Hadban állunk

Álláspont. Ellenállni a provokációnak, megtalálni a helyét a kemény fellépésnek és az önmérsékletnek is nem egyszerű feladat. De létkérdés

Őry Mariann – 2017.01.27.

„Titkosszolgálati ügynököket fizettek le, hogy kihasználják a megfigyelési rendszereket, lehallgatások kiszivárogtatott felvételeivel próbálták kormányra juttatni a szociáldemokratákat, sőt, etnikai konfliktust szítottak a macedónok és az albán kisebbség között, ami véres összecsapásokhoz és a rendőrség elleni folyamatos támadásokhoz vezetett” – ezt a nemrég indult Stop Soros Operation egyik kezdeményezője, Cvetin Chilimanov nyilatkozta nekünk egy olyan országból, ahol a civil szféra kilencvenöt százaléka George Soros befolyása alatt áll, és az amerikai nagykövet alig titkoltan segíti az ellenzéket. Macedóniában az­után hirdették meg kormányzati és most már állampolgári szinten is a „desorosoizaciját”, vagy sorostalanítást, amikor rájöttek, milyen közel vannak ahhoz, hogy az általa épített párhuzamos társadalom vegye át végleg az irányítást az ország felett.

Miért fontos Macedónia? Először is azért, mert példája remekül illusztrálja, mi történik akkor, ha a „nyílt társadalom” eszméje egy fiatal, sebezhető, sok problémával terhelt országban ver gyökeret. Másodszor pedig nemcsak az intő példa miatt kell odafigyelnünk a macedónokra, hanem azért is, mert kulcsszerepük van a balkáni útvonal első érdemi védvonalának fenntartásában. Talán emlékeznek arra a tavaly tavaszi videóra, ahol egy macedón rendőr azt kiabálta a kerítést ostromlóknak, hogy „ez az én országom, és kész vagyok meghalni az országomért”. Benne volt a pakliban.

 

Chilimanov arról is beszélt, hogy Soroséknak megvan a harcmodoruk a térség más országai számára. Itt, Közép-Európában 2010 óta jól ismerjük már a különböző jogvédő szervezetek nevét, amelyek dörgedelmes jelentéseket írnak a jogállamiság, alapjogok, szólás- és sajtószabadság helyzetéről. Ezek sajátossága, hogy a változatos összetételű „demokratikus ellenzék” véres kardként hordja körbe, kormányoldalról pedig már rutinból utasítják vissza. A rutin nemcsak abból fakad, hogy a huszadikat olvassák, hanem abból is, hogy nagyjából ugyanazt írják bennük. Nem csak nekünk, a környék más országainak is, ahol jobboldali kormány van. Chilimanov szavaival élve lényegében csak az ország nevét cserélik ki.

Túl az emberi jogokon című könyvében a francia új jobboldal, a Nouvelle Droite meghatározó alakja, Alain de Benoist arról írt, hogy mivé váltak a felvilágosodáskor megfogalmazott természetes jogok, amelyek alapján az állam az egyént korlátozó negatív erőnek tekintendő. Benoist szerint védhetetlen a „természetes ember” mítosza, aki a közösségétől független jogokat birtokol és ez a jogfelfogás a modern időkben fegyverré vált az erősebb országok kezében, hogy térdre kényszerítsék a gyengébbeket, amelyek nem hajlandók alkalmazkodni a nyugati liberális demokráciához. A szerző Jugoszláviával, Irakkal és Líbiával példálózott, de ennek a harcmodornak nem csak vérzivataros formája van. Ugyanígy működnek a már említett jelentések, rangsorolások, értékelések, amelyekben számszerűsíteni akarják a jogállamiság jellemzőit, és a tények helyett a „szubjektív korrupcióérzékelést” vizsgálják. De ezt csinálják a főjogvédők, akik kiforgatták a magyar politikusok szavait, vagy hisztérikusan dokumentálták az internetre, hogy a migránsok által használt mobilvécék a Keletinél mocskosak voltak.

Nem hibáztatom őket érte, ez a munkájuk. Nem utálni kell őket, hanem felfogni, hogy a tét nagy, és nem mindenki harcol szépen. Ott lesz Majdan, ahol hagyják, ahol megijednek a nyomásgyakorlástól. Meg kell tanulni a harcmodort. Betartani és betartatni a törvényeket, megteremteni és elvárni az átláthatóságot. Tudni, hogy ha a magyar rendőr egyenlő súllyal reagál a tipikusan Soros-kiképzők által irányított tüntetéseken a provokációra, akkor az egész világsajtó ettől lesz hangos, hiába hallgattak tíz éve, és hiába gumibotoz a német rendőr is, ha meg kell védenie magát. Ellenállni a provokációnak, megtalálni a helyét a kemény fellépésnek és az önmérsékletnek is nem egyszerű feladat. De létkérdés. És hogy mennyire felesleges szégyenlősködni, azt megmutatja Macedónia példája.

 

– See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/78119/Hadban_allunk#sthash.jOl0loob.dpuf

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: