ORBÁN VIKTOR: HA ELVÉSZ A SZABADSÁG, MI MAGUNK IS ELVESZÜNK

MTI
 
Ha elvész a szabadság, ha elvész a nemzeti függetlenség, mi magunk is elveszünk – hangoztatta Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn Budapesten, a Terror Háza Múzeum előtt rendezett október 23-i díszünnepségen. Budapest belvárosában az eső és az ítéletidő ellenére tízezer ember gyűlt össze.
  • A rossz idő ellenére tízezren gyűltek össze a Terror Házánál
  • Orbán Viktor hangsúlyozta ha elvész a szabadság, ha elvész a nemzeti függetlenség, mi magunk is elveszünk 
  • Három évtized után „újra veszély fenyegeti mindazt, amit Magyarországról és a magyar élet rendjéről gondolunk”
  • A miniszterelnök szerint szerint Európa vakvágányra futott
  • Közép-Európa maradt az utolsó migránsmentes övezet

A kormányfő úgy fogalmazott: a szovjet uralom egy történelem nélküli térbe taszított bennünket, „meg akarta semmisíteni a múltunkat és a kultúránkat is”. Mint mondta, a fizikai és szellemi terror megismétlődése ellen a nemzeti emlékezet a legerősebb fegyver. „Ezért jöttünk ma éppen ide” – utalt a Terror Háza Múzeumra, amely – emlékeztetett – a nyilasok főhadiszállása, majd a kommunista pártállami terror székhelye volt.

2002-ben „mementóvá emeltük, és egy múzeumot helyeztünk ide Budapest, Magyarország és Európa szívébe”, hogy emlékeztesse mindig a világot: a magyarok szabadságvágyát nem lehet megfojtani.

Azért állítottuk ide, hogy bennünket is figyelmeztessen: ha elvész a szabadság, ha elvész a nemzeti függetlenség, mi magunk is elveszünk – mondta Orbán Viktor.

Az 1956-os forradalom nemzeti forradalom volt – jelentette ki a kormányfő. A miniszterelnök arról beszélt, hogy a saját szabadságunkat mindig nekünk kell megvédenünk, más sohasem fogja.

„1956-ban az a csodálatos ország bontakozott ki az elnyomás félhomályából, amire mindig is vágytunk” – fogalmazott, kijelentve: a forradalom nemzeti forradalom volt.

Mint mondta, a gyárakban dolgozókról egy csapásra kiderült, hogy nem nemzetközi proletárok, hanem magyar munkások. „Erre a pillanatra mindig emlékezni fogunk, amíg egyetlen magyar is él a Földön” – tette hozzá Orbán Viktor.

Havran Zoltán

Azt is hangsúlyozta, hogy „mi nem csak emlékezünk, de nem is felejtünk. Azokat sem felejtjük el, akik velünk szemben álltak”.

A nyugatiak, ha csodálták is az 1956-os magyar forradalmat, nem értették – közölte.

„Nem értették, miért harcolunk olyan túlerővel szemben, amelyet emberi számítás szerint aligha győzhetünk le. Nem értették, hogy azért küzdünk, mert a végsőkig ragaszkodunk a saját kultúránkhoz és életformánkhoz, és nem akarunk föloldódni senkinek az olvasztótégelyében” – fogalmazott a kormányfő.

Hangsúlyozta: „azt akarjuk, hogy tiszteljék azt, akik és amik vagyunk”, hiszen a magyarok ezer éven át őrizték Európa határait és küzdöttek a nemzeti önállóságukért. „Bátor és harcos nemzet vagyunk, amely jól tudja, akit nem tisztelnek, azt megvetik” – mondta, kijelentve: „azért nem értenek bennünket Brüsszelben ma sem, mert már akkor sem értettek”.

Orbán Viktor szerint Európa vakvágányra futott, a pénzügyi spekuláns birodalom ejtette foglyul Brüsszelt és jó néhány tagállamát is.

A miniszterelnök elmondta, a 20. században katonai birodalmak okozták a bajt, most a globalizáció farvizén pénzügyi birodalmak emelkedtek fel. nincsenek határaik, de van világmédiájuk, és vannak tízezerszám megvásárolt embereik. Gyorsak, erősek és brutálisak – tette hozzá.

Orbán Viktor szerint most, három évtized után „újra veszély fenyegeti mindazt, amit Magyarországról és a magyar élet rendjéről gondolunk”. A szabadság 1990-es kivívása után most újra történelmünk fordulópontjához érkeztünk – hangsúlyozta.

A miniszterelnök szerint szerint Európa vakvágányra futott, a pénzügyi spekuláns birodalom ejtette foglyul Brüsszelt és jó néhány tagállamát is.

A 20. században katonai birodalmak okozták a bajt, most a globalizáció farvizén pénzügyi birodalmak emelkedtek fel. Nincsenek határaik, de van világmédiájuk, és vannak tízezerszám megvásárolt embereik. Gyorsak, erősek és brutálisak – tette hozzá.

Olvass tovább »

MIÉNK AZ UTCA, NAGYI!

Mozgalmas napnak ígérkezett 1956. október 21-e. Emberünk – osztályvezető egy fontos hivatalban – két jegyet kapott délelőttre a Néphadsereg színházába. A felesége ezért is veszekedett, már napok óta feszült volt. Húsz éve éltek együtt, elbagatellizálta a dolgot, női hormonokról, szeszélyekről beszélt, nem vette észre, hogy az asszony fél. Halálosan fél. A fia tekintetében sem látta meg az elszánt dühöt – épp aznap lett 15 éves –, kamaszos indulatnak vélte a srác dacos kitöréseit. Semmit se vett észre. A Néphadsereg színházába készült. „Mi baj lehet? – morfondírozott. A gyerekkel megyek. Ünnepi műsor a spanyolországi nemzet­közi brigádok megalakulásának 20. évfordulója alkalmából.”

 

1956_5

A földszinten ültek. Azelőtt egyszer volt a Vígszínházban, még a háború előtt, a szüleivel. Emlékezett az épü­letre. Valahogy más lett. Az ostrom utáni helyreállítás kissé átalakította. Különösen hatottak a stilizált géppisztolyok a színház erkélyének díszeiként. Persze pont Csopaki, a hivatal párttitkára ült mellé a feleségével. Most már kissé bánta, hogy eljött. Szerencsére kezdődött a műsor.

Olvass tovább »

%d blogger ezt kedveli: