Sajtószabadság – kinek?

Elég legyen abból, hogy a fütyülősök legyenek a “nemzet”

Lovas István – 2017.03.17.

Tegnapelőtt több kereskedelmi tévéállomás is bemutatta azt az egyperces videót, amely a Mérték Médiaelemző Műhely 2015-ös kutatása alapján készült. Az általa megkérdezett újságírók csaknem kilencven százaléka szerint ma Magyarországon sokkal inkább „a politika ellenőrzi a médiát”, mintsem „a média ellenőrizné a politikát”. A videón újságíró érkezik a hatalmat képviselő országgyűlési irodába, ahol az interjúvoló hölgyet kalodába zárják, szájára láncot tesznek, szemét bekötik, és figyelmeztetik, hogy minden kérdése felhasználható ellene. Amikor a képviselő kérdései feltevésére azzal biztatja, hogy „csupa fül vagyok”, a testileg és lelkileg megnyomorított nő a fizikai akadályoktól meg sem tud szólalni.

Ezt a képet különféle árnyalatokban a nyugati sajtó 2010 nyara óta terjeszti a magyar kormányról és az itteni ellenzéki média leírhatatlan szenvedéseiről. Amit külföldön készpénznek vesznek.

A kormány sajtóilletékesei azonban mind a mai napig még nem kérdezték meg az ilyen cikkek felelőseitől, hogy találkoztak-e már a valósággal. És nem is szembesítették őket azzal, hogy az idegen kézben lévő RTL Klub kormányellenes híradójának tízszer annyi nézője van, mint a közszolgálati adó híradójának, és hogy az ATV, valamint a Hír Tv ugyancsak ellenzéki műsorokat ad, szemben a kereskedelmi médiafronton magányos Echo Tv-vel.

Elfelejtették elküldeni e nyugati újságírókat a legközelebbi kioszkhoz, szupermarkethez vagy benzinkúthoz is, azzal, hogy addig nem válaszolnak további kérdéseikre, amíg nem számolnak be arról, ott hány kormánypárti és hány kormányellenes heti- és napilapot találtak.

Majd virtuális túrára köteleznék őket az internetes hírportálok terén, bemutatva nekik az Index.hu-tól kezdve a Hvg.hu-n át a 444.hu-ig azt a tobzódó elnyomást, amelyek ma a kalodába zárt ellenzéki újságírás részese.

Amely felkérés igazán semmiség lenne egy olyan reagáláshoz képest, mint amit amerikai tévétársaságok és hírügynökségek kaptak Rodrigo Duterte, a demokratikus Fülöp-szigetek – az Egyesült Államok stratégiai szövetségese – elnökétől, aki nemrégiben két lábbal rúgta ki őket, amiért ismételten hazug módon tudósítottak politikájáról.

De a nagyon hatékony szingapúri reagáláshoz képest is, amikor az ottani kormány helyreigazításait nem szó szerint és rövidítés nélkül közlő nyugati médiumokat terjesztésük súlyos korlátozásával fegyelmezte meg, olyan eredményesen, hogy azóta egyetlen ilyen sajtótermék sem mer e fantasztikusan sikeres illiberális demokráciáról egyetlen szót is hazudni.

A rólunk gátlástalanul és folyamatosan a legaljasabb félretájékoztatásokkal tele külföldi lapokból és adásokból „tudja” a világ, hogy magyar a médiadiktatúrában a kormányellenes lapok újságírói rettegnek, és nem írhatnak szabadon.

Így nyilván az ellenzékben a félelemtől fetrengő Népszava munkatársai is, hiszen a lap a hajtás fölött ezt a címet adta tegnapi beszámolójának a március 15-i ünnepségről: „Síppal, dobbal, szónoklatokkal emlékezett 1848-ra a nemzet.” „A nemzet.”

Alatta hatalmas helyszíni fotó, amint e „nemzet” egyik tagja azzal emlékezik kegyelettel, hogy másfél literes ásványvizes palackból locsol le vízzel embereket.

Nyilván ő is azon sípolók közé tartozik, akik a nyugati világ egyik legtoleránsabb bírósága és rendőrsége – a miénk – engedélyével és engedékenységével rombolták szét a megemlékezést és zavarták meg a miniszterelnök beszédét. Hogy a Fehér Ház előtt egy Obama-beszédre gyülekező ilyen társaság tagjaival mit tettek volna abban a mintademokráciában, azt olvasóink fantáziájára bízzuk, ahogyan azt is, hogy mit tenne a mi bíróságunk és rendfenntartó szervünk, ha valakik a Duna-parti „igazak menetét” akarná szétvuvuzelázni.

A „nemzetet” alkotó fütyülők mintegy ötvenen voltak. A nyugati sajtóterrort gyakorló, álhíreket („kamuhíreket”) terjesztő fősodratú szennylapok, mint a német neokonzervatív hetilap, a Die Zeit szerint ők voltak a főszereplők, mégpedig „több százan”.

Lapunk tegnapi száma címoldalán a szalagcímben Orbán Viktor e mondatát idézi: „Ismét ’48-as szelek fújnak Európában.”

Alig várjuk, hiszen ez azt is jelenti, hogy meg fog szűnni a hazai balliberális médiaterror, amely súlyosan diszkriminál a kormánypárti médiával szemben.

A Nézőpont Intézet éppen most adta ki a televíziók esti hírműsorainak mennyiségi elemzését. Az intézet a Tv2, az RTL Klub, az M1, a HírTv, az ATV és az Echo Tv esti híradóinak tudósításait vizsgálja meg rendszeresen, negyedéves és éves bontásban.

„A hírműsorok szerkesztésekor az egyharmad kormány, egyharmad kormánypártok, egyharmad ellenzéki arány az egészséges, ez kevés csatorna esetében érvényesül, leginkább az M1-nél és a Tv2-nél” – fogalmazott az elemző, aki szerint az RTL Klubon 42, a Hír Tv-n 45, az ATV-n 54 százalék volt tavaly az ellenzéki megszólalók aránya.

A Médiatanácsa e közben egy hangot nem hallat, amikor az ellenzéki Hír Tv-ben egy zenész olyan obszcén szóáradatot használ, amelyért minden civilizált országban az adót bezárnák, vagy példásan súlyos büntetéssel sújtanák. De a szabályokat mindenáron betartani akaró kormánypárti Echo Tv-nél igen nagy félsz uralkodik már attól is, hogy ezt a műsort a lefektetett keretek között kommentálják, nehogy illetlen szót idézzenek a bírálók. A tendenciák azonban azt mutatják, hogy a valós helyzet a magyar miniszterelnöknek inkább a vágyát fejezik ki a nyugati sajtószabadság szinte teljes hiányába belefúvó ’48-as szelekről.

Éppen március 14-én értesült róla a nyilvánosság, hogy Heiko Maas német szociáldemokrata igazságügy-miniszter olyan törvényjavaslat benyújtására készül, amelynek értelmében ötmillió (!) euró pénzbüntetéssel sújtanák azokat, akik „gyűlöletkommentárokat” tesznek közzé az internetes közösségi oldalakon, és ötvenmillió (!) euró pénzbüntetést azon internetes óriáscégek, amelyek adott időn belül e kommentárokat nem távolítanák el felületeikről.

Az Egyesült Államokban sem jobb a helyzet. Éppen március 15-én jutott el a nyilvánossághoz az a hír, hogy Jeanne Shaheen amerikai szenátor olyan törvénytervezetet nyújtott be, amely az igazságügyi minisztériumot felhatalmazná, indítson vizsgálatot a Russia Today „finanszírozási forrásait és külföldi kapcsolatait” illetően. Amiről maga a vizsgálat „tárgya” azzal a címmel tudósított, hogy „Amerikai szenátor az RT-t »külföldi ügynökként« akarja vizsgálni… Mi jön még, nyilvános kivégzés?”

Ami bennünket illet, roppant jó lenne, ha hatóságaink odafigyelnének arra, amit a miniszterelnök február 13-i évértékelő beszédében így fogalmazott meg: „A magyar modell kötőanyaga a bátorság, amely nélkül semmilyen politikai építmény nem állhat fent.”

Mert ha nem ezt a kötőanyagot használják hatóságaink, úgy az olimpiák és nemzeti megemlékezések szétverésén vagy megzavarásán túl a közrend is összeomolhat, akár hosszabb időre. – See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/82810/Sajtoszabadsag__kinek#sthash.Lqc3HH1r.VMqimjMk.dpuf

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: