Vigyázó szemetek

Álláspont.

„Mit is mondhatnánk? Sosem ér véget” – mondta Donald Trump amerikai elnök, amikor az újabb párizsi terrortámadás kapcsán részvétet nyilvánított

Ulicza Tamás – 2017.04.22.

Ha már Washingtonban ezt érzik, akkor mit gondoljunk mi itt az európai kontinensen? Természetesen azonnal voltak, akik az elnök kijelentése ellenében felsorakoztak. De minek a védelmében? Már nem lehet megmondani, mit és kit védenek azok, akik azt írják a sokadik merénylet után, hogy „nem szabad túlreagálnunk ezt a terrorcselekményt”, ahogy tette ezt a baloldali The Guardian brit portál újságírója, Simon Jenkins. Ezt a fajta struccpolitikát már nem lehet a brit hidegvér számlájára írni, főleg amikor egy elvileg művelt, értelmes ember ír így. Párizsban lelőnek egy rendőrt, egy brit újságíró pedig nyugalomra int: sokadszorra, mert képes volt leírni például a londoni támadás után is, hogy „nem veszélyezteti a demokráciát”.

És abban van némi igazság, hogy nem szabad életünk minden pillanatát félelemben töltenünk és nem igazodhatunk őrült terroristákhoz, de azzal már kevéssé lehet egyetérteni, hogy ez csak rajtunk múlik és azon, hogy a média felfújja a támadásokat. Én azért szeretek élni, és szerintem ezzel a legtöbb ember így van, így ha őrültek robbantgatnak és lövöldöznek szerte Európában évek óta, akkor talán természetes reakció némi félelem és óvatosság. Ám ha nem csak a címeket olvassuk el az ilyen írásoknál, hamar kibújik a szög a zsákból: nem szabad túlreagálni ezeket a támadásokat, mert az a „szélsőjobboldalt” erősíti (amely jelzőt érdek szerint éppen bárkire rá lehet sütni). Tehát attól ne féljünk, hogy valaki felrobbant minket, de attól igen, hogy jobboldali pártok kerülhetnek hatalomra.

A francia választások előtt a nyugati baloldali értelmiség és média egy jelentős része azon aggódik, hogy Marine Le Pennek van-e esélye a győzelemre, miközben körülöttük bombák robbannak és golyók süvítenek. Mintha egy Leslie Nielsen-filmben élnének. Arról nem is beszélve, hogy nem a terrorizmus és a migráció az egyetlen oka a szavazók jobbratolódásának, és még sehol nem volt az Iszlám Állam, amikor a baloldal identitásválsága és impotenciája már egyértelmű volt az emberek számára. A „szocialista”, „szociáldemokrata” és „liberális” pártoknak rengeteg kérdésre egyszerűen nincs válaszuk, és ezt két módon kompenzálják: egyrészről a szélsőjobboldalt próbálják megtenni ellenségnek, és fenntartják maguknak a jogot, hogy ők osszák a „nácikártyát”, azaz ők mondják meg, mikor ki a szélsőjobb, másrészről pedig amire úgy érzik, hogy van válaszuk, azt az emberek arcába tolják. Mit tolják? Sokszor üvöltik. És az embereknek ebből elegük van. A baloldal legnagyobb ellenfele: önmaga, leginkább pedig fanatikus követői, akik (milyen ironikus) keresztes hadjáratot és boszorkányüldözést folytatnak a politikai korrektség és a demokrácia jelszavaival. És miközben a terrorizmusra annyi a reakciójuk, hogy nem szabad felfújni, addig hihetetlen aggodalommal figyelik a jobboldal eredményeit bármilyen választáson vagy felmérésen: elég néhány tized százalék, és már lehet fasisztaveszélyt kiáltani.

A baloldali Politico portál egy tegnapi cikkében kétségbeesetten bizonygatja, hogy a centrista Emmanuel Macron „még jobban” vezet az elnökválasztáson, mint eddig. Mi a bizonyíték? A közvélemény-kutatások, amik azt is megjósolták, hogy az Egyesült Királyság uniós tag marad, és Hillary Clinton lesz az amerikai elnök. Úgy tűnik, a nyugati liberális értelmiség tényleg még mindig elhiszi, hogy valami attól válik valóra, hogy ők eleget sulykolják az emberekbe. Természetesen amit egyszer kijelentettek, az úgy is van: legyen bár értelmetlen vagy öngyilkos. A liberális dogma szerint a terrorizmus nem veszélyes. Pont. Mint amikor az Erik, a viking című film egyik jelenetében Atlantisz királya nyakig a vízben ülve alaptalan pletykának nevezi a sziget süllyedését.

Érdekes módon Afrika esetében bármikor lehet emlegetni a Maslow-piramist (ami szerint az ember lépcsőzetesen előbb az alapvetőbb szükségleteit elégíti ki): persze, hogy nem foglalkoznak annyira a demokráciával, mert még enniük sincs mit, és veszélyben élik az életüket, de az európai embertől már megvonnák a jogot, hogy megóvja magát és családját, és előbb a létfenntartás ösztönének és a biztonságérzetének tegyen eleget. Tény: a jobboldali pártok a választók sokkal elemibb szükségleteivel foglalkoznak ma, mint a baloldaliak. Rímel erre az állításra a BBC riportja, amelyben megdöbbenve tapasztalták, hogy Párizs utcáin több olyan meleg párt is találtak, akik kijelentették: ők Marine Le Pen mellett fogják letenni a voksukat, mert ahogy egyikük mondta: „Nem csak homoszexuálisként szavazok. Jelenleg sokkal fontosabb dolgok vannak Franciaországban, mint a melegjogok helyzete.”

Nem muszáj ezt megérteni, de fel kell tenni a kérdést: hány embernek kell meghalnia, hogy végre ne csak azon legyen szabad aggódni, hogy hány százalékot szereznek a jobboldali pártok, hanem azon is, hogy a radikális iszlám háborút visel Európa ellen? Ne essék félreértés: rengeteg fontos ügy van, de vannak prioritások. Ahogy az angol mondás szól: azon a hídon majd akkor megyünk át, amikor odaértünk. Ha addig fel nem robbantják. – See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/85926/Vigyazo_szemetek#sthash.qLLfA8Ut.dpuf

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: