Törökméz

Álláspont. Európa elképedve nézi a hét végi isztambuli robbantásos merényletekről készült felvételeket

Szabó Palócz Attila – 2016.12.13.

S ezzel együtt ugyanez az Európa már huzamosabb ideje elképedve nézni, hogy mi történik Törökországban. Európa egyszerűen nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Láttunk már ilyet vagy húsz-huszonöt évvel ezelőtt, az egykori Jugoszlávia széteséséhez vezető véres délszláv polgárháborúk kezdetén. Európa azzal a helyezettel sem tudott mit kezdeni, nem volt felkészülve rá, nem voltak megoldásai, csak mélázott, töprengett, hümmögött, mismásolt, de legfőképp nézett, bámult, mint a legendás borjú a mesebeli új kapura. S láttuk azt is, mi lett akkor a vége.

Ha pedig azt láttuk akkor, bizony ma azt is látnunk kellene, hogy mivel fenyeget a török helyzet.

 

 

Video

Blasts Near Stadium in Istanbul

A pair of explosions occurred outside a soccer stadium in Istanbul on Saturday night. Two explosions in Istanbul killed dozens and wounded more than a hundred, and officials said police officers appeared to have been targeted.

By THE NEW YORK TIMES on Publish DateDecember 10, 2016. Photo by Murad Sezer/Reuters. Watch in Times Video »

Európa elképedve nézi egyebek mellett Recep Tayyip Erdogan török elnök átalakulását, átváltozását is, de már egyre kevésbé ismeri fel benne azt az embert, akiben partnert kellene látnia. Mert a partner bizony egy olyan ember vagy embercsoport, amelyben ha kell, hát fenntartások nélkül megbízhatunk. S Erdogan nemrég még ilyen volt. De hát oly sok minden történt már azóta…

Tegnap például egy országos terrorellenes rendőrségi razziában kétszázharmincöt embert vettek őrizetbe Törökországban. Ami, akárhogy nézzük is, mindenképp jogos egy olyan terrortámadás után, mint amilyen szombaton este történt az isztambuli Besiktas focicsapatának stadionjánál. Másfelől azonban Európa politikai vezetői elképedve összenéznek, s felvont szemöldökkel fürkészik egymás tekintetét. S mindegyikük agyában ott motoszkál a kérdés: Erdogan most folytatja a puccskísérlet után megkezdett tisztogatásokat? A török belügyi tárca beszámolója szerint ugyanis a hatóságok többségében a kurdbarát Népek Demokratikus Pártjának vezetőit vették őrizetbe. Ayhan Bilgen, a párt szóvivője pedig elmondta: Isztambulban vízágyúkkal állják el a párt székházának kapuját, a bent lévők nem tudnak kijönni, a kint lévők nem tudnak bejutni. Mi köze ennek az isztambuli támadást elkövetők megtalálásához? – tette fel a kérdést Bilgen, és persze ezt kérdezi a felelősen gondolkodó, ámde elképedt Európa is. Hiszen azt már láthattuk, hogy akármiről legyen is szó – terrorizmusról, puccskísérletről, belső feszültségekről –, Erdogannak mindenről ugyanaz jut az eszébe: a Kurd Munkáspárt. Ebben a helyzetben pedig hülye lenne az a kurd, aki ilyen terrortámadással próbálná meg felhívni magára a figyelmet, hiszen előre tudhatja, hogy háromszor veri ezt rajta Erdogan vissza! Egy terrorista persze senkit sem képvisel, ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, de nem is csak rajta, hanem az egész népén – amelyet kvázi képviselni hivatottnak érzi magát – veri vissza.

Európának azonban szüksége van Törökországra, szüksége van Erdoganra, és igen, Európának szüksége van mindkettő partnerségére. Ezernyi vagy többmilliónyi ok miatt, ha az összes, jelenleg török földön tartózkodó, de Európa felé ácsingózó migránst egy-egy oknak tekintjük. Törökország együttműködése nélkül ugyanis nehezen képzelhető el a menekültáradat feltartóztatása. S amennyiben Erdogan beváltja már többször megismételt fenyegetését, és a kontinensre, no meg persze elsősorban az unióra zúdítja a bevándorlókat, azzal olyan helyzetet idézhet elő, amelyet nemcsak a balkáni migránsútvonalon érintett államok sínylenek meg, hanem az egész közösség. Vagyis az integráció évtizedei után kész tényként köszönt ránk a dezintegráció, aminek már az elmúlt időszakban is láthattuk a jeleit.

Erdogan viszont tudományos fantasztikumba illő feltételeket támaszt a partnerségéért cserébe, zsarol, követel, és a fenyegetőzéstől sem riad vissza, szóval minden olyan eszközt és módszert bevet, amit senki sem szeretne importálni az unióba. S mindezt tetézi persze az atatürki állam leépítése is, amelynek kirívó példája az elnöki rendszer felé haladó irányítás. Nos, ez a Törökország már rég nem azonos azzal az állammal, amellyel az unió sok évtizeddel ezelőtt megkezdte a társulási tárgyalásokat.

Annak az Európának van tehát szüksége Törökországra, illetve Erdogan partnerségére, amelynek lakossága joggal tart, fél a török csatlakozástól. Ezt igazolják a Szlovéniában készült közvélemény-kutatás adatai is, amelyeket tegnap hozták nyilvánosságra: a szlovének több mint fele ellenzi Törökország csatlakozását, és támogatja a kormány intézkedéseit, amelyek a határok szigorúbb védelmére irányulnak. Nyolcvannégy százalékuk tart attól, hogy Erdogan beváltja a fenyegetését, és migránsok tömegeit indítja el Nyugatra, de ötvenhat százalékuk ettől függetlenül sem támogatja Törökország uniós közeledését. A szlovének tehát nem nyitnák meg az unió kapuját a törökök előtt. És persze nagyrészt így vannak ezzel az elképedt Európa más államaiban is.

Az új kaput azonban Ankarában már faragják, díszítik, csinosítják, hogy minden korábbinál csodálatosabb és megejtőbb legyen, a kérdés csak az, hogy leszünk-e készséges borjak annak csodálására, vagy van már értékelhető megoldás is a tarsolyunkban, amellyel belátható időn belül meg tudjuk oldani a helyzetet.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: