Álomgyilkos új SZDSZ

Álomgyilkos új SZDSZ-nek nevezte Orbán Viktor a Momentum Mozgalmat, ezzel egy sajátos értelmezési keretbe foglalva mindazt, ami a budapesti olimpia ügyében történt

Bogár László – 2017.02.27.

Ez a metafora éppen elég gondolatébresztő ahhoz, hogy eltöprengjünk arról, vajon miként kapcsolódik a „gyilkosság” szó mindahhoz, amit a Momentum Mozgalom véghezvitt.

Ami az elmúlt hetekben lezajlott, az a nyugatias modernitás demokráciájának alapvető ellenmondásait hozta felszínre drámai pontossággal. A mai demokráciaértelmezés ugyanis evidenciának tekinti, hogy azért lehet minden felnőtt állampolgárnak szavazati joga, mert kivétel nélkül mindegyikük univerzálisan képzett és tökéletesen kompetens a társadalmi lét minden kérdését illetően. Az oktatástól a sporton, az energetikán és az egészségügyön keresztül a demográfiai kérdésekig, minden állampolgár naprakész tudással és informáltsággal rendelkezik ahhoz, hogy mindig helyesen döntsön.

26  Facebook2
Bogár László

A demokráciaelmélet azonban adós marad a válasszal arra a kérdésre, hogy ha ez így van, akkor miért nincs mindig tökéletes egység, ami egyúttal persze magának a rendszernek a létét tenné teljesen feleslegessé, hisz ha a tökéletes egység mindig automatikusan rendelkezésre állna, akkor a demokrácia mint berendezkedés értelemszerűen szükségtelen volna. Már feltéve persze, hogy egy adott kérdésre csakis és kizárólag egy helyes válasz adható, mint ahogy valóság is csak egy, azaz egy darab van.

Ha viszont még sincs eleve egység ebben a logikai keretben, az csak azért lehetséges, mert a választópolgárok egy része vagy tudatlanságból és informálatlanságból, esetleg hanyagságból vagy gonosz szándékból nem tudja és/vagy nem akarja az egyetlen helyes valóságot felismerni és képviselni a döntéseiben. Amennyiben viszont esetleg mégse úgy lenne, mint azt a demokráciaelmélet feltételezi, vagyis a szavazópolgárok kompetenciája, tehát a legkülönbözőbb kérdésekben való jártassága nagyon eltér egymástól, akkor ezt a „minőségi” különbséget miért mossa össze az egy személy egy szavazat univerzális alapelvében a modern demokrácia elmélete és gyakorlata?

Ha tehát létezik valamiféle szellemi értelemben vett hierarchia a modern társadalmakban is, akkor ez miért nem jelenhet meg a gyakorlatban úgy, hogy nem feltétlenül ér ugyanannyit minden személy szavazata? Az ember persze félve ír le ilyeneket, mert ennek már a felvetése is a legszörnyűbb bűnök közé tartozik a liberális demokrácia szerint. És ezzel a kör nagyjából be is zárul. Az a „valami”, amit „SZDSZ-nek” ismerünk, az ennek a liberális demokráciának nevezett berendezkedésnek a főkonstruktőre, vagy inkább fődestruktőre.

Az elmúlt évtizedek és évszázadok, (de talán nyugodtan mondhatunk évezredeket is), ez a napjainkban globális mély-SZDSZ-ként tételezett erő mindig ugyanazt a szerepet játszotta, játssza és fogja játszani. A legfőbb célja, mondhatni lételeme, az emberi létezés legalapvetőbb jellegzetességének a kétségbe vonása. E jellegzetesség nem más, mint a szellemi hierarchia léte. A globális mély-SZDSZ évezredek óta tesz összességében sajnos sikeres kísérletet arra, hogy e hierarchia létét kétségbe vonja, működését összezavarja, alapvető elveinek érvényre jutását cinikus gúny tárgyává tegye.

A fődestruktőri hivatás legmélyebb okai nem igazán ismertek, feltehetőleg valamilyen ősi trauma sötét történelmi mintázatai ismétlődnek, mint a fraktálok már évezredek óta, József Attila azt írja: „Ős-patkány terjeszt kórt miköztünk, a meg nem gondolt gondolat”. A meg nem gondolt gondolat a szabadság végzetes félreértéséből, és/vagy tudatos félreértelmezéséből ered. Az ősi mély-SZDSZ számára ugyanis az, hogy a tradicionális szakralitás létmódja az emberi akaratszabadság (vagyis az elgondolhatóság és megvalósíthatóság) mellé a szakrális erkölcsi felelősséget is odaillesztette, ami az elgondolt és megvalósított dolgok mértékéül azok folytathatóságát, vagyis a létezés szakrális rendjébe való tartós beilleszthetőségét szabja, nos, ez maga a legszörnyűbb bűn.

Az általa értelmezett „szabadság” (a liberális demokrácia szabadságeszménye) ugyanis a következményekkel való számvetés erkölcsi mércéje létezésének tudatos és cinikus rombolására, végső soron megsemmisítésére épül. Nem Magyarország volt tehát „következmények nélküli ország”, hanem a lakói voltak tökéletesen képtelenek arra, hogy felismerjék az úgynevezett első szabad választáson 1990-ben, hogy kis híján közvetlenül ezt a történelmi fődestruktőrt választották önként és szabadon életük legfőbb befolyásolójául.

Ha semmi más, ez az egyetlen döntés is jelzi, milyen mérhetetlen veszélynek teszi ki magát minden emberi közösség, amely akár csak egy pillanatig is komolyan megfontolja a globális mély-SZDSZ bármilyen lokális alakváltozatával való bármilyen együttműködés lehetőségét. Az Orbán Viktor miniszterelnök által használt „új” jelző az SZDSZ-szel kapcsolatban némileg kiegészítésre szorul, mert ha valami nem lehet új az emberi létezésben, az éppen ez az ősi mély-SZDSZ. Ez egyszerűen az emberi létezés sötét oldala, az önfelszámoló, destruktív ősi ösztönök végezetes örvénylése.

A magyar társadalom, főként éppen a mély-SZDSZ, évszázadok óta őt érő pusztítása miatt történelmileg elfásult állapotban van, és a kimerült, ingerült élőlény vagy élőlények közössége hajlamosabbá válik a „meg nem gondolt” döntésekre. Óriási felelőssége van tehát ma mindenkinek, aki nem teszi világossá, hogy ezzel a mély-SZDSZ-szel való bármilyen együttműködés vállalása az önfelszámolásunk legutolsó és visszafordíthatatlan fázisa lenne.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: