Vajon hol a határ?

A választások után ismét látni fogjuk, hogy a bal­oldalon létrehozott törpepártok, elillanva a közpénzekkel, köddé válnak

Csizmadia László – 2017.03.27.

Társadalmunk tagjaiként az erkölcsi és jogi szabályok ismeretében illik tudnunk, hogy hol a határ. Európában az erősebb jogán kijelölt földrajzi határok sérthetetlensége a szomszédos országokkal megőrizendő békesség feltétele. A nemzethatárok bár nem a mi akaratunkból, de átívelnek a rajzolt országhatárokon. A V4-ek erős szövetséges rendszere ma már alkalmas a történelem számára írandó lelki sebeinket jóindulattal gyógyítani. A gyógyszert sem kell feltalálni, régóta létezik, úgy hívják, területi autonómia.

Európa népeinek értéktára, a keresztényi civilizáció eddig jól megfért a modern kori demokráciával és jogállamisággal. Ez a hármas szabályozó rendszer kisebb-nagyobb megtorpanásokkal, de tisztelhetővé, erőssé és gazdaggá alakította földrészünket. Olyannyira, hogy kívánatos csemegévé lettünk egyes politikai és gazdasági érdekcsoportoknak, így bekebelezésünk sokak fejében megfordul. Próbálkozások történnek fizikai erőszakkal – lásd újkori népvándorlás –, vagy politikai és gazdasági indíttatásból az ideológiai szörnyszülött „nyílt társadalom” ránk szabadításával.

A migránsáradat megszűrése, megszüntetése az EU és szövetségese, a NATO feladata. Az európai határok áttörése illegális módon, ne szépítsük, akár ok is lehet a háborúra. Mint látjuk, mindez erőszakos vallási térhódítással is együtt jár, agressziónak is tekinthető. A megállítás módszere a vízumkényszer és a tengeri határok sérthetetlenségének visszaállítása.

 

NATO-szövetségesünk, Törökország nem küldheti ránk az illegálisan érkező migránsáradatot, ez a cselekmény egyenlő lenne az úgynevezett „baráti tűzzel”. Ezért az ilyen szándék visszautasítandó és bocsánatkéréssel is nehezen kompenzálható.

Afrika és a Közel-Kelet volt gyarmatosító országai meggazdagodtak az uralmuk alá helyezett népek elnyomásából. Napjainkban a nekik küldött nyugati demokrácia exportja mint gyógyító balzsam, súlyos mellékhatásokat okoz, a kitalálók felelősséggel tartoznak. A V4-ek, a balti és balkáni államok a szovjet kifosztás áldozatai lettek. Az 1989 utáni évek e térségnek meghozták politikai értelemben a szabadságot. Azonban a Marshall-segély helyett a nyugat-európai országok túlzott gazdasági érdekeltségét érezhettük. Most már elkerülhetetlen, hogy Európa civil lakossága feltegye a fő kérdést, amire nem PC stílusban várja a választ.

A kérdés így szól: az EU a pénzhatalmasok világuralmi törekvéseit kívánja-e szolgálni vagy kontraszelektált, túlfizetett, álliberális nézeteket valló bürokratáinak kiebrudalásával megteremti az Európai Unió megálmodóinak ma is életrevaló ajánlását, a szuverén nemzetek szövetségét?

A schengeni és a dublini szerződések minden uniós tagállamra kötelező érvényűek. Kivételek nem erősíthetik a szabályt. Az engedmények (Görögország és Törökország) az unió értékei-nek széthordásához vezettek.

Európa polgárainak halaszthatatlan érdeke a tagországok erős védelmi hadseregének felállítása. Ugyanilyen fontos a szövetség a NATO legerősebb tagjával, az Egyesült Államokkal. A török hadsereg zsoldosként történő foglalkoztatása, a kiszervezett védelmi funkció Európa végét jelentheti.

Gazdasági szempontokat figyelembe véve érdekünk mind a négy égtáj irányába az együttműködés úgy, „hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon”. Az Európai Unió magállamainak dönteniük kell arról, hogy a visegrádi, a balti és balkáni államokkal együtt vagy nélkülük. Tiszta vizet kell önteni a pohárba, mert a kétsebességes unió nem megoldás.

Előbbi gondolatok elvezetnek a hazai politika és gazdasági viszonyok reá-lis értékeléséhez. Nem keverhetjük össze a határ, a határtalan és a végtelen fogalmát. A keresztény hit lényege Isten ígérete a földi élet utáni végtelen létezésre. Annak ellenére, hogy érezhetünk határtalan boldogságot vagy bánatot, tudjuk, hogy a földi élet és az emberi elme nem határtalan.

Európa minden országában fontos tényező, hogy kik és milyen pártok gyakorolják a kormányzást. A józan értékítélettel rendelkező választók felelősség tudatában döntsenek sorsukról. Ezért érdekes számunkra a hatalomra törő politikusok alsó és felső észbeli határának ismerete. Esettanulmányként említsük meg Juhász Pétert, az Együtt megválasztott elnökét. Nála a szürkeállomány vészes csökkenését a szájába vett síp hangja jelzi. Kezelhetjük ezt az önkontroll biztonsági műszereként. Sajnos, nem erről van szó, mert sípolása leginkább a nemzeti ünnepeinken hallható, jelezve, hogy használója „füttyöt hány” a méltósággal emlékező polgárok sokaságára. Tegyük fel a kérdést: hol a határ?

A 21. század meghozta az európai polgárok ébredését. Szellemi lázadás kezdődött, az emberek fontosabbnak tartják sorskérdéseiket, mint a pártpolitikai érdekek érvényesülését. A népfelség elvének prioritását nem kötheti gúzsba semmilyen politikai érdekeket szolgáló izmus. A hatalomra törő álliberális pártok ígérgetéssel nem annullálhatják a jelenlegi kormányzás politikai és hazai gazdasági sikereit. Ők most mini bizniszpártokat alapítva a polgárok átverésébe kezdtek. A 2018-as választások után ismét látni fogjuk, hogy a baloldalon verejtékezve létrehozott törpepártok, elillanva a közpénzekkel, köddé válnak.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: