Hamu és kamu

Csizmadia László – 2016.11.25.

A politikai eseményeket nyomon követő civil emberek rádöbbentek arra, hogy a 21. század második évtizede vészjóslóan megmutatja: a világban újból rendeznünk kell jövőnk sorskérdéseit.

Az elnökválasztás az Egyesült Államokban bebizonyította, hogy „hamu és a kamu alatt izzik a népfelség parazsa”. Az igaz demokrácia sok helyen szürkületi homályba vész (nagy kár érte), hiszen a nappali fény a politikában is az emberek tisztánlátásának alapvető eleme. A ködös nyelvezetet használó, világhatalomra törekvők derékhada a liberális média. A fegyveres erők által szállított, erőszakolt demokráciaexport pedig már több országban megbukott.

Pénzdiktátorok szállták meg a világ nagy bankjait, sakkfigurának tekintve az államok vezetőit, és az országokat minősítő eszközeikkel nyíltan támadják a nemzetek szuverenitását. Az állandósított polgárháborúk gazdag hozamot kínálnak a politikai és vallási ellentétek létrehozóinak. Az úgynevezett jólétből egyre kevesebb polgár részesül, miközben az afrikai és ázsiai országok népszaporulata a szegénység forrásává vált. Nemcsak a természeti javak vannak elapadóban, hanem az emberiség számának megállíthatatlan növekedése is – a tétlen szemlélése mellett – a végpusztulás felé visz.

 

A kivételes jólétben dúskáló, világhatalmi pozícióban lévő Egyesült Államok polgárai megkongatták a vészharangokat. Donald Trump győzelme világos bizonyíték arra, hogy a pusztulás felé vezető utat a szavazók nem támogatják. A birodalmi szintű népbutítás, mint annyiszor a történelemben, vereséget szenvedett. A népek szabadságát elhozó és a gonoszok végleges legyőzését jelentő messiás érkezésére sajnos nem kaptunk pontos időpontot, de a közjóhoz vezető keresztényi küldetésünk olyan – minden emberbe beleplántált – feladat, amelynek az elsődleges színtere a haza.

Eljött az idő, amikor a népeket már nem lehet csordaként terelni. Az egyének sorsa nemzeti sorsközösségeket hoz létre. Miközben egyesek világbirodalmi álmokat kergetnek, saját nemzetük polgárainak véleményére nem tartanak igényt. A világ vezető nagyhatalmának következő elnöke, Donald Trump mintha azt üzenné, hogy „nézz körül saját házad (hazád) táján, és mielőbb tegyél ott rendet”. Aztán, ha ez sikerült, szolidáris erénnyel és ne erőszakkal, az eredményeket bocsásd mások rendelkezésére. Így szeretnénk értelmezni az új amerikai elnök üzeneteit. Ebben a törekvésünkben felbátoríthat bennünket, hogy a Clinton família és a George Soros-féle pénzemberek önmagukat széles nyilvánosság előtt lejáratva súlyos vereséget szenvedtek.

Miért is? Mert a népet lenézni, igás lónak tekinteni, a katonai temetőkbe küldeni büntetlenül nem lehet. Hiába tartott szemináriumot George Soros az Európai Bizottságban, az általa képviselt eszméket és gazdasági elképzeléseket már nem fogják megvalósítani. A szépen csomagolt, génmanipulált politikai termékekre Európa polgársága nem vevő. Az európai civilek a jelen és jövő szövetségeit a békesség, a kölcsönös bizalom, a szolidaritás és egymás kultúrájának tiszteletben tartásával képzelik el. Ez vonatkozik a NATO-ra és az Európai Unióra egyaránt. Az öntömjénezéstől átitatott európai uniós vezetők – mint Martin Schulz és Jean-Claude Juncker – megvilágosodhatnának, ha az alkalmasságukról népszavazást tartanának az uniós tagországokban. Erkölcsi törpeségük nem engedi meg, hogy önként távozzanak. A Brexit és az újkori népvándorlás előidézésében káros szerepük múlhatatlan, normális körülmények között tevékenységük a politikai pályafutásuk végét jelentené. Az Európai Unió két Mekk mestert tart vezető pozícióban, fölösleges számú apparátussal megerősítve.

Az őket kiszolgáló miniszterelnökök hazájukat a gazdasági és társadalmi káosz szélére sodorták, valószínű, hogy Francois Hollande, Matteo Renzi és Alekszisz Ciprasz is csomagolhat. A végéhez közeledik a szocliberális dalnokok kora, a keleti szél kifújja Európából az áporodott levegőt. Az Európai Unió tagországai arra érdemes vezetőikkel vagy képesek lesznek megvédeni kontinensünket az illegális bevándorlóktól és a mögöttük megbújó gyarmatosító törekvésektől, vagy a keresztény civilizáció kétezer éves történelme és értéktára a nemzetfoglalók martalékává válik. Az őslakosság jelenlegi arányainak megtartása az életet és a jövőt, míg drasztikus kicserélődése az európai Homo sapiens végzetét jelenti.

Eljött a rend időszaka, amikor erős akaratú, tehetséges vezetők népeik támogatásával, defenzív módszerek sokaságával meg fogják védeni Európa határait. Keresztényi hittel megóvják a kontinens őslakóinak családját, és visszaadják a bajban lévőknek a saját hazájukat. A szolidaritás intenzív módszereire van szükség ott, ahol a bajok forrása ered. Humanitárius, gazdasági, és ha kell, intenzív katonai beavatkozás szükséges a közel-keleti és afrikai káosz megszüntetéséhez.

Az első és második világháború után a nagyhatalmak rájöttek, hogy békeszerződéseket kell kötni. Az érintett háborús övezetekben ez most sem megkerülhető. Tanulva azonban a történelemből, félre kell tenni a gyarmatosító szándékokat. Az Iszlám Állam közös erővel való végleges legyőzése után lehetőség nyílik a békesség megteremtésére. A nagyhatalmak vigyázó szeme mellett a polgár- és vallásháborúk lezárása az egyetlen járható út.

Folyamatosan a szemünk előtt zajlik egy önpusztító harc. Van lehetőség arra, hogy a nyugati civilizáció tanuljon a közreműködésével létrejött, másokat érintő károkból. A NATO és az Európai Unió kipróbált szövetség, de a történelmi változások innovatív beavatkozásokat sürgetnek. Határainkon illegális tömegek jelentek meg, hódító háborúvá alakulhat menetelésük, még akkor is, ha most még csak a „gyalogság” támad. A terrorcselekmények is rávilágítanak, hogy a no-go zónákban miként épülnek ki a fegyverrejtegetés depói. Kontinensünk megvédésére minden modern hadászati eszköz rendelkezésre áll. Ennek ellenére az unió vezetése még mindig tétovázik.

A másoknak küldött kemény kritikák mellett házunk táján is önvizsgálatra van szükség. A kérdés, hogy nemzetünk alkalmas-e – az unió közösségével együtt – megvédeni Európát. A természetes válasz az lenne, hogy igen! A sorskérdésekkel foglalkozó polgáraink a kormány által meghirdetett népszavazáson több mint kilencvennyolc százalékos arányban nemet mondtak a kötelező betelepítésekre. A szavazatok száma pedig lényegesen több volt, mint az országgyűlési választásokon elért Fidesz–KDNP-s kétharmad. Ha figyelembe vesszük a Jobbik sunyi inaktivitását, valamint a csak egyébnek nevezhető ellenzék nyílt és burkolt hazaellenességét, a jövőt illetően bőven van még feladatunk.

Meg kell győznünk a kevésbé aktív, de hazájukért aggódó civileket, hogy mielőbb csatlakozzanak az úgynevezett Új Egységhez. Pótolják ki azt a néhány megspórolt lépést, amely a szavazóurnákig vezetett. Az „ellenzék”, mint pártérdekű fogalom, kiüresedni látszik. Körükben ellenséges indulattal telített, cezaromániás politikusok által vezetett pártérdekű hatalomszerzés vált a fő tényezővé. A Szellemi Honvédelem lelkes követőinek szavaiból táplálkozva megállapíthatjuk, hogy Magyarországon az ellenzék konstruktivitását elvesztette, felhagyott a közjóra irányuló szolgálattal.

A legitim kormányzást támogató civilek tábora stabil és növekszik. Úgy tűnik, hogy a kialakult politikai, gazdasági és társadalmi körülmények egyre bölcsebb kormányzást igényelnek, hiszen az ország állapotáért a növekvő felelősséget kizárólag a kormánynak kell viselnie. Így pedig felértékelődik a civilek szerepe is. Tekintve, hogy a jogállamiság és a demokrácia a népfelség elvéből fakad, erősíteni kell a kormány és a polgárok közötti információáramlást, hiszen nemzeti sorskérdéseink intézése továbbra is közös feladat. –

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: