http://matete.pestisracok.hu

 

Ron Werber után újabb gyűlölet- és felforgatás-szakértőt importált a hazai „demokratikus ellenzék”. A szerb Szrgya Popovics a színes forradalmak Che Guevarája, azzal az „apró” különbséggel, hogy ő már profi, elv helyett pénzért csinálja, cége is van rá. Gulyás Marcika „meghívására” érkezett.

Screenshot_7

A Gulyás Marcika-féle paródia-Majdanon, az Alkotmány utcai Agóra nevű színpadon tartott tegnap este előadást Szrgya Popovics. Idén másodszor érkezett Pestre, nyárelőn már járt itt könyvét népszerűsíteni. A 44 éves szerb férfi kora ellenére már több tucatnyi „forradalomhoz” adott recepteket. Pontosabban: adott el recepteket.

Popovics két évtizede Belgrádban tűnt fel, amikor még egyszerű biológus hallgatóként megalakított az Otpor – Ellenállás – nevű diákmozgalmat. Hasonlóból volt már jó tucatnyi, ők abban különböztek, hogy az egyetemi témákat azonnal felváltotta Szlobodan Milosevics szerb elnök megdöntésének jelszava.

Az igazi nóvum azonban más volt: Popovicsot és barátait kiképezték. A jó Szrgya maga sem tagadta, hogy példaképe – akivel Milosevics megbuktatása előtt személyesen is találkozott Bostonban – az „erőszakmentes hatalomváltás” ideológusa, Gene Sharp. A szép nevű stratégia lényege, hogy jelképes, “humoros”, látszólag békés akciókkal provokálják a hatalmat, amelyet aztán az „első vér” után a „népharag” elsöpör. Persze némi segítséggel, hiszen kell pénz, technika és technológia. Popovics ezt kapta meg 2000-ben Belgrádban, minő meglepetés: a Soros Alapítványon keresztül.

A szerb fővárosban jelentek meg először a „forradalmak” színes jelképei, a viccpártok, a „békés” tér- és intézmény-foglalások. A „civilek” oldalvizén a hatalomba befizetett, nyugati érdeket szolgáló politikusok.

Popovics másik „hőse” Zoran Gyingyics volt, a „demokrata politikus” a hatalomba is magával vitte Szrgyát. Az új kormányfőt 2003-ban lelőtték, Popovics azonban már korábban rájött arra, hogy Szerbiában éghet a föld a talpa alatt. Hiába, a balkániak heves emberek, főleg, ha rájönnek, hogy átverték és elárulták őket. Ezért inkább hivatásos „színes forradalom” szakértőnek és kiképzőnek állt.

Létrehozta non-profitnak finoman szólva sem nevezhető szervezetét, a Canvas-t – az angol betűszó megfejtése Alkalmazott Erőszakmentes Cselekvési és Stratégiai központ. Nyílt titok, hogy vállalkozása innentől együttműködik egy „másik céggel”. A Soros érdekeltségekkel, illetve a Stratfor nevű nemzetközi magán titkosszolgálattal való üzleti kapcsolatát pedig ő maga sem tagadta soha érdemben.

Innentől Popovics végigturnézza a világot, Tbiliszi, Kijev vagy éppen Kairó is a nevéhez köthető. Bukó rendszerek, utcai zavargások, vér és könny, és többnyire polgárháború a következmény. A muszlim világban az Iszlám Állam megjelenése is.

Na, ez a nagyszerű ember tartott tegnap előadást az Agórában. Amelyről egyébként kiderült, hogy 14,5 millió forintba került, amit Gulyásék kölcsönből finanszíroztak. Komolyan kíváncsi vagyok arra a pénzintézetre, amely egy „aktivistának”, vagy éppen friss mozgalmának ekkora hitelt nyújt. És milyen fedezetre?

De vissza Popovicshoz. A szerb „forradalmár” hivatalosan most is könyvét jött népszerűsíteni, nyilván rászorul a hihetetlenül nagy magyar könyvpiacról származó bevételekre… Szóval ne hülyítsük egymást.

Az európai „színes forradalmakban” a Canvas számláját bizonyítottan Soros György állta. Nehéz elképzelni, hogy hozzánk nem a spekuláns fizette be Popovicsot. „Hősünk” ugyanis nem Werberhez hasonló kóbor zsoldos, aki „munkát” keresve végigházalja a DK-t, MSZP-t, majd kiköt az LMP-nél.

Így vagy úgy, két dolog biztosnak tűnik innentől.

Egy: a választásokig hátralévő idő nem lesz nyugodt. Hogy melyik évszak lesz a forróbb, kiderül. Vagy éppen már előre a várható Fidesz-győzelem megkérdőjelezésére készülnek – hiszen a nekik nem tetsző választási eredmény megtámadása, a csalás-váddal utcára kivitt tömegek mozgatása Gene Sharp tervének egyik meghatározó hozzávalója.

Kettő: a hazai „demokratáknak” köszönhetően idefújta a szél a világ szemetét. S félő, hogy Werber és Popovics még csak a kezdet.

 

Fotó: liberation.fr