Csodák csodája

Álláspont. Az év végi szokásos hajrához közeledve, a mindennapi tennivalók és gondok közepette sokan még észre sem vették, hogy holnapután lesz advent első vasárnapja

Faggyas Sándor – 2016.11.25.

Pedig erre figyelmeztet – groteszk kontrasztként – a mai „Black Friday” is, az Egyesült Államokból származó vásárlási őrület napja, amely néhány éve már Magyarországra is begyűrűzött. Azt persze sokan nem tudják, hogy ez a nap a hálaadás napját követi, amely az Egyesült Államokban a karácsony mellett a második legnagyobb családi ünnep, s amelyet az emberek munkaszünettel, a rokonok és a hagyományos pulykasült „társaságában” töltenek el. Az ilyenkor megnövekvő fogyasztást használták ki a minden hájjal megkent kereskedők, a hálaadás napját követő péntekre időzítve a karácsonyi vásárlási szezon kezdetét. Ezen a napon a legtöbb üzlet rendkívüli árengedményekkel csalja be (vagy lépre) a vásárlók tömegeit, akik – a reklámok, hirdetések szirénhangjaitól elcsábulva – önként és dalolva rohannak pénzüket elkölteni. Immár hazánkban is.

Mivel az idén rég nem látott mértékben nőttek a reálkeresetek, a hazai kereskedők nem ok nélkül számítanak a tavalyinál nagyobb forgalomra, persze nem csupán ma, hanem a karácsonyig tartó vásárlási szezonban. Az Országos Kereskedelmi Szövetség várakozása szerint a teljes kiskereskedelmi forgalom a tavaly év véginél ötvenmilliárd forinttal is több lehet idén decemberben, így túllépheti az ezermilliárd forintot. S ha ehhez hozzátesszük, hogy az idei adventi és karácsonyi vásár több városban már november közepén megkezdődött, a rekordbevétel borítékolható.

 

Mindez érthető, hiszen ha az emberek többet keresnek, többet is költhetnek magukra és ajándékozásra. Karácsony ünnepe pedig hagyományosan az ajándékozásról, az örömszerzésről is szól. Nem lehet kifogásolni, ha a karácsonyfa körül összegyűlve a családtagok, rokonok, barátok szép ajándékokkal is kifejezik egymás iránti szeretetüket, összetartozásukat. Kedvező, hogy (a felmérések szerint) a magyarok többsége számára nem az ajándék értéke a lényeg, hanem hogy örömet szerezzenek vele, az viszont szomorú, hogy az átlag alatti jövedelműek több mint harmada semmit nem vásárol karácsonyra szeretteinek, mert nincs miből. Ugyanakkor a magyarok csaknem felének van kifejezetten erre a célra félretett pénze, mások egyéb forrást, kölcsönt is igénybe vesznek. Az ajándékok között a ruházati cikkek, könyvek, játékok, szépségápolási, szórakoztató és egyéb elektronikai termékek vannak túlsúlyban, és persze a karácsonyi (és szilveszteri) ételre, italra is jóval többet költünk, mint hétközna­pokon. Egyre többen választják ilyenkor a kikapcsolódást jelentő utazást, wellnesst, élményt nyújtó kulturális és szórakoztató programokat is. De ami igazán figyelemre- és elismerésreméltó, hogy kezd jó értelemben vett „divattá” válni a jótékonyság, a szeretetszolgálat, a rászorulók, nélkülözők megsegítése, megajándékozása – határon innen és túl – az adventi, karácsonyi időszakban.

Egyébként ez utóbbi áll legközelebb advent és karácsony eredeti jelentéséhez, üzenetéhez, az örömhírhez, azaz eredeti ógörög nevén az evangéliumhoz. Amit a hitetlenül csodára váró, Istentől és egyházától eltávolodott, „egydimenziós” ember nem ismer, de amit a Krisztus-hívők saját életpéldájukkal, magatartásukkal, jó cselekedeteikkel képviselnek, közvetítenek embertársaik, jobban szólva felebarátaik között. Ahogy Jézus tanította a hegyi beszédben: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Az első karácsonykor – már több mint kétezer éve – az Ige testté lett, Isten eljött a földi világba, de az övéi nem fogadták be őt – a sötétség nem fogadta be a világosságot. A fekete péntek az anyagias, önző, élvezetfüggő fogyasztói társadalom démoni, botrányos ünnepe. Karácsonykor is botrány történt: az év leghosszabb, legfeketébb éjjelén az „álruhás” Isten egy sötét, trágyától bűzlő istállóban jött e világra. „A világ legmocskosabb szülőszobája, jászolbölcsője annak, akinek az a sors jutott, hogy népe keresztre küldje. Talán nem is véletlenül született istállóban. Nem roppant istálló-e talán a világ, amelyben az emberek falnak és rondítanak?” – kérdezte egykor Giovanni Papini olasz író.

Vajon melyik nap a botrányosabb: a mai vagy az egy hónap múlva következő? A fekete péntektől – akár eladók, akár vásárlók vagyunk – nem lesz több világosság, szeretet, öröm, békesség az életünkben, ellenben az egykor Földünkre leszállt, és majd egyszer – ahogy megígérte – ismét eljövő Fiúisten értünk hozott áldozata, botrányos, gyalázatos kereszthalála által kaphatjuk meg a legnagyobb, legértékesebb ajándékot, amit a világ leggazdagabb emberei sem tudnak megvásárolni, de bárki, legyen bár nincstelen szegény, megkaphatja ingyen – az örök életet. Egy feltétellel: ha hiszünk őbenne.

És van még egy feltétel: ha azt az örök, soha el nem fogyó szeretetet, amit felülről, ajándékul kapunk, nemcsak elfogadjuk, hanem továbbadjuk embertársainknak. Gyorsan lépjünk túl hát a mai fekete pénteken, és a következő négy héten át arra figyeljünk, azt várjuk, aki eljövendő, adventus. Hiszen holnapután megkezdődik advent, a várakozás ünnepi időszaka. Ahogy Jézus Krisztus kétezer éve eljött, újra eljön, négy hét múlva ismét karácsony lesz, megismétlődik a csodák csodája, de hogy velünk vagy nélkülünk, ez a mi döntésünktől függ. Kire vagy mire várunk? Erre gondoljunk, amikor vasárnap meggyújtjuk az adventi koszorún az első gyertyát.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: