Ti vagytok a többség? … Na, ne!

Szegények…. és büszkék… magukra…

Ki nem érti, és mit nem ért?… Tehát, volt egy választás, amelynek során nem volt semmiféle csalás. Ezt csak a félkegyelmű gyűlölködő, az alkoholista pápai bicikli tolvaj fia találta ki. A választáson a Fidesz győzött. Az a Fidesz, amelynek ti – szerencsétlen nehéz felfogású ifjú magyar testvéreim – azt köszönhetitek, hogy a fejetek a helyén van, hogy beülhettek egy kerthelyiségbe kávézni a barátnőtökkel, és nem rohan rátok egy teherautó, s amikor hazafelé mentek, akkor sem erőszakolja meg senki a hölgyet és téged nem fejez le. … Ti táblákon hirdetitek a saját ostobaságotokat, s a mikrofonba valami hülye üvöltözi, hogy új választást akartok… Mire föl? Hiszen a választás megvolt, az erővonalak ismertek, tehát négy év múlva lehet újra próbálkozni. 

Ez ugyanis nem kívánságműsor és nem vidámpark, ahol addig dobálhatod a rongylabdát, amíg meg nem kapod a nyalókádat… Ez választás volt! A ti nyelvhasználatotokkal is demokratikus. Bár én utálom ezt a mindent megmérgező és mindenre fátylat borító kifejezést.

Mert Ti, a tüntetők is demokráciát emlegettek, a saját, felforgató és beteges, a magatok számára is megfogalmazhatatlan elégedetlenkedéseteket  indokolva… meg a kormány is demokráciát emleget, de a Szíriát hazug indokokkal bombázó és százezreket meggyilkoló amerikai elnök is demokráciáról beszél, s volt már nekünk ebből a féléből szocialista demokráciánk is, a proletárdiktatúra keretében, ami enyhén szólva is beteges. Tehát a demokrácia szó maga is hazugság! A Kossuth téren is vagy háromféle demokráciafelfogás volt, ami önmagában is jellemzi ezt az 1800-as évek végén Genfben kitalált és ártó szellemiséget, amely a pártosodás mérgével vegyítve tökéletes elegyet alkot a béke, a biztonság és a magyar kereszténység, a magyar nemzet megmaradása ellen.

A Jobbik demokráciafelfogása a kötél, az akasztás, a cigányok és a zsidók likvidálása, valamint egy rendben lezajlott választás elleni aljas lázítás, és a haza elleni kémkedés védelme. A DK demokráciafelfogása a csalás, sikkasztás és a szemrebbenés nélküli hazudozás – ami persze az ellenzéknél általános jellemző. A liberálisok demokráciája modern fasizmus, amely a hitleri fasizmust megszégyenítő aljasságokra képes. Demokráciáról többé ne szónokoljon sem kormánypárti, sem ellenzéki politikus. Mert demokrácia nincs, nem létezik. Alaptörvényünk van, amely alkalmas a társadalmi rend fenntartására, a béke és a biztonság megteremtésére.

Kérdésemre, amelyet több ifjú tüntetőnek feltettem, senki nem tudott kimerítő választ adni, de még megközelítőleg sem voltak képesek elmagyarázni, hogy miért vannak kint a tüntetésen, és mit szeretnének elérni.

Vannak viszont veszélyei is ennek a tervezett demonstráció sorozatnak, hiszen nem hazai elképzelés, nem hazai érdek mentén jött létre az ördögi hazudozással szervezett tüntetés. Hiszen választási csalás nem volt…

Félve gondolok arra, hogy az utcára hülyített fiatalok, akik tapasztalat híján azt hiszik – mint minden lázadó ifjú –, hogy a világon ők legokosabbak, egy várható liberális terrortámadás után, áldozatként fognak a pesti utca kövén feküdni holtan… és haláluk, mint minden a politikáért történt haláleset, teljesen értelmetlen lesz. Ennek ellenére bármikor bekövetkezhet egy aljas merénylet csak azért, hogy a világsajtóban el lehessen hazudni, hogy lám, mit tett a fasiszta magyar kormány. Ugyanis a nemzetközi liberális szervezőknek semmit nem jelent az emberi élet, kivált, ha magyar. Az igazmondást hírből sem ismerik, erkölcsi normáik pedig nincsenek. A primitív, a még tanulatlan, a felszínes műveltségű, az iskoláskorú, a narkós, az alkoholista, a proli rétegre remekül hatnak, s használják is ezeket saját világhatalmi, politikai érdekükben, mit sem törődve az életveszéllyel. Ismerjük a provokátorokat és ismerjük a lélektelen, ördögi mentalitást, amely nem ismer határt és akadályt, ha céljairól van szó. Mindenen és mindenkin keresztülgázol, így képes akár lőni is a liberálisok által az utcára kihazudott tömegre. Ezt is ismerjük 1956-ból és 2006-ból.

Tervük, programjuk nincs, a tények tudomásul vételéről hallani sem akarnak. Liberálisok…

Ti, a sokféle, erkölcsöt, történelmet és törvényt nem ismerő, gyilkosok és áldozatok leszármazottai, jobban teszitek, ha elgondolkodtok azon, érdemes, e magatokat veszélybe sodorni hazugságokért, idegen érdekekért, a betelepítés mindent, így titeket is, és a jövőtöket is elsöprő céljáért, amikor egy békét és biztonságot garantáló kormány működik még négy esztendeig Magyarországon, ha tetszik nektek, ha nem? Mert ez a törvény! Érdemes-e a biztonságot, a határvédelmet, a fejlődő gazdaságot veszélyeztetni, néhány ócska senkiházi pénzéhségének a szolgálatában? Érdemes e meghalni egy terrortámadás következtében? Mert ami történik veletek, aminek részesei vagytok, az egy terrortámadás Magyarország, a magyar törvényesség és a békét akaró, a választásokon többségét bizonyító társadalom ellen, de magatok ellen is, mert nem tudhatjátok, mikor áldoz fel benneteket az a söpredékhatalom, amely a kezdetektől a sátánt szolgálja. Mert csalódást kell, hogy okozzam nektek: Nem ti vagytok a többség! Ti, csupán összesség vagytok. A társadalom aljának összessége… 150.000 ember, aki néhány pártból és kellő, önmaga által sem értett gyűlöletből verődött össze a pesti utcán, miközben a vidék most éppen szánt és vet… hogy Ti tudjatok ingyen tanulni, hogy biztonságban élhessetek és még ennivalótok is legyen…

Kisebbség vagytok – hála Istennek -, s talán végre felismeritek saját ostobaságotokat, amellyel gyermekeitek és az ország biztonságát teszitek kockára, de amely cselekedetetekre nem lesztek büszkék úgy húsz év múlva, amikor végre benő a fejetek lágya…csak addig ne legyen késő…

Stoffán György

dátum: 12:59 A bejegyzésre mutató linkek

Küldés e-mailbenBlogThis!Megosztás a TwitterenMegosztás a FacebookonMegosztás a Pinteresten

2018. április 11., szerda

Alkotmányellenes volt-e az Uniós népszavazás

 

A népszavazások törvényessége a rendszerváltásnak nevezett korszak bekövetkezte óta, mindig attól függött, hogy hazaáruló kormánya van-e egy országnak vagy a nemzeti érdekeket szolgálja-e a regnáló testület. A demokrácia szó a szocialista kormányzás alatt ugyanis fedőnév volt csupán arra, hogy minden olyan aljasságot el lehessen követni a nemzet ellen, amelyre a ma egyre inkább meg és kiismert világhatalom parancsot adott, e léte kezdete óta hazaárulásra, nemzet-, és keresztényellenességre predesztinált hatalmi erőknek.

„Magyarországot 1997 júliusában hívták meg a védelmi szervezet tagjai közé. Az Országgyűlés ez ügyben országos ügydöntő népszavazást írt ki.

Az esemény előtt a parlament megváltoztatta a szavazás szabályait (voltaképpen két népszavazásra, amelyeket a világhatalom rendelt el – a szerk).

Eszerint tehát, a jegyzékben szereplők 25%-ának egybehangzó válasza kellett az érvényességhez. Szükség is volt erre, hiszen az urnák előtt a jogosultaknak kevesebb, mint a fele jelent meg (49%). A szavazás a NATO-csatlakozást támogatók döntő győzelmét hozta, a szavazók 85%-a a belépésre voksolt. Magyarország a népszavazás után másfél évvel,  1999. márciusában vált NATO-taggá.

Így a 2003. április 12-én Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása ügyében megtartott országos népszavazás a maga 45,62 részvételi százalékával eredményes volt” – mint ezt aWikipédia oldalán olvashatjuk.

Megállapítható tehát, hogy az Alkotmányban foglaltak szerint mindkét népszavazás érvénytelen lett volna, ha a szocialista többségű parlament nem teljesíti a világhatalmi liberális parancsot, amellyel az alkotmányosságot és a demokráciát semmibe véve, a nép felhatalmazása nélkül módosította a nép akaratát kifejező népszavazás feltételeit.

A 2004. december 5-iki esemény, amely a magyarok kettős állampolgárságának intézményét lett volna hivatva szentesíteni, sajnos mindenképpen érvénytelen lett volna az alacsony részvétel miatt. Azonban, meg kell jegyezni, hogy a szocialisták és a liberálisok magyar gyalázó, ocsmány kampánya ellenére is voksolók 51,57%-a, egybehangzó igennel fejezte ki a határon túli magyarság melletti kiállását.

Komáromi László tanulmányában ezt írja: – (…) legnagyobb horderejű változás, az 50%+1-es részvételi kvórum újra bevezetése kapcsán Gulyás Gergely, az Alkotmány-előkészítő bizottság alelnöke egy rádióinterjúban utalt arra, hogy a 25%-os jóváhagyási kvórum bevezetésére 1997-ben pusztán a küszöbön álló NATO-népszavazás sikere érdekében került sor, ugyanakkor úgy vélte, hogy ha a választópolgárok a népképviselet hatalmát, amely a közvetlen hatalomgyakorláshoz képest elsődleges, népszavazás keretében visszaveszik, akkor indokolt, hogy legalább minden második jogosult vegyen részt a szavazáson. (…)

(A népszavazásra vonatkozó szabályozás változásai az Alaptörvényben és az új népszavazási törvényben – Komáromi László, MTA)

Nem szakavatottként, és nem alkotmányjogászként tehát, felmerül bennem, az egyszerű állampolgárban, a felelősséggel tartozó jobboldali katolikus íróban, hogy a demokrácia ilyen módon való szocialista és SZDSZ-es megerőszakolása valóban tükrözheti-e a nép akaratát az Unióba való belépést illetően, vagy csak egy parancsot teljesítő, keresztényellenes, a népet semmibe vevő, aljas parlamenti döntés volt-e, amely jogilag akár érvénytelen is lehet, de a nemzetre mindenképpen káros döntés. Ugyanis, ennek alapján kell elviselnünk nap mint nap az Európai Unió folyamatos ellenségeskedését, belügyeinkbe való fogadatlan prókátorként elkövetett durva beavatkozását, és az ellenzék hazaárulását. Ideje volna átgondolni a történteket, és törvényesen, az Alkotmányosságot megtartva, a népszavazás megismétlésével vagy elvetni, vagy megerősíteni Uniós tagságunkat.

Stoffán György

 


2018. április 9., hétfő

A „leváltott” Orbán-kormány – Gondolatok a választás után

Leváltottuk a kormányt. Mint minden választáskor… leváltjuk, hogy új alakulhasson. Új és jobb. Most is ez történt, hiszen remélhetőleg a jobbá válás attól lesz realitás, hogy sokkal nagyobb felhatalmazást kapott Orbán Viktor miniszterelnök úr, mint amilyen felhatalmazása eddig volt. Hiszen, nem kell ezután árulókkal vitázni a haza védelméről, s talán kevesebb kompromisszumot kell majd kötni ahhoz, hogy borotvaélen táncolva elérje céljait, amelyek soha nem egyéni és önös célok és érdekek voltak eddig sem, hanem a haza és a nemzet egységét és túlélését, jövőjét szolgálták.

Igaz, a vesztesek, a botor legyőzöttek máris hisztériás rohamot kaptak, és nem vonták le a konzekvenciát. Nem saját esztelen és értetlen (érthetetlen) politizálásuknak, a nemzet ellen való kirohanásaiknak tudták be a hatalmas bukást, hanem csalásról, visszaélésről beszélnek ugyanabban a stílusban, amely miatt buktak. Már-már nevetséges és szánalmas módon. A beteges szellemiség – úgy tűnik –, nem engedi nekik a felismerést: a magyar politikusnak a magyar érdekeket kell képviselnie és akkor a magyar társadalom melléjük áll.

Ők azonban ezzel szemben a gyűlöletre, az Orbán-fóbiára, és az emberi gyengeségre, valamint a magyarok és a keresztények elleni utálatra építették mind a kampányt, mind a napi tevékenységüket. Pénzért, idegen érdekek mentén, vastagon hazudozva mindenkiről, akiről parancsba kapták, hogy hazudozni kell. Nem ismerik a magyar lélek rejtelmeit, a nemzeti identitás mindent felülíró erejét, a lelkek mélyén kimondatlanul is ott rejtőzködő ősi kereszténységet. Ők egy másik logika szerint, és egy másik életszemléletnek megfelelően próbálnak politizálni, amely Magyarországon (értsd: Kárpát-medence) nem működik, illetve jól működik, mert kontraproduktívitásában a nemzeti oldalt erősíti.

A kétharmados Fidesz-KDNP többség tehát lehetőséget ad arra, hogy nemzetünket megvédje a megszállástól, a kereszténység és a nemzet ellen fellépő liberális uniós diktátorok ostoba és önfeladó parancsaitól, s minden bizonnyal ez a választási győzelem, a józan ész győzelme az unió egészére is pozitív hatással lesz. A magyarok minden történelmi korszakban – saját érdekeiken kívül – akarva-akaratlan, a környező nemzetek és egész Európa érdekeit is védték. Ma is ez történik, s talán a magyar választás felnyitja azoknak – az évtizedek alatt elbutított, hamis és erőltetett lelkiismeret furdalásban vergődő – nemzeteknek a szemét, és felkelti ösztönét az önvédelemre, amelyek a jóléttől és a fent említett hatásoktól vakon, hagyták magukat félrevezetni és megszállni.

Az április 8-ai választás egyben törvényalkotásra is lehetőséget ad a tekintetben, hogy végre megszüntethető lesz a hazaárulást „házon belül” és folyamatosan, bűnszövetségben elkövető, magukat civilszervezeteknek nevező bűnözők tevékenységének a megszüntetése. Ugyanis mind a nemzet, mind a segítségre szoruló és hivatalosan az országba érkező menekültekért a felelősség a kormányt terheli, amelyből az emberiesség, az ENSZ alapokmányának tiszteletben tartása és betartása a kormány részéről soha nem volt kétséges. Emellé nem kell idegenek által pénzelt, egyéb segítő szervezet.

Az ebbéli törvényesség persze nemcsak az idegen érdekeket szolgáló civil szervezetekre kell, hogy vonatkozzék, hanem minden olyan tevékenységre, amelyet a haza és a nemzet biztonsága ellen követnek el politikusok és magánemberek, akár mint uniós képviselők, akár mint parlamenti pártok tagjai, elnökei vagy szimpatizánsai.

A felelősségre vonás is megkezdődhet azokkal szemben, akik volt miniszterelnökként, főpolgármesterként és más állami funkciókat betöltőkként sikkasztottak, loptak és bűnszövetségben cégeken keresztül rabolták le a költségvetést, az uniós támogatásokat úgy, hogy gyermekeket és nyugdíjasokat is megrövidítettek, ellopták bérüket, fizetésüket, de mindezen bűncselekményekkel megrágalmazták a kormányt és annak tagjait, családjaikat.

Van tehát feladat és számos megoldandó kérdés, amelyek ma már talán egyszerűbbé válhatnak a kétharmados felhatalmazás birtokában.

Azonban nemcsak az elvégzendő feladatokra kell koncentrálni. Súlyos és nagy feladat az is, hogy az új kormány tagjai, a kormány médiája és a választók is visszaszerezzék, és megtartsák azt a méltóságot, amely alapjaiban különbözteti meg a nemzetben gondolkodó keresztény magyar közösséget attól a választási kampányban önmagát leleplező, jellem és hazaszeretet nélküli szűk politikai és társadalmi rétegtől, amely sem nem magyar, sem nem keresztény, sem nem emberi. Amelyet mindössze a gyűlölet és a pénz hajtott a kampány során. Sajnos az ellenzéki stílustalanság  kissé lehúzta a polgári oldal stílusát is…

A kampány során sokszor volt kifogásolható a jobboldali média stílusa is, amit nem menthet föl sem indulat, sem jogosnak vélt vagy annak ítélt felháborodás. Hiszen nem süllyedhetünk abba az erkölcsi és szellemi mocsárba, ami a bal- és álliberális magatartást és gondolatiságot 1989. ótajellemzi Magyarországon.  Tetszhet ugyan olykor a szabados (prolias) kifejezésmód a közönségnek, az olvasónak jogos felháborodásában… csakhogy az újságírónak nem csupán objektívnek kellene maradnia, de a példaadás is kötelező a számára!  Ha pedig a felháborodottságból eredő trágárság a példa, az bizony negatív eredményhez vezet, akár jogosnak véljük a trágárkodást, akár nem. Tehát e téren is vannak követelmények, amelyeket vissza kell állítani, illetve amelyeket kötelezően be kell tartani.

Végül a választás konzekvenciái között hadd említsem meg a kereszténység fogalmának félreértelmezett, és ekként többször is hallott említését. Nem mondhatjuk ugyanis, hogy mindegy ki keresztény és ki nem az, mert a lényeg, hogy a keresztény kultúrkörben élünk. A keresztény kultúrkört e megállapítással szemben maga a hitből eredő kereszténység jeleníti meg. Ha hit és keresztény érzület nincs az emberekben, akkor csupán az európai kultúrát említhetjük, amely nem mindenben és nem kifejezetten kötődik a kereszténységhez, hiszen, mint ismeretanyagot, a római kultúrát is épp annyira tartja részének, mint az ógörögöt vagy az ázsiait.

A keresztény kultúrát a de facto megélt kereszténység tölti meg tartalommal, amelybe az erkölcsi norma, a hagyományok gyakorlása, a szavatartó és másokkal szembeni tisztességes magatartás, a Jézus által megkövetelt egyenes beszéd, az alázat és az igazságszeretet is beletartoznak, azaz a krisztusi parancsok és tanítások, amelyeket nevezhetünk akár az emberi tulajdonságok isteni tárházának is. Ezek nélkül nincs keresztény kultúra, nincs humánum, hazaszeretet és béke. Hiba az is, ha bizonyos keresztyén-keresztény vallások történelmét előbbre valónak tartjuk, a másiknál. Helytelen tehát, ha egy-egy újságíró a saját, épp elhagyni szándékolt vallásának vindikálja mindazokat a történelmi eredményeket és célokat, amelyeket a kereszténység összessége teremtett meg az évszázadok – de mondhatjuk -, a két évezred során Európában és Magyarországon.

Van tehát szellemi, vallási, történelmi és erkölcsi követelménye is ennek a gyönyörű és nemzet-önmentő választási eredménynek, hogy a belső békét és egyetértést is erősítsük, erősíteni tudjuk.

Nagyjából így tudnám összefoglalni a választások másnapján az örömömet, az elvárásaimat és a ránk nehezedő közös lelki, szellemi és gyakorlati terheket, feladatokat önmagunkkal, nemzetünkkel és ellenségeinkkel összefüggésben.

Köszönetet mondok tehát a Magyarok Nagyasszonyának, aki Szent István felajánlása óta óvja és védi nemzetünket, hogy általa mindnyájan felismerjük: „Egyedül Istené a dicsőség!”

Ps: A választások előtti napon misét mondattak miniszterelnök úrért és családjáért, amiönmagában nemes gondolat. Azonban méltóbb lett volna a magyar nemzetért, a választási győzelemért könyörögve misét mondatni, s ebben, az egyetemes könyörgésbe foglalni nemzetünk miniszterelnökét… Most, a győztes választások után, simili modo misét kellene mondatni… Te Deum-mal… 

 

Stoffán György

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: