Mindenki

Álláspont. Nekünk, magyaroknak kiváltképp nagy nap volt a tegnapi, hiszen Oscar-díjat nyert Deák Kristóf Mindenki című alkotása a legjobb rövidfilmek kategóriájában

Dippold Pál – 2017.02.28.

Los Angeles tegnap Vlagyimir Iljics Lenin nagy éleslátásra valló, 1922-es tételének is megfelelve, mint minden évben, most is azt bizonyította, hogy: „Minden művészet közül számunkra a legfontosabb a film.”
Az amerikaiaknak sok szempontból igazuk van. A nem amerikai filmeseknek is, hiszen mindenkinek a saját szakmája a legfontosabb a világon.

Nekünk, magyaroknak kiváltképp nagy nap volt a tegnapi, hiszen Oscar-díjat nyert Deák Kristóf Mindenki című alkotása a legjobb rövidfilmek kategóriájában. A rendkívüli eredményre nemcsak az alkotók, hanem egész Magyarország büszke lehet. Ezért is nagy öröm, hogy a film a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának finanszírozásával készülhetett el: a Huszárik Zoltán-pályázaton nyolcmillió forint állami hozzájárulást kapott – közölte Karas Monika, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke a távirati irodával. Hozzátette, hogy a tavalyi Oscar-díjas Saul fia, valamint az idei Arany Medve díjas Testről és lélekről mellett Deák Kristóf Oscar-díja is meggyőző megerősítést jelent a magyar filmes támogatási rendszernek: jók a kitűzött célok, amelyeknek köszönhetően egyre több tehetséges magyar filmes tudja megvalósítani terveit, gyarapítani kulturális kincseinket, amelyeket ráadásul nemzetközi versenyeken is díjaznak.

Elmondta: külön öröm, hogy a díj egyúttal azt is megmutatta, a világ érzékeny a szépségre, a pozitív üzenetekre, az egymás iránti érzékenység és összefogás kifejezésére. A médiatanács elnöke szívből gratulált a Mindenki alkotóinak, a főszereplőknek és minden gyerekszereplőnek is, és előremutató inspirációkat, további sikereket kívánt a filmben részt vállaló összes munkatársnak.

Gratulált Orbán Viktor miniszterelnök is. Annak az országnak a vezetője, amelyet az óceánon túli médiapolitikai elit mélységesen megvet, ahol lehet, szidalmaz és gyűlöl.

Hollywood a határtalan liberalizmus fellegvára. A virtuális valóság kiagyalóinak hatalmas boszorkánykonyhája. Bátorságnak tűnő ripacssággal osztanak ott nemcsak észt, hanem ormótlan indulatokat is keltenek minden ellen, ami nem olyan, amilyennek ők a világ rendjét képzelik. Los Angelesben még nem heverték ki azt a sokkot, amelyet Donald Trump elnökké választása okozott. Trump konzervatív ember, nem valami részérdekeket aprólékosan lajstromban tartó liberális alak, hanem egyszerűen, nyersen, őszintén nemzeti. Amerikai. Büszke akar lenni a hazájára. Számára nem érdem, ha valaki homokos vagy az ezerféle más perverzió gyakorlója, neki a kisebbségi lét puszta ténye sem érdem, legyen az fehérek közt néger vagy fordítva, és nem a világtörténelem legfontosabb – igaz, tagadhatatlanul megrendítő – eseménye a holokauszt. Ez nem tetszik Hollywoodnak.

Nekünk viszont nagyon is tetszik, hogy egy magyar fiatalember ilyen közegben meg tudta győzni az amcsi fenekedőket is arról, hogy az emberi élet nem kizárólag a másságokról szól. Az életünk nem más, mint az azonosságunk, a valakikhez, valamikhez tartozásunk, a bennünket megteremtő és megtartó kisebb-nagyobb közösségeink, családunk, vallásunk, országunk szeretete. A hűség.

Jól látta és láttatta ezt Deák Kristóf ott a hollywoodi fényárban. Díjának átvétele után megköszönte a családjának, tanárainak, hogy „kreatív embert neveltek” belőle, és azoknak ajánlotta a díjat, „akik egyedül képesek jobbá tenni ezt a világot: a gyerekeknek. Próbáljuk őket jól nevelni, olyan módon, hogy büszkék lehessünk rájuk”.

Ma minden magyar ember örül Deák Kristóf kitüntetésének. Annak is, hogy friss Oscar-díjasunk sem a díj előtt, sem utána nem érezte kötelességének belerúgni hazájába, mint tette azt a nemrégiben aranymedvésített Enyedi Ildikó, aki amúgy egyre szánalmasabb magyarázatokba bonyolódik ennek kapcsán. Kérdés, vajon az úgynevezett filmszakmai körökben zsenivé ütött Tarr Béla, aki, ugye, világhírű filmrendezőnk, és akinek az alkotásaira milliók váltanak jegyet a mozikba, vajon mit lép. Mit gondolhat most ez a magyargyűlölő, dögunalmas regényekből ótvarhosszú filmeket fabrikáló hivatásos zseni, aki nemhogy az Oscar-díj küszöbéig, de még az atlanti-óceáni fövenyig sem tudott elúszni az ócska álalkotásaival? Tarr Béla, a töki parafenomén (Tök falu Pest megyében) marad a nyilatkozatoknál. Mint például decemberben a Marrakeshi Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol is azt kérdezték tőle, mit gondol Donald Trumpról. Tarr Béla szerint „Trump az Egyesült Államok szégyene. Orbán Magyarország szégyene. Marine Le Pen Franciaország szégyene. Et cetera.”

Hagyjuk, örüljünk Deák Kristóféknak. A világ természetes rendje szerint úgyis mindig jönnek és jönnek az újabb tehetségek, az újabb lelkek, az újabb történetek, amelyek örömöket hoznak. A Lokomotív GT ezt amúgy néhány évtizeddel ezelőtt ugyanígy elmondta Mindenki című dalában.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: