Nagy Ervin: Francia puszi

 

Harminc ezüstöt nem is, egy nagy hatalmú mecénást megnyert már magának a Momentum – talán a párizsi olimpia elintézéséért cserébe?

Nagy Ervin – 2017.11.03. 
Ha Emmanuel Macron francia elnök egy új Európai Unión és az ehhez eszközként szükséges új európai pártszövetség létrehozásán ügyködik. És a leendő pártszövetségnek, bármilyen pici is, a magyarországi Momentum szerves része lesz.

Felmerül a kínos kérdés mindannyiunkban. Mi végett e kivételes kegy a francia elnök részéről? Miért pont egy mikropárt kapja a francia puszit? Ha még a csókot nem is. A kérdés lehet költői. Nemsokára úgyis kiderül. Nehéz nem észrevenni azonban azt a tényt, hogy a Momentum – miután szétverte milliók álmát, és ezzel a dicstelen tettel felkerült a magyar politikai élet színpadára – elkezdett pártként viselkedni. Ideológiailag nehezen beazonosítható, koherenciazavarokkal küszködő programot írt, de írt, és letette a választók elé; illetve, ha kissé nehézkesen is, de sikeresen keresi a nemzetközi politikai partnereket. Első körben meg is kapta a regnáló francia elnök baráti (bal-jobb) kezét, amely jelenleg négy országban talált már rá egy-egy komolyan vehető, hosszú távon is együttműködést ígérő szövetséges kézfogására.

Hajnal Miklós, a Momentum szóvivője szerint Macron kitüntető figyelmének az oka egyszerű. A mozgalmuk „a politikai megújulást képviseli hazájában, és egy konstruktív, jövőbe tekintő, nyitott, európai csoportosulás része kíván lenni”. No persze! A szóvivő szerint Európa egyre több országában jönnek rá a választók, hogy „politikai lövészárkok helyett előremutató, újító gondolatokra és közösségi politizálásra van szükség, ebben mutat hasonlóságot a kezdeményezés az En Marche-sal”, amely Macron centrumpártja.

Valóban jól hangzik a lövészárkok betemetése mint szintézis. A probléma csupán az, hogy ha követjük a hegeli dialektikát, ha nem, ezzel a politikai kiállással új tézis született, ha úgy tetszik, egy új lövészárkot ástak ki. (Tézis, antitézis, szintézis, amely utóbbi egy újabb olyan tézis lesz, amelyre érkezik majd a következő antitézis.) Lefordítva: a „régi politikai lövészárkok meghaladása” mint politikai mondanivaló voltaképp egy újabb politikai lövészárok kimélyítésévé válik – bármit is mond Macron vagy Fekete-Győr András. És ez a lövészárok, mivel kizárólagosnak, univerzálisnak és morálisan felsőbbrendűnek hirdeti magát, tartalmilag pedig meliorista jellegű (azaz a földi élet jobbá tételének lehetőségét hirdeti); mindamellett minden más alternatívát meghaladottnak, ósdinak, megszüntetendőnek tart – igen veszélyes már most a demokráciára nézve.

Ismerős álláspont, ugye? Főként olyan országban, ahol negyven évig a marxista alapú „népi demokráciát” építettük, és ahol a rendszerváltozás után a liberalizmus egyenlő lett a szakmaisággal, a kompetenciá-
val, a műveltséggel, a tehetséggel. Aki tagadta, esetleg kritikával illette a liberális elveket, azt antidemokratikusnak bélyegezték a közélet minden területén – amely egyébként világjelenség volt az ezredforduló környékén a nyugati világban, és amely gondolat még ma is újra és újra felmerül és utat tör magának.

Ahogy igen találóan rámutatott az elmúlt évszázad nagy politikai blöffjére a magyar származású Molnár Tamás filozófus A liberális hegemónia című írásában: „Más ideológiákkal szemben a liberalizmus azzal az előnnyel rendelkezik, hogy nem ideológiának, hanem a normális létezésnek tünteti fel magát.” És valóban ezt az attitűdöt látjuk ismét felcsillanni Macron politikájában.

Pedig a politikai lövészárkokkal, míg nem történik fizikai erőszak, nincs semmi baj. Sőt! A politikai törésvonalak létezése maga a pluralizmus alapja. Ha nincs vita, ha nincs politikai küzdelem, akkor nincs pluralizmus. Ha nincs pluralizmus, akkor nincs demokrácia sem. Éppen ezért is megdöbbentő az, amiről Macron és a Momentum beszél. Ilyet csak a kommunisták internacionáléja és a szélsőségessé vált liberalizmus kozmopolitizmusa engedett meg magának az elmúlt száz évben… No meg a nácizmus és a fasizmus totalitárius rendszere. De egyik sem volt üdvösebb az emberiségre, kiváltképp Európára nézve.
A múltat meg lehet haladni, de végképp eltörölni nem. Ahogyan azt a szégyent sem mossa le már senki a Momentumról, hogy mind ez idáig minden sikerüket, ha egyáltalán volt ilyen, csak a rombolásnak köszönhetik.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: