A liberális sajtó szerint: „Orbán elveszti a választásokat”…

…olvasom számos helyen, többnyire a magyarországi ellenséges oldalakon, de a facebookon is egyes jobboldali elmebetegek megosztásában is. A választási kampány őrülete ugyanis olyan mérteket öltött, hogy már sokan a jobboldalon sem tudják, mikor tesznek jót vagy rosszat. Efféle ostobaságokat megosztani nem kis szellemi töpörödöttségre utal, hiszen ártó a választások előtt két héttel az emberekben bizonytanságot, rossz érzéseket okozni. Az ellenség és a hazaárulók oldalain található megnyilvánulásokat nem kell megosztani, nem kell nagydobra verni és nem kell terjeszteni. Főjenek a saját levükben, a saját botor és félrevezetett szavazótáboruk ünneplése mellett.

má

 …olvasom számos helyen, többnyire a magyarországi ellenséges oldalakon, de a facebookon is egyes jobboldali elmebetegek megosztásában is. A választási kampány őrülete ugyanis olyan mérteket öltött, hogy már sokan a jobboldalon sem tudják, mikor tesznek jót vagy rosszat. Efféle ostobaságokat megosztani nem kis szellemi töpörödöttségre utal, hiszen ártó a választások előtt két héttel az emberekben bizonytanságot, rossz érzéseket okozni. Az ellenség és a hazaárulók oldalain található megnyilvánulásokat nem kell megosztani, nem kell nagydobra verni és nem kell terjeszteni. Főjenek a saját levükben, a saját botor és félrevezetett szavazótáboruk ünneplése mellett.

Nekünk egészen mást kell hirdetnünk és tudatosítanunk. Például azt, hogy amennyiben „Orbán”, azaz számomra a Miniszterelnök Úr elveszti a választásokat, akkor nem Ő veszti el a választásokat, hanem mi veszítjük el a hazánkat. Mi, mind… ellenségek és hazafiak egyaránt, mert átszakad a gát és mindent elönt az a végső pusztulással járó áradat, amely Nyugat-Európát már elöntötte, s amely vissza nem fordítható folyamatot indított el az Öreg Földrészen.

Nos, a hamis megfogalmazások és az álhírek mocsarában más érdekességeket is tapasztalhatunk, amelyekre a jobboldalon is csak legyintünk, noha most, ebben a kampányban teljesen világosan körvonalazódott és felismerhetővé vált az, hogy a magyar társadalom milyen szinten áll a hazaszeretet, a kiállás, a felelősségvállalás és a nemzettudat terén. Amikor ugyanis a királyi TV-ből két perc után nem vágják ki a kotkodáló pártszóvivőt, aki maskarában jelenik meg azon öt percben, amelyet valami elmebeteg törvényben határozott meg, mint demokratikus jogot minden hülye számára a választási kampány részeként, akkor a királyi TV-nél is nagy bajok vannak. Ugyanis mind a nőverő alkesz, mind a kotkodácsoló elmebeteg bemutatkozása méltatlan, megalázó és tűrhetetlen is egy nemzeti televízió képernyőjén, de tovább megyek: nemcsak megalázó és tűrhetetlen, de büntetőjogi kategória is. Már, ha volna kis hazánkban igazi, erkölcsös és következetes igazságszolgáltatás, s nem azt kellene látnunk, hogy nyilvánvaló bűnözők, adott esetben háborús bűnösök szabadon, közéleti személyiségként, politikusként flangálnak, miközben Budaházyra ezer évet kér lassan a független ügyész. Még jó ez esetben, hogy nincs halálbüntetés…

Menjünk tovább… a kampány azt is megmutatta a fentiek mellett, hogy miért kell ellenségnek neveznem, a jobb időkben még ellenzéknek titulált szedett-vetett politikai nímandokat. Mert azok! Hazudozó, aljaskodó, nemzetietlen és a magyarság ellen magyarokat uszító, acsarkodók, akik csak a pénzért, és a hatalomért küzdenek, akik vádaskodnak és… de ezt már annyiszor megírtam, nem is folytatom.

A legutóbbi döbbenet, ami mindennek a legalja, az Mikróczki Ádám tv-interjúja volt. Ebben a nevezett személy a következőkre vetemedett: – De igazából mi nem azok voltunk, akiknek láttattuk magunkat. Azt is mondhatnám, hogy az a retorika, ami 2010 előtt ment, az volt a nem igaz. (…) valós és fontos problémákra adtunk rossz válaszokat. És amikor egy párt kívülről igyekszik a parlamentbe, akkor az kicsit olyan, mint a zenei élet. A botrányok akkor nem jöttek rosszul, mert legalább tudtak rólunk. Viszont karanténba zártuk magunkat, és ez hosszú távra hat. Sokaknak kell még egy ciklus, hogy lássák, mit csinálunk, és higgyenek nekünk. De abban biztosak lehetnek, hogy a régi Jobbik nem tér vissza.” Mikróczki tehát beismerte azt, amiről évek óta írok, s amiért a Jobbikosoktól nem kispályás fenyegetéseket kaptam: voltaképpen a Jobbik, mint párt arra volt hivatott, hogy mai gazdáiknak listája legyen a nemzeti érzésű magyarokról… névvel, címmel teljes nyilvántartással. S vajon ki törölheti a már bizonyára régen eladott milliós listát, s nincsenek-e veszélyben azok, akik párttagként lettek nyilvántartásba véve a Jobbiknál?  Nem ők lesznek-e az elsők, akiket vonatra tesznek majd egykori pártvezetőik egy „korszakos” győzelem után?

Az akasztgató és a hullákat ZIL-re dobáló ötletekről, a „nem esküszöm fel az Alaptörvényre” törvényszegéses kiszólásokról, a Jobbikos megvesztegetésekről és egyéb ellenséges csacskaságokról nem is ejtek szót…

Ha tehát e rövidke áttekintés konzekvenciáját összefoglaljuk, akkor kiderül: – A győzelemre áhítozó ellenség pénzsóvársága a legalapvetőbb emberi jó tulajdonságokat is félredobta. Ilyeneket, mint: Alázat, szeretet, hazaszeretet, mások megbecsülése, a választópolgár iránti hűség, az eskü megtartása, törvénytisztelet, nemzeti elkötelezettség… de nem sorolom, mert lassan a hét főbűnnél tartunk, és még akkor sem merítjük ki ennek a már-már szánalomra méltó, emberségükből és méltóságukból teljességgel kivetkőzött megnevezhetetleneket. Bár a magyar nyelv jelzőkben is gazdag, de ezekre nincs szó, nincs jelző, mert a magyar efféle alja árulókat eleddig nem ismert, így szókészletéből is kimaradt az ilyeneket illő jelző. Trágárkodni meg a mi köreinkben nem illő… (nyilvánosan).

Minden történelmi korban volt egy sereg, a mai utódokhoz hasonló hazaáruló a magyar társadalomban, ám akkor volt szankció is ellenük, amit kegyetlenül, azaz kegyelemgyakorlás nélkül betartott a hatalom, s volt megvetés a társadalom jobbik felének részéről, de akkor ez volt a többség. Az a többség nem szajkózta kedvét vesztetten és elbizonytalanodva a hazaárulók ócska szlogenjeit – ha voltak vagy lettel volna ilyenek.

Katolikusok, protestánsok, magyarok, svábok, szerbek és zsidó hazafiak, kart karba öltve tettek a hazaárulók és a hazaárulás ellen. Ma pedig? Szinte szórakozásképpen ismételgetik az aljasságokat, s királyi TV sem teszi meg a megfelelő jogi és műsorigazgatói lépéseket, hanem hagyja a magyar nemzet megalázását, fenyegetését, még ha az csak öt percig tart is.

Van még két hét a győzelemig, a harc nem hagy alább. A jobboldalnak viszont sokkal többet kell még tennie, mint amennyit eddig tett. És jobban, mint eddig. Mert ha „Orbán” veszít akkor a magyar nemzet vész el, s a Budavári Koronázó Templom hamarosan ismét mecsetté alakul, a magyar pedig megkezdheti azt a drámai korszakát, amely korábban 150 évig tartott… de ezúttal nem lesz vége…

Ne osszuk meg, de töröljük, az ellenség gondolatait a közösségi oldalakon! Erősítsük egymást és magunkat abban a hitben, hogy most győzni kell és győzünk is. Mert ezt nem „nyerésnek” nevezik, hanem győzelemnek a gonosz, a keresztényüldöző, a kultúra- és nemzetromboló, hazaáruló törekvések felett. S ne feledjük, ha győzünk, a háború akkor is folytatódik… Sőt! S azt se feledjük, hogy Zrínyi Miklós mit mondott egy római szállóigére – Dulce et decorum est pro patria mori – Édes és dicső a hazáért meghalni – válaszul: „Sed dulcis est vivere”, azaz, „Még édesebb élni” (a hazáért)…  

Stoffán György

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: