A SZERELEM SZAVÁRA ELINDULT EMMANUEL…

Lássuk előbb a 444 hírét, melynek közreadásakor az ügyeletes szerkesztő aprókat sikkantva beleélvezett a gatyóba:

„Emmanuel Macron orbánozott egy jóízűt

 „Mindannyian tudjuk, kik Le Pen szövetségesei: Orbán, Putyin. Ezek nem nyílt és szabad demokráciával rendelkező rezsimek” – mondta Oroszországra és Magyarországra utalva Emmanuel Macron, a szélsőjobbos Marine Le Pen ellenében induló francia elnökjelölt egy május 1-jei rendezvényen, miután Le Pent Putyinhoz hasonlította, és azt mondta: ellenfelének választási győzelme esetén Franciaországban kitör a gazdasági háború.” (Politico, 444) 

Ó, hát persze! Nincsen errefelé „nyílt” és „szabad” demokrácia, tudjuk ezt régóta, legalább 2010 óta, bár megtudhattuk már 1998 és 2002 között is, akkor is szünetelt a demokrácia, most is szünetel, onnan lehet tudni, hogy megírja a 444.hu, és azt is megírja persze, hogy sajtószabadság sincsen, szóval minden teljesen világos, már csak azt kell megvizsgálnunk, ki a faszom az az Emmanuel Macron (copyright by Deutsch Tomi), aki ilyen remekül és hibátlanul látja ezt a szörnyű magyar valóságot. 

Nos, a kicsike Macron indulása álomszerű, orvos szülei hibátlan iskolákba küldik:

Kezdet az amiens-i La Providence líceum, a szigorú jezsuiták gimnáziuma, ahonnan az utolsó évben kiveszik, mert szerelmes a nála 25 évvel idősebb francia-latin tanárnőjébe, és a kegyetlen szülők rossz szemmel nézik a románcot. Így kerül a kamasz Macron Párizsba, a Lycée Henri-IV elitiskolába.

Innen egyenes út vezet a Nanterre Egyetem filozófia szakára (itt lehet megalapozni az éleslátás képességét), s végül jön az igazi iskola, az École Nationale d’ administration.

Az ifjú filozófus-közgaszdász (már be is párásodik a szem) indulása tökéletes, ennél jobb pedigré nem is létezhet!

Első munkahely az Általános Pénzügyi Felügyelőség, egészen 2008-ig felügyelő itt, s e felügyelőség mellett marad ideje arra, hogy raportőr legyen a Sarkozy felállította bizottságban, melynek feladata a gazdaságot növekedési pályára állító reformok kidolgozása.

Tehát indulás a jobboldali Sarkozynél, a Pénzügyi Felügyelőségnél, s innen egy nagy ugrás: a mi kis ifjú titánunk befektetési bankár lesz a Rothschild & Cie Banque nevű pénzintézetnél.

Nem csoda, ha ilyen repülőrajt után éleslátó Macron ráfordul a bajnaigordonos politikai pályaívre.

2012-ben már a szocialista Hollande körül sertepertél Macron, az éleslátó, a „pragmatikus”, és előbb az új elnök gazdasági és pénzügyi tanácsadója lesz, majd kinevezik az Elysée palota főtitkár-helyettesévé,  2014-ben pedig kinevezik gazdasági, ipari és digitális-ügyi miniszternek Macront, a csodálatost, a függetlent, a szakembert.

Ahogy rohamosan zuhan Hollande népszerűsége (nem kis részben azért, mert Macron gazdasági, ipari, és digitális-ügyi miniszter „piacbarát” intézkedéseivel tele lesz a franciák töke), éleslátó, hibátlan pedigréjű, kérlelhetetlenül demokratikus Macron, aki Sarkozynél kezdte politikai pályafutását, rádöbben, hogy ő nem szocialista. Olyannyira nem, hogy 2015-ben egy interjúban elpihegi, ő már nem is tagja a szocialista pártnak, majd 2016 augusztusában lemond miniszteri stallumáról is.

Miért is ne mondott volna le, Macron, az éleslátó, hiszen 2016 augusztusában már az egészen hülyék is tudták, hogy a francia szocialistáknak nagyjából egy évtizedre harangoztak. Hát persze, hogy lemondott Macron, a csodálatos, a leleményes, majd hamar megalapítsa En Marché! nevű pártját, hogy miután Hollande szocialista gazdasági minisztereként tönkretette az országot is meg a szocialistákat is, 2017-ben az ország megmentőjeként elindulhasson az elnökválasztáson.

És most Macron, a független, a megmentő, a semmiből érkező elmondja hibátlan, haza- és nemzetáruló téziseit – vagyis:

Támogatja a Merkel-féle nyitott kapuk politikáját, nézetei szerint Franciaország képes még ennél is több bevándorló befogadására, és meggyőződése, hogy a bevándorlásnak kedvező gazdasági hatásai lesznek szerte Európában.

Kijelentette, hogy ellenzi a muszlim fejkendők betiltását.

Ellenzi, hogy megfosszák állampolgárságuktól azokat, akiket elítéltek terrorizmus vádjával. Továbbá azt vallja, hogy a rendkívüli állapot bevezetése és meghosszabbítása „legitimitási kérdéseket vet fel”.

Ez annyira, de annyira szép, olyan nagyon „európai” és „demokratikus”, hogy előbb-utóbb a vén gazember Soros is fel fog rá figyelni, hacsak nem figyelt fel már legkésőbb 2016 augusztusában, amikor Macron, a becsületes, a feddhetetlen lemondott miniszteri posztjáról.

Macron, a szépreményű olyan nagyon európai, annyira modern, hogy végül csak elvette feleségül egykori tanárát, aki miatt szülei kivették a jezsuita gimnáziumból, elvette Brigitte Trogneux-t, és most, 39 évesen együtt él egy 65 éves asszonnyal, megható ez, megindító, kajálják a franciák is.

Nos, nagyjából ennyit kell tudnunk Macronról, a Francia Köztársaság leendő elnökéről, aki pedáns kérlelhetetlenséggel és éleslátással foglalja össze mindazt, amit a magyarországi állapotokról az ő köreiben tudni kell – pontosabban: tudni illik és tudni szabad.

S vajon mit kell tudni Franciaországról, az „Egyház legidősebb leányáról”?

Nagyon kedves barátom hívott fel vasárnap éjjel Montpellier-ből. ahová kiment szurkolni a veszprémi kéziseknek. -Kikérem magamnak ezt az egészet! – kezdte feldúltan barátom, és elmondta, hogy kétségbeesve járkál Montpellier-ben, Petrarca és Nostradamus városában, ahol már minden második szembejövő arab vagy fekete, viszont minden kisgyerek arab vagy fekete, és bokáig ér a szemét, a szar, a mocsok mindenhol, -iszonyat ez az egész, vége van! – mondja barátom, és bizony…

Az a helyzet, Macron úr, hogy tökéletesen érdektelen, mit mond maga, hogy mit mondanak a magához hasonlóak, semmit sem számít, hogy maguknak mi a véleményük. Ugyanis maguk a legutolsók, akik még „francia” életet élhetnek a hazájukban, a maguk gyerekei (bár magának persze nincsen) már nem fognak francia életet élni Franciaországban.

És ez a maguk bűne. Soha el nem évülő, rettenetes, iszonyatos bűn. Emberiség ellenes bűntett, az európai civilizáció és az európai nemzetek elleni bűntett. S Európa nemzetei akkor reménykedhetnek a túlélésben, ha önt és a magához hasonlókat nagyon rövid időn belül elzavarjuk a közélet közeléből is, és bíróság elé állítjuk magukat. Aztán egy cellába zárva elmélkedhetnek a nyitott társadalmakról, és a bevándorlók jótékony gazdasági hatásáról.

Mi pedig építünk addig idekint egy régimódi, európai civilizációt.

Na, így üljön bele De Gaulle székébe, maga gazember!

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: