(Kép forrása: itt.)

Amilyen hegemón szerepe van az amerikai hadseregnek, az amerikai nagyvállalatoknak, tehát lényegében az Egyesült Államoknak a geopolitikában, ugyanolyan erőt képviselt a mainstream amerikai média a globális közbeszéd alakításában. Egészen mostanáig a liberális médiaelit monopóliummal rendelkezett a világ történéseinek értelmezésében. Ahogyan Andrew J. Bacevich írja a minap megjelent, A „történelem vége” után című cikkében: évtizedeken át a Washington Post, a Wall Street Journal, a Weekly Standard és más tekintélyes amerikai lapok szerkesztőségében születettek meg az alapigazságok. Ezek a sajtótermékek közvetítették az igazságot, ami nem szorult igazolásra, amit tényként volt illendő elfogadni, és amit osztottak az Ovális Irodában, a State Departmentben és a Pentagon vezetésében egyaránt.

Ez a véleménymonopólium az idők során egyre inkább a Demokrata Párt, tehát a liberálisok politikai ízlésének és törekvéseinek érvényre juttatására szolgált. Ezt tapasztalhattuk meg a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány során. Soha nem volt még ilyen elfogult, ennyire egyoldalú az amerikai média, mint amilyen az elmúlt évben volt Donald Trumppal szemben.

A vereséget követően a liberális lapok elővették a jó öreg bolsevik taktikát, és azzal kezdték vádolni politikai ellenfeleiket, amit valójában ők követtek el: álhírek terjesztésével. Igazságaik így váltak önmaguk paródiájává. Minél elfogultabban nyilatkoztak a jelöltekről, minél szembetűnőbben torzították el a tényeket, annál erősebben rombolták saját tekintélyüket. Ezt érzékelve a New York Times például bocsánatot kért, amiért elfogult volt a választási kampány során, és biztosította olvasóit, hogy a jövőben is kitart az objektív újságírás elve mellett. Vannak dolgok azonban, amelyekért nem lehet bocsánatot kérni. A hitelesség elvesztése például ilyen.

A magyar választók az elmúlt két évtizedben már megtapasztalták, hogy ezek a tekintélyes orgánumok milyen módon ferdítik el a valóságot, koholnak vádakat és terjesztenek álhíreket Magyarországról. Jól emlékszem, amikor számos alkalommal nyugati újságíróknak azt kellett bizonygatnom, hogy a Fidesz nem kormányoz együtt a Jobbikkal, vagy éppen azt, hogy Budapesten nincsenek pogromok. Persze akkor is tudtam, hogy azok az orgánumok, amelyeknek nyilatkozom, már rég megírták cikküket a politikai prekoncepciójuk alapján.

A fegyvert, amivel Magyarországot próbálták lejáratni (jórészt a hazai liberálisok hathatós segítségével), most Trump ellen fordították, és szembeszökő hazugságokat terjesztenek az új elnökről. A liberális média ma úgy rombolja az Egyesült Államok tekintélyét, mint ahogy éveken át Magyarországét.

Ha elhinnénk azt az állítást, hogy az amerikai mainstream sajtóban csak valós tények jelennek meg (ahogy ezt magukról állítják), akkor kénytelen lennénk azt a következtetést levonni, hogy az Egyesült Államok új elnöke rasszista, antiszemita, szexuális erőszaktevő, soha nem olvasott egyetlen könyvet sem, és nem mellesleg orosz ügynök.

Miközben az amerikai mainstream média azt gondolja, hogy jelentős károkat okoz Trumpnak, valójában saját maguk alatt vágják a fát. Magukat lökik ki a megkérdőjelezhetetlen és megfellebbezhetetlen orákulum szerepéből.

Minél ádázabbul küzdenek Trump ellen, annál gyorsabban rombolják le hosszú évtizedek alatt gondosan felépített értelmezési monopóliumukat.