ami a legveszélyesebb: lényüket kivonják a dologból. A kívülállók kényelmébe képzelik magukat. Mintha sötétebb mivoltuk nélkülük tett volna szert hibáira.
Hanem e világon nem létezhet kívülálló lélek. Egyikünk sem az. Bármennyire igyekszünk kibújni a kellemetlenkedő események, leginkább a felelősségek akácbozótjából, annál inkább belegabalyodunk.
Például az esztéták hada módfölött megduzzadt – se szeri, se száma a széptanászoknak azóta –, mióta szinte senki sem tudja, hogy mitől szép a szép. Olyannyira „megoszlanak a vélemények”, hogy immár az a kérdés: létezik-e egyáltalán ilyesmi. A szépség és az esztétika fogalmai szétváltak, a hasadékba üzlet és politika nyomult. No, ez a mai demokrácia. Olvass tovább »
Kedvelem ezt?
Kedvelés Betöltés…