Aki végre kimondta az igazságot

Mezei Ferenc akadémikus: Politikai célú félrevezetés, hogy az áprilisi törvénymódosítás feltételei teljesíthetetlenek a CEU-nak

Lázin Miklós András – 2017.05.25.

A napnál világosabb, hogy a Közép-Európai Egyetem, azaz a CEU körül vita teljességgel politikai és talán üzleti ügy – mondta lapunknak Mezei Ferenc fizikus. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja kiemelte, magánemberként és az Academia Europaea, a neves európai akadémikusokat tömörítő szervezet tagjaként is támogatja Michael Ignatieffet, a CEU rektorát, ha képes megmagyarázni, hogy az új törvény miként akadályozza az egyetem fenntartását.

Mezei-Ferenc

„Külföldi propagandaháború folyik a CEU körül” (Fotó: Nagy Balázs)

– Nyílt levélben hangoztatta különvéleményét a CEU-ügyben. Mi késztette erre?

– Az MTA fizikai osztályának elnöke a legutóbbi ülésünkön leszögezte, nem kíván ezzel foglalkozni, mert politikai témának tekinti. Volt némi vita a kollégák között, ezért írtam a levelemet.

– Amely kellő vihart is kavart.

– Hivatalosan kevesen reagáltak rá, de számos kolléga megköszönte, mondván, valaki végre kimondta az igazságot. Fontos leszögezni, az MTA elnöke, Lovász László alapvetően ugyanazt a célt képviseli, amelyet jómagam: a CEU érték nálunk, és ennek maradnia és működnie kell. Sőt, az elnök úr azt is említette, hogy olyan akadémikussal nem találkozott, aki ne akarta volna a CEU megőrzését – olyanokkal ellenben igen, akik erősen kifogásolták, hogy a CEU-tól bizonyos vezetők azonnal külföldre vitték a problémát. Lovász László minden újságírói kérdésre felelt, kivéve azokra, amelyek ezt politikai ügyként kezelik. Azt gondolom, igaza van. Levelem tartalma amúgy a puszta tényeken, illetve azon alapul, amit magam megéltem, külföldön hallottam és amit Michael Ignatieff nyilatkozott rólunk, ugyancsak javarészt külhonban.

– Azaz?

– Számos nemzetközi tudományos szervezetnek tagja vagyok. Ezek egyikének elnöke április elején levelet írt Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, s erről mint tagot engem is értesítettek. Erre megkértem a központot, küldjék el részemre azt az anyagot, amelynek alapján a dokumentum készült. Kizárólag a CEU-tól származó információ állt rendelkezésükre, azzal a kategorikus kijelentéssel, hogy az új törvény sérti a CEU szabadságát. Persze tovább érdeklődtem, mert bizonnyal megvan ott a törvény is, ha már arra hivatkoznak, postázzák azt is a részemre. Kiderült, soha nem látták, olvasták. Azt hiszem, ez eléggé elgondolkodtató – engem mindenesetre újabb levélírásra késztetett, ezúttal Michael Ignatieffnek.

– Mi szerepelt a papíron?

– Tömören annyi, hogy mind magánemberként, mind az Academia Europaea tagjaként támogatásomról biztosítom Michael Ignatieffet, a CEU rektorát, ha megmagyarázza, hogy az új jogszabály miként akadályozza, netán teszi lehetetlenné az egyetem fenntartását. Ám az ezt firtató felvetéseimre sajnos mind a mai napig nem kaptam semmiféle választ.

– Az előbb a CEU rektorának külhoni nyilatkozatait emlegette.

– Kis idő múlva Kanadában jártam, ahol egy egyetemet látogattam meg. A vendéglátó rektor ebéd közben előhozakodott a magyar felsőoktatás „szörnyű” helyzetével, amelyet a néhány nappal korábbi, a rádióban elhangzott Michael Ignatieff-interjúra alapozott. Érdemes megjegyezni, a CEU jelenlegi rektora korábban Kanadában liberális párti vezető politikus volt, s a miniszterelnöki székre pályázott. Természetesen elolvastam az interjút, ebben Michael Ignatieff azt állította, hogy a CEU a Magyarországon megmaradt csekély számú szabad intézetek egyike. Azt, hogy egy külföldi efféle módon jellemzi a magyar társadalmat, mindenképp elfogadhatatlannak tartom.

– És egyben lejáratja vele Magyar­országot.

– A törvény elleni külföldi propagandaháború nem ezzel indult, már akkor elkezdődött, amikor a törvényt még el sem fogadták, csak beszéltek róla. S mint az előbb utaltam rá, gyakorta olyanok, akik magát a jogszabályt soha nem látták, olvasták.

– Egy pillanatra fordítsuk meg a kérdést. Mi történne, ha egy magyar egyetem szeretne hasonló módon mondjuk az Egyesült Államokban tevékenykedni?

– A válaszért egy gondolat erejéig muszáj visszautalni Ignatieffre. Ő abszurd, és tegyük rögvest hozzá, teljességgel megengedhetetlen módon súlyos problémának tünteti fel, hogy mostantól az új törvény munkavállalási engedélyhez kötné azoknak az oktatóknak az alkalmazását, akik nem európai uniós állampolgárok. Úgy véli, ez egyértelmű támadás a CEU autonómiája ellen. Szerinte ugyanis az utóbbinak az a lényege, hogy az intézmény azt tanít, amit jónak gondol, és olyan embereket vesz fel, akiket szeretne. E vonatkozásban – már csak a nemzetközi kapcsolatokat elvileg uraló kölcsönösség okán – először az Egyesült Államok egyetemeinek autonómiáját kellene helyreállítani, ahol a szövetségi kormány adja ki a munkavállalásra jogosító vízumokat és lakhatási engedélyeket, természetesen az egyetemi alkalmazottak számára is. Konkrétan fogalmazva, egy előadó taxiszámláját sem tudná a campus szabályosan kiegyenlíteni, ha nem állnak rendelkezésre e papírok.

– Térjünk vissza a lex-CEU-hoz.

– Itt is egy félreértés van. Létezik egy 2004-es, specifikusan rá szabott törvény, amelyben a CEU határozottan nevesítve szerepel. Ha tehát valami lex-CEU, akkor az a 2004-es törvény. Ami legutóbb született, az nem a CEU-ra íródott, hanem általában az egyetemekre, s ez helyesen és jogosan az intézmények közötti egyenlőséget javítja.

– A CEU sokak szerint csak puszta üzlet.

– Ha a nálunk működő egyetemek közötti egyenlőségben a CEU fenntartói nem látnak elegendő üzleti – esetleg morális – és politikai hasznot, akkor az nem a törvény hibája. A rideg valóság az, hogy a nyugati demokrá­ciákban a felsőoktatás döntő részt üzleti s nem kormányzati feladat, szolgáltatás. Ez viszont csak úgy tud többé-kevésbé jól működni, ha versenyegyenlőség van sok egyetem között, és a különböző tendenciák kiegyenlítődhetnek. Rossz az a rendszer, ahol úgy lehet rengeteg pénzt keresni, hogy az közben sokakat tesz tönkre.

– A sokat kritizált magyar törvény felfogható egyfajta tisztítási szándéknak?

– Nincs abban semmi rossz, ha egy szuverén ország a nála működő egyetemek egyforma működésének szabályait fejleszteni kívánja. Ha ez más országban történne, nem tételeznénk fel semmi rosszat. Itt sokkal inkább arról van most szó, hogy a CEU-ban azt feltételezik, a kormány nem fogja jóindulattal kezelni az új megállapodások létrehozását. Erre a franciák­nál van egy ismert kifejezés, amely a meg sem valósult szándék elítélését jelenti. Azt tudom mondani: az az állítás, hogy az áprilisi törvénymódosítás feltételei teljesíthetetlenek a CEU számára, félrevezetés, és egyáltalán nem felel meg a valóságnak, ugyanúgy, mint a további kijelentések az akadémiai szabadság korlátozásáról, az egyetemi autonómia megsértéséről. Nehéz a dolgok realitásához visszatérni a szenvedélyek felkorbácsolása után. Viszont ha mindkét fél jóhiszeműen áll az ügyhöz, a CEU sokáig fontos része marad a budapesti felsőoktatási központnak.

– See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/88872/Aki_vegre_kimondta_az_igazsagot#sthash.51a9eJ38.dpuf

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: