GYURCSÁNY POFÁTLANSÁGA HATÁRTALAN

REAGÁLÁS EGY MAJDNEM ELFELEDETT INTERJÚRA ÉS PÉNZÜGYI CSALÁSOK SOROZATÁRA
A magyar nép 2002 utáni vesztesége napjainkig 1,2 évi GDP-nek felel meg. A magyar gazdaság 42 000 milliárd forint veszteséget szenvedett el 14 év alatt a 2002–2006 eleje közötti rossz gazdaságpolitika miatt. Minden átlagos magyar állampolgár, mai napig 1,2 évi jövedelmével tudott volna többet fogyasztani a 2002–2016-os időszakban.
download

Gyurcsány Ferenc április 8-án nagyinterjút adott a Magyar Nemzetnek. Ennek a 2006-os zavargásokról szóló része szó szerint a következő: „MN: Van konkrét tudomása arról, hogyan történt a zavargások megszervezése? GY. F.: Igen. A Fidesz felső vezetői vettek ebben részt, és egészen konkrétan szervezték az erőszakos megmozdulásokat. MN: Kik? Orbán Viktor? Gy. F.: Is. MN: Kövér László? GY. F.: Is. MN: Mit jelent a szervezés? Konkrétan hívtak oda embereket? Gy. F.: Konkrétan.”

A fentiek alapján Gyurcsány Ferenc egyértelműen puccskísérlettel vádolta meg a Fidesz legfelsőbb vezetőit. Puccsról beszélünk, ha egy megválasztott kormányt nem parlamenti szavazás vált le, vagy nem önállóan mond le, hanem erőszak következtében távozik a hatalomból. A puccsot végrehajthatják fegyveres testületek vagy a nép erőszakos hatalomátvétellel. Parlamenti demokráciában mindkettő bűncselekmény. Gyurcsány Ferenc fenti nyilatkozatával bűnpártolást követett el, mert nem indíttatott eljárást a Fidesz vezetői ellen. Ha viszont nem igaz, amit állít, akkor nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségét követte el.

Parlamenti demokráciában nem bűn, ha egy kormány ellen nem erőszakos tüntetéseket szerveznek. Ez önmagában nem puccs, ez a demokráciában elfogadott. A jelenlegi ellenzék – benne Gyurcsány Ferenc pártja – rendszeresen él ezzel az eszközzel, a kormány megbuktatására játszva. A 2006-os megmozdulások kapcsán azonban tény, hogy sok erőszakos cselekmény történt. Mi történt, amikor a tüntetők elfoglalták a tévészékházát? Egy törpe kisebbség rombolt, téblábolt, aztán hazament. Így viselkednek azok, akik puccsal akarják megszerezni a hatalmat? Ez ellentmond a józan észnek. Pusztán annyi történt, hogy felháborodott emberek egy csoportja céltalanul rombolt, majd szétoszlott. A tények ellentmondanak a puccskísérleti vádnak.

Vegyük szemügyre azt, ami az elemi felháborodást kiváltotta. A kormányfő saját hangján megjelent egy vallomás, amely szerint a választást tudatos félretájékoztatás segítségével, azaz nevén nevezve, csalással nyerték meg.

Tudták, hogy az ország gazdasági folyamatai a Medgyessy-kormány hibái miatt katasztrofális irányba tartanak, és ezeket csak kemény gazdasági lépésekkel lehet megállítani. Ezt a Gyurcsány-kormány nem tette meg, mert akkor elvesztették volna a választásokat. Sőt, a jövőt rózsaszínűre festették, ezermil­liárd forintra rúgó, több éven át tartó adócsökkentési programmal fogadták el a 2006. évi költségvetést. A tudatos hazugságukat törvénybe is foglalták. Erre mondta Gyurcsány Ferenc, hogy „Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk”; „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna.”

A választási eredményt alapvetően befolyásoló félretájékoztatást csoportosan követték el, amelyben legalább két személy, Gyurcsány Ferenc és Veres János pénzügyminiszter vett részt. Nyilván erről ennél többen tudtak, azaz a csalás minősített esetét, a csalásra való szövetkezés bűntettét is elkövették. Ennél azonban még súlyosabb tettet is elkövettek. Az államigazgatás, a Pénzügyminisztérium (PM) szakembereit a hivatali esküjük megszegésére vették rá azáltal, hogy nyomásgyakorlással hamis jelentéseket adattak ki velük. 2006 májusáig a PM olyan deficitprognózisokat adott ki, amelyek szerint minden a tervek szerint alakul.

Egy hónapra rá, júniusban olyan előrejelzést adott ki a PM, amely szerint 1200 milliárd forinttal rosszabb a deficit. Eszerint egy hónap alatt úgy megvilágosodtak a szakemberek, hogy a korábbi prognózisaiknak közel kétszeresére emelték fel a hiány mértékét: 1400 mil­liárdról 2600 milliárdra. Az apparátus júniusi „megvilágosodása” csak úgy történhetett, hogy lehetetlenné tették, hogy a reális prognózisukat közöljék, azaz ez esetben fennáll a hatalommal való visszaélés bűncselekménye is. Jó kis halmazati bűncselekmény is összeállhat ebben az ügyben!

Az őszödi beismerést nem a valódi bűnbánat, hanem a kényszer vezette. Gyurcsány Ferenc, Veres János és az a szűk csapat, amely ezt a folyamatot tudatosan vezényelte, tudta, hogy legkésőbb 2006 végén mindenre fény derül. Ha másért nem, azért, mert a szokásos éves EU-s vizsgálatok, amelyek a konvergenciajelentésekkel függnek össze, felszínre hozzák a csalást.

Mellesleg megjegyezendő, hogy Brüsszelt is becsapták, mert hamis konvergenciajelentést adtak le. Tudatosan nemzetközi szerződést sértettek. A bűnös tudta, hogy bűnét felderítik, ezért előremenekült, és bevallotta a tettét. Szó sincs itt igazságbeszédről! Ez a bevallás is szűk körben történt, ahol ezt muszáj volt megtenni, mert Gyurcsány a képviselők támogatása nélkül semmiképpen nem tudta volna megúszni a felelősségre vonást. Ha rajta múlik, eltitkolta volna az egészet a parlament előtt, amelynek képviseletére felesküdött. A bűnös kétségbeesett kísérletéről van szó, hogy elkerülje a büntetését. És volt képe ezt igazságbeszédnek nevezni.

Fel kell tenni a kérdést, hogy a bűnös megkapta-e a megérdemelt büntetését, és mekkora is volt a bűne, a károkozása? Az a válasz, hogy nem kapta meg a büntetését. Egyrészt a fent leírt, vélelmezhetően köztörvényes bűncselekmények miatt nem folyt ellene és társai ellen eljárás. Másrészt Gyurcsány Ferenc nem (csak) az orbitális csalás és hazudozás, hanem végül a gazdasági világválság miatt bukott meg. Egyszerűen pechje volt. A válság egy eleve nagyon legyengült országot talált el, amellyel szemben megszűnt a nemzetközi bizalom. Ennek köszönhetően az országunk volt az első Európában, amely pénzügyileg összeomlott. Az ország gazdasági teljesítménye 2009-ben igen súlyosan, a GDP közel tíz százalékával esett vissza.

Térjünk át arra kérdésre, hogy mekkora kárt okoztak a Medgyessy–Gyurcsány-kormányok a magyar társadalomnak. Feltehető, hogy jó kormányzás esetén a magyar gazdaság éves növekedései közel hasonlók lettek volna mint a cseh, szlovák, és lengyel gazdaságoké. Mivel nekünk magasabb volt az államadósságunk, mint a három országnak, ezért azt feltételeztem, hogy jó kormányzás esetén is a fenti országok éves növekedési ütemeinek az átlagánál minden évben egy százalékkal lassabban bővültünk volna 2002 és 2009 között. 2009 és 2016 között pedig a tényleges növekedési ütemeket vettem alapul.

Az így konstruált növekedési pályával kiszámítottam, hogy jó kormányzás esetén milyen lett volna évenként a magyar gazdaság teljesítménye. Ebből kivontam a tényleges gazdasági pályát. A különbség azt mutatja, hogy mekkora kárunk származott napjainkig abból, hogy 2002 és 2006 eleje között csapnivalóan rossz gazdasági kormányzás volt. Az alkalmazott metodika kiszűri annak hatását, hogy 2009 után is alacsonyabbak voltak az éves növekedési ütemeink, mint a referenciaországok hasonló, átlagos mutatói, azaz a Fidesz kormányzásának gazdasági hatását.

Az eredmény megdöbbentő: a magyar nép 2002 utáni vesztesége napjainkig 1,2 évi GDP-nek felel meg. A magyar gazdaság 42 000 milliárd forint veszteséget szenvedett el 14 év alatt a 2002–2006 eleje közötti rossz gazdaságpolitika miatt. Minden átlagos magyar állampolgár, mai napig 1,2 évi jövedelmével tudott volna többet fogyasztani a 2002–2016-os időszakban.

Ez forintban számolva egy átlagos családban körülbelül hárommillió forintot jelent. Évente egyhavi jövedelmével lett volna több pénze minden családnak, ha a 2002 és 2006 eleje közötti kormányzás legalább a visegrádiaknak megfelelő lett volna. Nemcsak a nyugdíjasok 13. havi nyugdíját vette el a rossz kormányzás, hanem az aktívak 12. havi bérét is. A 2002 és 2006 eleje közötti, és ebben az időszakban a Gyurcsány-kormány által tudatosan folytatott rossz gazdaságpolitika az egyik fő oka annak, hogy le vagyunk maradva a visegrádi országoktól.

Ezek után mindenkire rábízom, hogy megítélje Gyurcsány Ferenc pofátlanságának a mértékét. Azt hiszem, a címben nem túloztam.

(Ennek a cikknek a bővített változatát a Gyurcsány-interjút követő első munkanapon elküldtem közlésre a Magyar Nemzetnek, azaz amikor még erősen aktuális volt. Azóta még válaszra sem méltattak, annak ellenére, hogy e-mailben érdeklődtem, mi a problémájuk a cikkel, továbbá a Lánchíd Rádió Lecsó nevű műsorában a nagy nyilvánosság előtt is rákérdeztem arra, hogy miért nem hozták le. Úgy látszik, a Simicska-médiában elhallgatás a sorsa egy Gyurcsány Ferenc számára kellemetlen cikknek. A mostani egy rövidített írás, de minden lényeges állítását tartalmazza a bővebbnek, miközben semmi olyan nem maradt ki, ami annak megjelenését gátolhatta volna.)

A szerző közgazdász

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: